Léptékben nagyot álmodni

Kucsora Márta Kiterjedés című kiállítása. Fotó: Biró Dávid 

 

Bár nem vagyok biztos benne, hogy ez lenne a leglényegesebb kérdés, mégsem tudok szó nélkül elmenni a képek mérete mellett. Önmagában is nagy teljesítmény ekkora vásznakat betölteni, dolgozni velük.
A kiállítást látva megkerülhetetlen a kérdés, honnan ez a méret, és mi történt veled, miközben nőttek a munkák? Azt képzelem, ha valaki ilyen nagy képeket készít, akkor ott valami belül is történik.

A Kepes Intézet legnagyobb, központi termébe terveztük a kiállítást Orosz Mártonnal, a kiállítás kurátorával. A tárlat gerincét egy triptichon adja, három óriási, álló formátumú festmény, egyenként 4,5 méter magasak és 4 méter szélesek. Most először dolgoztam ekkora méretben. Azt gondolom, az énhatárok tesztelése van a léptékváltás mögött. A képek méretét évről évre növelem, ez egy korábban megfogalmazott cél és kihívás is egyben, keresem a fizikai határaimat, azt a legnagyobb felületet, amit egyben meg tudok dolgozni. Itt, a Kepes Intézetben adott volt egy huszonkét méter széles és hét méter magas fal, ez hívogató volt egy óriási képegyüttes bemutatására.

Kucsora Márta Kiterjedés című kiállítása. Fotó: Biró Dávid 

 

Mi indította el ezt a folyamatot?

Elsősorban a technikai kihívás: hogyan tudok tizennyolc négyzetméter felületet egyszerre megdolgozni és frissen tartani. Verseny az idővel, mivel a festékek kémiai reakciói adják a kép részletgazdag motívumait. Ezek a reakciók csak úgy jöhetnek létre, ha a vászon felülete órákon át nedvesen marad. Ezt úgy értsd, hogy ha ebben a pár órában tartanék tíz perc szünetet, például csak innék egy kávét, akkor a vászon elkezdene foltokban száradni, és ezzel el is rontanám a folyamatot. Ebben a négy-öt órás időkapuban nagyon intenzíven dolgozom, folyamatosan fel-alá, pontosabban a vászon körül szaladok, hiszen a feszített vászon a földre van fektetve.

Kucsora Márta Kiterjedés című kiállítása. Fotó: Biró Dávid 

 

Egy évvel ezelőtt a Műcsarnokban voltak először láthatók az eddigi legnagyobb, egyenként 3 × 5 méteres vásznaim. Egyben ekkora vásznat nagyon nehéz volt mozgatni, emelni, majdnem ötven kilogramm egy ilyen méretű feszített vászon, és még rajta a nedves festék biztosan plusz tizenöt kilogrammot tesz ki. Minden emelésnél ordítottam, mint egy súlyemelő. Nem is fogok többet tizenöt négyzetméter felületet egyben festeni, mert itt elértem a fizikai határaimat. Bár a most bemutatott festmények kiállítva nagyobbak, 4,5 × 4 méteresek, tehát egyenként tizennyolc négyzetméteres felületek, de négy összeillesztett vászonból állnak, egyenként 225 × 200 centiméteresek, ami nagyban megkönnyítette a mozgatásukat és a szállításukat is. Például a Műcsarnokban bemutatott 3 × 5 méteres képek már légi szállításra túlméretesek, Európán belül teherautóval még épp szállíthatók. Ezért is örülök nagyon, hogy a három óriás vásznat együtt mutathatom majd be Hamburgban. Április 14-én nyílik az első önálló kiállításom a Galerie Melbye-Konanban.

Kucsora Márta Kiterjedés című kiállítása. Fotó: Biró Dávid 

 

Az erdő és az érrendszer is benne van az én asszociációs mezőmben a képeidet látva. Mit gondolsz erről? Továbbra is kerülöd a címadást?

A festmények mind tartalmilag, mind technikailag változnak, alakulnak, akár az adott éven beül is. Én ezt természetes folyamatnak tekintem, egyik képből lépek tovább a következőbe.
Az már önmagában új kihívás, hogy három óriási felületet, mint egy triptichont illesszek össze, így töltve meg egy témával ezt az óriási falfelületet. Az álló formátumú képek ráadásul optikailag még monumentálisabbnak tűnnek, mint a fekvő formátumúak. A téma finoman változott, a hullámzás átalakult ebbe az erdő-fatörzsszerű, fölfelé áramló növekedésbe.

Kucsora Márta Kiterjedés című kiállítása. Fotó: Biró Dávid

 

Kerülöm a címadást, mert a szabad asszociációt nem szeretném korlátozni. A képeim természeti folyamatokra adott válaszok, és olyan természeti jelenségek újragondolásai, melyek megjelennek a mikro-makro világban. Ez az akciófestészet, amely a tudatos és a véletlen dialektikájáról szól. Ahogyan egy forma alakul, növekszik, változik, annak van egy meghatározható és egy meghatározhatatlan környezeti hatása. Az előre nem látható befolyásoló tényezők miatt minden forma a világon egyedi lesz, így minden természet alkotta dolog egyedi és megismételhetetlen. Ezt a megfigyelést gondolom újra, és fogalmazom meg vizuálisan. Racionálisan és tudatosan határozok meg elemeket, majd integrálom az esetlegességeket, hogy az egyediségek ki tudjanak alakulni. 

Kucsora Márta Kiterjedés című kiállítása. Fotó: Biró Dávid 

 

2021 végén a Műcsarnokban mutattad be nagy méretű munkáidat, majd most itt, a Kepes Intézetben. A méret-
növekedés azt is jelenti, hogy az intézményi, múzeumi színtér került előtérbe nálad?

Az intézményi kiállítások mindig meghatározók. Egyrészt léptékben sokkal nagyobbat lehet álmodni, másrészt koncepcionálisan is szabadabb teret biztosít, mint egy forprofit kiállítás, ahol mindig kompromisszumokat kell kötni. A Kepes Intézet most nagyon fontos állomás nekem, hiszen az intézmény a világ magánmúzeumait egyesítő World Art Foundation (WAF) tagja, amely három-négyezer magánmúzeumot tömörít, tagjai között olyanokkal, mint a Los Angeles-i Getty Museum vagy a bécsi Ludwig Múzeum. A kiállítás látható lesz a WAF belső platformján, ami nagyon komoly bemutatkozási lehetőség számomra.

A festmények mellett videómunkákkal is jelentkezel. Kapcsolódnak ezek a mozgóképes installációk a képekhez?

Több éve foglalkozom mozgóképpel, videóinstallációk létrehozásával. A Műcsarnokban már bemutattam egyet, és most a Kepes Intézetben is látható egy videómunkám, egy 4 × 6 méteres vetítés hanggal. A videó árnyalja a megismételhetetlen folyamatok esztétikai megtapasztalásának útját, és kapcsolatot teremt a műélvezet két, látszólag ellentétes formája, az immerzív befogadás (a művel való aktív találkozás) és az elmélyült kontempláció (az elmélkedő szemlélődés) között. Erre különtermet kaptam, ami csak múzeumi közegben képzelhető el. Érdekesség még, hogy mind a videómunkát, mind a festményeket magam is ezekben a terekben látom először falon. Ezek a videók analóg, műtermi felvételek festékmozgásokról. Úgy képzeltem el, hogy kicsit megzavarjam a nézőt, és ne legyen pontosan érthető, mit is lát. A visszajelzések alapján ez egészen jól sikerült. Ezek a felvételek vágatlan, szerkesztetlen képkockák egyszerű festékmozgásokról. Semmilyen számítógépes utómunka nem történt. Egyedül a hanganyag kreált, de az is természetes hangokon alapul. Egy kicsit válasz ez a jelenleg nagyon divatos computer generálta videómunkákra. Ezek kísérleti videómunkák, és tökéletes reflexiók a névadó Kepes György művészetére, aki Moholy-Nagy László kortársa, jó barátja és kollégája, a Bauhaus-iskola meghatározó alakja volt. Sajnos életműve itthon kevésbé ismert és elismert, de Berlinben, Chicagóban és Bostonban tudják, ki ő. Remélem, hamarosan itthon is elnyeri méltó ismertségét a XX. századi művészet történetében.

Egri kiállításod március közepéig tart, mire készülsz még 2023-ban?

2022 őszén a svájci Gstaadban, a Patricia Low Contemporaryben nyitottunk kiállítást. A PLC nagy presztízsű művészekkel dolgozik, most épp egy Gilbert & George kiállítás látható. Csupa sztárnevek közé kerültem, a galéria művészrepertoárján Damien Hirst, Jeff Koons, és Alex Katz szerepel. Hosszú távú együttműködés körvonalazódik közöttünk is. Áprilisban Velencében nyitnak egy új galériát, amelynek bejárata a Canal Grandéból nyílik, így egészen romantikus lesz, hogy csak gondolán lehet majd megközelíteni. Márciusban a Postmasters Romában nyitunk kiállítást egy grúz művésznővel, Sophie Kóval közösen. Rómában szintén videóinstallációt mutatok be, Sophie pedig térinstallációval készül, így ez elég progresszív tárlatnak ígérkezik. Áprilisban – mint már említettem – Hamburgban lesz önálló kiállításom. Ehhez kapcsolódva könyv is készül. A galéria két-három éve nyílt, ötszáz négyzetméter a belső tere, komoly belmagassággal. Itt mutathatom be a három legnagyobb vásznamat, melyek közül kettő már látható volt a Műcsarnokban. És természetesen tervezek egy következő budapesti kiállítást is a Falk Miksa utcában, Makláry Kálmánnal.

Még nem állt teljesen helyre a felborult állapot a Covid után, s máris megérkezett az energiaválság, a bizonytalanság még mindig jelen van, s úgy látom, a kiállítási tervek is még mindig kétségesek. Te például a Covid előtt kínai kiállításra készültél. Ez a projekt hogyan áll? Azért is kérdezem, mert ezek a képeid nagyon is beleillenek az ázsiai ízlésbe.

Nagyon sok mindent felülírt, átírt és megváltoztatott a Covid, de azért történtek jó dolgok is. A sanghaji CoBrA Gallery keresett meg tavaly ősszel, hogy vegyünk részt a West Bund Art & Design vásáron. Természetesen csak a festményeim utaztak, én magam nem. Márciusban a tervek szerint kiállítunk a Design Miami vásáron is, és szó van róla, hogy Sanghajban szóló kiállítást nyitunk. A CoBrA különben kapcsolatban van a nankingi Deji Art Museummal, amely a járvány előtt kilencszáz négyezetméteren önálló kiállítást ajánlott fel, de a Covid miatt ez eddig nem valósult meg. A járvány jelen pillanatban is boríthat minden tervet, Kínában épp tetőzik, így most nehéz terveket szőni. De nem állunk meg, dolgozni kell, nincs mire várni.

A szerző művészeti író

A kiállítás látogatható 2022. 12.14-2023.03.14-ig, előre egyeztetett időpontban a +36-70-225-4763 telefonszámon. 3300 Eger, Széchenyi István utca 16. nyitva: kedd–szombat 10:00–18:00