Nagy ívű Tihanyi-kiállítás adja a sokáig periférikusnak tekintett jelentős életmű átfogó képét, miközben újradefiniálja a művész helyét a magyar és az európai modernizmus összefüggésrendszerében.

Kiállítása azok közé az alkotói vállalkozások közé tartozik, amelyek egyszerre keresik a személyes igazságot és a társadalmi érvényességet.

Festészetében meghatározó téma az emlékezet identitásformáló ereje, az érdekli, hogyan hat a múlt a személyiségre. A személyes történeteket, a múlt emlékeit szürreális kontextusba helyezi, azok a helyzetek inspirálják, amelyek egyszerre vonzók és taszítók, s ez a feszültség a képein is megjelenik. A Marosvásárhelyen született, a budapesti Képzőművészeti Egyetemen Szabados Árpád osztályában festő szakon diplomázott Szász Sándorral beszélgettem.

A XIX. Velencei Építészeti Biennálén építészek pályaelhagyásával, pályamegtalálásával foglalkozik a Nincs itt semmi látnivaló című magyar kiállítás. Az építészet átalakulásáról, kreatív és innovatív életmegoldásokról beszélgettünk Pintér Márton kurátorral.   

Kiállítás a szecesszió polgárosodáshoz köthető, életteli világáról: Katona Anikó művészettörténész-kurátor nem először foglalkozik a témával, vele beszélgettünk életmódról, iparművészetről, divatról, a plakátműfaj megítéléséről.

A III. Képzőművészeti Nemzeti Szalon Nem helyettesíthető tárgyak című tárlata a hazai és határon túli magyar képzőművészet elmúlt öt évének fontos alkotásait mutatja be. Verebes Györggyel beszélgettünk a válogatás nehézségeiről, a festészet helyzetéről.

Abban az időszakban, amikor a művészeti, művészettörténeti oktatás platformjai fájón megfogyatkoztak, a kortárs művészet befogadását segítő módszertani kiállítás, a GYIK művészetre nevelő, hiánypótló, interaktív tárlata nagyban támogatja a pedagógusok munkáját is.

A videóművészet Rembrandtjaként emlegetett Bill Viola Csend című kiállítása az amerikai művész meditatív világába visz el. A Csendes hegy, a Találkozás, és az Ősök című videómunkák, valamint a művésszel készült interjú az emberi létezés pszichológiai értelemben súlyos pillanatait járja körül.

Generációjának egyik legérdekesebb művésze. Színekkel kifejezett hangulatok, redukált tájképekben mozgásban lévő miniatűr figurák, tájékozódási pontok nélküli végtelen tér, a táguló világegyetem és valami könnyedség. Játékos, oldott, színes, fényes, mégis mélyen filozofikus festészetéről és idáig megtett útjáról kérdeztem Ronga Eszter festőművészt.

Dr. Ralph Gleis, aki az év első napján vette át a főigazgatói posztot, január közepén „Az Albertina Múzeum újragondolása és újrafelfedezése” címmel tartott sajtótájékoztatót terveiről, elképzeléseiről, amelynek legfőbb üzenete szerint a jelen múzeumának párbeszédben kell állnia a társadalommal.

A nagy érdeklődésre való tekintettel hosszabbította meg Biedermeier mindennapok című kiállítását a Magyar Nemzeti Galéria. Báj és kellem – tényleg csak ennyi lenne a biedermeier? Mitől tud érdekes lenni ma, a technológia ugrásszerű fejlődésének időszakában a XIX. század első évtizedeinek meghatározó stílusirányzata? Erről kérdeztem Prágai Adrienn művészettörténészt, a tárlat kurátorát.

Februárig látogatható még a bécsi Albertinában az a Chagall-életmű-kiállítás, amellyel a múzeum igazgatója, Klaus Albrecht Schröder búcsúzik az intézménytől. Száz művet állítottak ki, a művész minden alkotói korszakát reprezentálva.