A megváltó áldozat
Művész házaspár második gyermekeként 1960-ban született Somos Gyula. Édesapja, Somos Miklós a Magyar Művészeti Akadémia tagja, számos rangos díjjal elismert Munkácsy-díjas festőművész volt. Vallási témájú egyházművészeti alkotásai közül elsősorban az ország különböző településeinek katolikus templomaiban lévő seccói ismertek (Jánoshida, Őrbottyán, Sződ, Fallóskút, Kunszentmiklós). Fia, Gyula ezt a hagyományt folytatva festett seccót a ceglédi Szent Kereszt-plébániatemplom Szent Klára-kápolnájába. Ez Jézust, mint az igazi szőlőtőt ábrázolja, Szent Ferenc és Szent Klára társaságában. Más szakrális művekkel is követte az otthoni példát. Kisecset templomába Pálos Frigyes prépost megbízásából a már meglévő Szent Imre-kép mellé Szent Istvánt és Boldog Gizellát festette meg, s az albertirsai temetőben van egy stációsorozata is. Somos Miklós a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének is alapító tagja volt. Lieber Éva, Somos Gyula édesanyja 1957-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Olajképek mellett túlnyomó részt szakrális ihletettségű varrott textileket készített. A művész házaspár otthonában pezsgő szellemi élet folyt. A szülők a hatvanas évektől hosszú évtizedekig szoros barátságot ápoltak számos képzőművésszel, íróval, költővel. Gyermekeik számára meghatározó volt ez a légkör: Éva restaurátor, Gyula festőművész lett.
Somos Gyula 1987-ben, Gerzson Pál osztályában végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Ezután Hollandiába települt, ahol 1990 óta az amszterdami Ruudt Wackers Művészeti Akadémia tanára. 1998-ban ugyan hazaköltözött, azonban amszterdami akadémiai állását megtartotta, így továbbra is részese marad a hollandiai művészeti életnek. A Ceglédi Galériában most azokat az alkotásokat állítja ki, amelyek Hollandiában készültek, és az életmű jelentősebb darabjai.
Szent János-fej
A művész korai, expresszív stílusát a kilencvenes évektől nagyon pontos, realisztikus festésmóddal kombinálja. 1994-ben az akvarell, tojástempera és olajfesték ötvözésével kísérletezett. Nagyon színes mitologikus és bibliai történeteket festett ezzel a vegyes technikával. Ebben az időben gyakran dolgozott utcán talált régi bútorlapokra (Szent János-fej). A kilencvenes évek második felében sötét színekkel kezdte el Haláltánc sorozatát. Ugyanakkor színhasználata is szubtilisabbá vált (Íme, az ember).
2000 körül Eszkatológia címmel megfestette egyik legnagyobb, hat méter hosszú művét, melyet Mick Hucknall, a Simply Red énekese vásárolt meg. Ez a festő életművének egyik legjelentősebb darabja, melyen már kibontakozott a művészt a 2000-es évektől egyre inkább foglalkoztató fő téma, a bűnbeesés és a megváltás misztériuma, illetve a két téma együttes megjelenítésének gondolata. A művész látomásszerű alkotásán a bűn miatt felbomlott harmónia témája jelenik meg. A bűnbe esett ember elesettségére az Ószövetség emblematikus bűnténye, a testvérgyilkosság látványa figyelmeztet. Ugyanakkor az Angyali üdvözlet megjelenítésével a festő utal az Isten által felkínált szabadításra is. Szintén a bűnbeesés és megváltás témakörét reprezentálja a tárlaton az Ádám és Éva című kép (2009).
Ádám és Éva
Évszázadok óta a kert a bűnbeesés előtti paradicsomi állapot jelképe. A paradicsomkertben állt az élet fája, valamint a jó és rossz tudásának fája. Miután a bűnbeesés következtében az ember és az Isten közti harmónia megbomlott, az ember kiűzetett a földi paradicsomból, de ígéretet kapott az új édenkertre, melynek leírása a Jelenések könyvében olvasható. A paradicsomban található két fa a hívő emberek gondolkodásában egy életfává olvadt össze, amelyet az egyházatyák később Krisztus keresztjével azonosítottak, hiszen Krisztus a keresztfán kiengesztelte az Atyát az ember bűnéért. Az Ádám bűne miatt elveszett paradicsomot Krisztus keresztje által nyerhetjük vissza. Somos Gyula paradicsomi fáján a bűnbe vivő kígyó mellett már ott látható az Eucharisztia örök életre vivő kegyelmét felkínáló Krisztus is.
A kiállítás címadó alkotása pedig, melynek eredetije holland magántulajdonban van, a sakktörténelem egy nevezetes eseményét eleveníti fel. A Végjáték asztalán a sakktábla egy 1851-ben, Londonban tartott játszmát idéz, mely a világossal küzdő Adolf Anderssen és a sötéttel játszó Lionel Kieseritzky között zajlott. A „halhatatlan” néven közismertté vált játszmát a festő üdvtörténeti távlatokba emeli a győztes pozíciójába a Sátánnal sakkozó Krisztust helyezve. A világosság hatalmának fejedelme itt sorra veszti el tisztjeit, hogy végül az utolsó előtti lépésben királynőjét is föláldozza. Ezt követően mégis ő ad mattot a látszólag minden fronton nyerésre álló Sátánnak.
A testet öltött Krisztusra irányítja figyelmünket az Aion címmel megfestett kép, melynek előterében az „új Éva”, a gyermekét szoptatni készülő Mária látható, míg a háttérben függő festményen a halott fiát sirató Istenanyát vetíti elénk a festő. Ezekben a képeken csúcsosodik ki Somos Gyulának az egyén és az emberiség sorsát meghatározó legjelentősebb esemény iránti érdeklődése. A képek központi témája a bűn és annak következménye, valamint Krisztus megváltó áldozata és végső eljövetele, melyről Pál apostol így ír: „Így azonban az idők végén egyszer s mindenkorra megjelent, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. Amint az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána ítéletben legyen része, úgy Krisztus is egyszer áldozta fel magát, hogy sokak bűnét elvegye. Másodszor nem a bűn miatt jelenik meg, hanem azok üdvözítéséért, akik rá várnak.” (Zsid, 9,26–28)
Corpus Christi
Ezen üdvtörténeti események összegzése a 2020-ban elkészült nagyméretű Corpus Christi. A kép kompozíciója egyesíti a Szentháromság és a pietà képtípusát; a középpontban látható halott Krisztus testét balról édesanyja, jobbról az Atyaisten öleli át, a Szentlélek pedig Krisztus ölében galamb képében jelenik meg. A megváltás eseményeinek főszereplőit a festő misztikus tájban, egy kulisszaszerű fal előtt ülve helyezte el. A falon szárnyasoltár függ, melynek középső képe a megdicsőült, szivárványos égbolton megjelenő, ítélő Krisztust ábrázolja, két oldaltáblája pedig a kárhozat és az üdvösség lehetőségét tárja elénk. Az örök élethez vezető mennyei táplálék, Krisztus nekünk adott teste és vére, mely középütt reális, szinte sokkoló valóságában jelenik meg, az ostya és a kehelyben fölfogott bor színe alatt egy-egy kőangyal kezében is feltűnik, akik a kulisszaszerű fal mellett állva reánk tekintenek a képből. Az alkotó ezzel a kompozíciós megoldással mintegy bevonja a nézőt az üdvtörténet drámájába.
A Corpus az utóbbi években meghatározó volt Somos Gyula munkásságában. A kiállításon ezt a korszakot több kisméretű kép, köztük A megváltó áldozat reprezentálja.
Íme, az ember
Ezeken a Krisztus-szobrokat ábrázoló képeken Somos egy általa régóta használt és munkásságában az utóbbi időben egyre inkább előtérbe kerülő technikát alkalmaz. A művészi asszociációk kiindulópontjaként művészeti katalógusból származó műtárgyfotók, kottalapok, újságcikkek szolgálnak. Az újságpapíron látható műalkotások, amelyek nyilvánvalóan önmagukban is üzenetet közvetítenek, a kifinomult festészeti technika, a finom ecsetvonások segítségével beleolvadnak abba a környezetbe, amelyet a művészi fantázia teremtett meg körülötte. A kompozíció tehát egy-egy múltban létrejött mű – többnyire plasztikai alkotás – fatáblára ragasztott és beágyazott fényképe köré épül fel, ám a művész által hozzáadott valóság kiegészíti, kibővíti, egészen új dimenzióba emeli ezt a múltbéli tárgyat. Az egykori műtárgy új összefüggésbe helyezése, a régi és az új közti határ elmosása, a múlt értelmezésének, megőrzésének és megújításának, az értékek megőrzésének és továbbadásának, tovább éltetésének vállalását is jelenti.
Ne volna ellenvetés? című alkotásában Somos Gyula egyértelműen kifejezi azt az igényét, hogy a múlt értékeit a modern kor emberének is meg kell értenie, és az utókor számára közvetíthető valósággá kell tennie. A festő ikonográfiai tematikájú ismeretterjesztő előadásain is tanúbizonyságot tesz magas szintű teológiai és művészettörténeti ismereteiről. Küldetésének érzi, hogy a műalkotások eredeti üzenetét, teológiai hátterét feltárja. A Ne volna ellenvetést Somos a fent leírt technikát alkalmazva konkrétan Arnon Grunberg holland származású amerikai író cikkére festette. Az alkotáson egy asztalon heverő művészettörténeti tartalmú újságcikk látható, rajta üvegpohár, teáskanna, sakktábla, ceruza, valamint összegyűrt papír. Mintha csak egy csendéletet látnánk. A festmény azonban jóval több ennél, egyértelmű alkotói állásfoglalás, kőkemény művészeti polémia. Arnon Grunberg írásában ugyanis Fra Angelico Krisztus-arcát Ecce homo-jelenetként értelmezi, holott a szentté avatott itáliai festő a Krisztus gallérján megjelenített Urak Ura és Királyok Királya felirattal az utolsó ítélet Krisztusára utal. Míg Grunberg értelmezése szerint a kép Krisztus emberi mivoltát helyezi előtérbe, s az önmagát sirató Jézust látjuk rajta, Somos Gyulának a kép bal alsó részében lévő gyűrt papírra holland nyelven írott megjegyzése így üzen: „Fra Angelico, a szent, cáfolja Grunberg igéit, mert Krisztusa minket sirat az idők végezetéig.”
Együtt az úton
Somos Gyula hivatásáról így vall: „Ellentétekben gondolkodom és szívesen foglalkozom az emberi élet nagy történéseivel, amilyen a születés, szerelem vagy halál. Hiszem, hogy ezek elválaszthatatlanul összetartoznak. Az anyagi világ a transzcendens világra utal, mely tulajdonképpen minden látható és tapintható realitás magva. Két pólus között hintázom. Konkrét és elmosódó, reális és spirituális, a rejtőzködő valóság és az ordító burok között, anyag és lélek trapézain lengek. Megtalálom a halálban a szerelmet és a szerelemben a halált. Az elmúlást a születésben éppúgy, mint a végben a kezdetet. Mindenkinél más és más az, ami az alkotás folyamatát mozgásban tartja. Nekem ez a keresztény hitem. Minden tekintetben katolikus festőnek vallom magam. Az inspirációt (…) magáig a teremtő Istenig vezethetném vissza, aki hihetetlen csodákkal hintett tele földet és eget. Mi csak apró imitátorok vagyunk az alkotásban. A valódi dicsőség őt illeti.” A művész saját stílusát „spirituális realizmusnak” nevezi. Valóban a holland mesterek leplezett szimbolizmusa köszön vissza az életmű egészén végigvonuló, vissza-visszatérő motívumokban, amelyek olykor szürreálisnak tűnnek, mégsem véletlenszerűen kerültek egymás mellé. Az egyes tárgyak, mint például üveggömb, óra, kehely, cserépedény vagy háló, a növények, úgymint fa, szőlő és liliom, valamint az állatok, akár hal, akár bárány, illetve azok csontjai, a keresztény művészet közel kétezer éves szimbólumrendszere alapján értelmezhetők. A pozitív jelentéstartalommal bíró jelképek mellett Somos Gyula képein ellenpontként mindig ott látjuk a bűnnek és a bűn következményének jelképeit is, így például a démonokat, ördögöt megtestesítő, kísértést jelképező varangyot, vagy az isteni ítélet eszközeként megjelenő, pusztulást és szenvedést hozó, apokaliptikus konnotációt hordozó sáskát. A festmények gazdag szimbólumvilága lehetőséget nyújt számunkra, hogy elmélyüljünk. Harmonikus, lírai hangvételű alkotások ezek, amelyek a lélek békéjét tükrözik. Meditatív, szemlélődésre alkalmas, elmélyülésre indító képeket láthatnak a kiállításon a látogatók, amelyek az egykor magánáhítatra szánt kisméretű alkotásokat is eszünkbe juttatják. A szimbólumok nyelvén megközelített misztériumot a művész nemcsak megjeleníti, de meg is éli, amiről például az Együtt az úton című lírai, látomásszerű alkotása tesz tanúbizonyságot, melyben a művész az értünk szenvedő Krisztus mellé szegődik.
A Kossuth Művelődési Központ épületében található Ceglédi Galéria (2700 Cegléd, Kossuth tér 5.) tárlatának kísérőrendezvényei lehetőséget nyújtanak arra, hogy a kiállítás szellemi hátterét és a művész munkásságát közelebbről megismerjük. Március 11-én, szombaton délelőtt 10 órakor Somos Gyula Istené az idő címmel tart művészettörténeti előadást, majd március 18-án, 16 órakor Szász Péter vallástörténész beszélget a művésszel. Március 24-én pénteken 17 órától kerül sor a kiállítás zárórendezvényére, melyen a festő vetítettképes előadást tart Aion és Corpus Christi című alkotásainak létrejöttéről.
