Kevésbé ismert, mégis meghatározó alkotásokat, Percz János és Garányi József, valamint Garányiné Staindl Katalin életművét mutatja be az AmiKor Galéria kiállítása. Különlegességet jelentenek azok az izgalmas, eddig még sosem látott tervek és munkák, melyek betekintést engednek az alkotók művészi gondolkodásának folyamatába. 

Bemutatta éves programtervét a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, mely 2026-ban is folytatja a világ megértésére és jobbítására irányuló törekvések bemutatását, emellett a a nyitott és átjárható intézmény ideáját helyezi fókuszba.

Nagy ívű Tihanyi-kiállítás adja a sokáig periferikusnak tekintett jelentős életmű átfogó képét, miközben újradefiniálja a művész helyét a magyar és az európai modernizmus összefüggésrendszerében.

Kiállítása azok közé az alkotói vállalkozások közé tartozik, amelyek egyszerre keresik a személyes igazságot és a társadalmi érvényességet.

Következetesen és csendesen a fotográfia médiumának határait tágítja, anyagának tétje végső soron az, hogy a fotográfia miként gondolható el a médiumhatárok utáni állapotban, nem elveszítve, hanem újraszervezve saját elméleti terheit.

A magyar művészeti szcéna egyik fontos, de csak az utóbbi években előtérbe került feladata, hogy a rendszerváltás előtt itthon a hivatalos nyilvánosságból kirekesztett, külföldön élő, ott komoly életművet létrehozó alkotókat beillesszék
a magyar művészeti kánonba.

Két generáció közös művészi látásmódja és egyéni munkái találkoznak: Makkai Márta textilművész és Makkai-Kovács Beatrix festőművész alkotásai láthatók egymás mellett, párbeszédben és feszültségben, egymást kiegészítve, egymásra hangolódva mutatnak két „hangot” egy közös vizuális világban.

Március elejéig még látható a bécsi Albertinában Marina Abramović életmű-kiállítása, azután tavasszal, a Biennálé idején már Velencében ünneplik a kortárs művészet egyik legjelentősebb és legtöbbet vitatott alakját.

Festészetében meghatározó téma az emlékezet identitásformáló ereje, az érdekli, hogyan hat a múlt a személyiségre. A személyes történeteket, a múlt emlékeit szürreális kontextusba helyezi, azok a helyzetek inspirálják, amelyek egyszerre vonzók és taszítók, s ez a feszültség a képein is megjelenik. A Marosvásárhelyen született, a budapesti Képzőművészeti Egyetemen Szabados Árpád osztályában festő szakon diplomázott Szász Sándorral beszélgettem.

A XIX. Velencei Építészeti Biennálén építészek pályaelhagyásával, pályamegtalálásával foglalkozik a Nincs itt semmi látnivaló című magyar kiállítás. Az építészet átalakulásáról, kreatív és innovatív életmegoldásokról beszélgettünk Pintér Márton kurátorral.   

Kiállítás a szecesszió polgárosodáshoz köthető, életteli világáról: Katona Anikó művészettörténész-kurátor nem először foglalkozik a témával, vele beszélgettünk életmódról, iparművészetről, divatról, a plakátműfaj megítéléséről.

A III. Képzőművészeti Nemzeti Szalon Nem helyettesíthető tárgyak című tárlata a hazai és határon túli magyar képzőművészet elmúlt öt évének fontos alkotásait mutatja be. Verebes Györggyel beszélgettünk a válogatás nehézségeiről, a festészet helyzetéről.