Kiállítása azok közé az alkotói vállalkozások közé tartozik, amelyek egyszerre keresik a személyes igazságot és a társadalmi érvényességet.

Következetesen és csendesen a fotográfia médiumának határait tágítja, anyagának tétje végső soron az, hogy a fotográfia miként gondolható el a médiumhatárok utáni állapotban, nem elveszítve, hanem újraszervezve saját elméleti terheit.

A magyar művészeti szcéna egyik fontos, de csak az utóbbi években előtérbe került feladata, hogy a rendszerváltás előtt itthon a hivatalos nyilvánosságból kirekesztett, külföldön élő, ott komoly életművet létrehozó alkotókat beillesszék
a magyar művészeti kánonba.

Két generáció közös művészi látásmódja és egyéni munkái találkoznak: Makkai Márta textilművész és Makkai-Kovács Beatrix festőművész alkotásai láthatók egymás mellett, párbeszédben és feszültségben, egymást kiegészítve, egymásra hangolódva mutatnak két „hangot” egy közös vizuális világban.

Március elejéig még látható a bécsi Albertinában Marina Abramović életmű-kiállítása, azután tavasszal, a Biennálé idején már Velencében ünneplik a kortárs művészet egyik legjelentősebb és legtöbbet vitatott alakját.

Nagy ívű Tihanyi-kiállítás adja a sokáig periferikusnak tekintett jelentős életmű átfogó képét, miközben újradefiniálja a művész helyét a magyar és az európai modernizmus összefüggésrendszerében.

Festészetében meghatározó téma az emlékezet identitásformáló ereje, az érdekli, hogyan hat a múlt a személyiségre. A személyes történeteket, a múlt emlékeit szürreális kontextusba helyezi, azok a helyzetek inspirálják, amelyek egyszerre vonzók és taszítók, s ez a feszültség a képein is megjelenik. A Marosvásárhelyen született, a budapesti Képzőművészeti Egyetemen Szabados Árpád osztályában festő szakon diplomázott Szász Sándorral beszélgettem.

A XIX. Velencei Építészeti Biennálén építészek pályaelhagyásával, pályamegtalálásával foglalkozik a Nincs itt semmi látnivaló című magyar kiállítás. Az építészet átalakulásáról, kreatív és innovatív életmegoldásokról beszélgettünk Pintér Márton kurátorral.   

Kiállítás a szecesszió polgárosodáshoz köthető, életteli világáról: Katona Anikó művészettörténész-kurátor nem először foglalkozik a témával, vele beszélgettünk életmódról, iparművészetről, divatról, a plakátműfaj megítéléséről.

A III. Képzőművészeti Nemzeti Szalon Nem helyettesíthető tárgyak című tárlata a hazai és határon túli magyar képzőművészet elmúlt öt évének fontos alkotásait mutatja be. Verebes Györggyel beszélgettünk a válogatás nehézségeiről, a festészet helyzetéről.

Abban az időszakban, amikor a művészeti, művészettörténeti oktatás platformjai fájón megfogyatkoztak, a kortárs művészet befogadását segítő módszertani kiállítás, a GYIK művészetre nevelő, hiánypótló, interaktív tárlata nagyban támogatja a pedagógusok munkáját is.

A videóművészet Rembrandtjaként emlegetett Bill Viola Csend című kiállítása az amerikai művész meditatív világába visz el. A Csendes hegy, a Találkozás, és az Ősök című videómunkák, valamint a művésszel készült interjú az emberi létezés pszichológiai értelemben súlyos pillanatait járja körül.