Nem először dolgozott együtt a két művész: 2023 nyarán a The Space Galériában rendezett Similar Stories című kiállításukon arra tettek kísérletet, hogyan lehet ennyire eltérő vizuális nyelven megfogalmazni ugyanazt az élményt: az anyává válást és a hasonló élethelyzetet, kisgyermekek mellett művészpályát folytatni.
Tánczos Korinna kurátor közreműködésével a közös gondolkodás és alkotómunka a Kastner Kommunityben folytatódott. Ebben az új alkotói kísérletben az anyaghasználat a közös, kizárólag háztartási textilekkel dolgoztak, amelyek önmagukban is rétegzett szimbolikát hordoznak.
A textilhasználat szimbolikus tisztelgés is a korábbi generációk női alkotói előtt, akik a textil médiumán keresztül kapcsolódtak a feminista diskurzushoz, vagy nem volt más műfaj, amelybe bele tudtak volna kapcsolódni. A textilhez kapcsolódás visszautalás azokra, akik ezen keresztül tudták kiépíteni művészi nyelvezetüket abban a korszakban, amikor a feminizmus eszméi a politikai retorika részeként, mégis korlátozottan érvényesültek. Másrészt a konyharuhák, a gyerekszobafüggönyök felidézik az otthonosságot, annak védelmi jellegét, és a nőket sújtó láthatatlan munkák terheit.
A háztartási textíliákból létrehozott művek kritikai szemléletet képviselve rávilágítanak az anyasággal járó nehézségekre, a tradicionális női szerepek szorítására, valamint az ezekhez kapcsolódó térbeli és időbeli határátlépésekre. A két művész a láthatatlan munka, a háztartás és az otthon kérdéskörének kritikai vizsgálatán keresztül, a zömében nők által végzett fizetetlen munka „kizsákmányoló” és önkizsákmányoló természetén kívül az abban rejlő kreatív potenciálra is felhívja a figyelmet a minden háztartásban előforduló konyharuhák használatával. A konyharuha rácsmintája is sokféle asszociációt elindíthat, a háztartás rabságban tart, s benne van az állandó ismétlődés, a soha nincs vége végtelensége, a ritmus, a rend, a szabály.
Kockás konyharuhák és a belőlük készült művek Fajgerné Dudás Andrea munkásságának fontos szimbólumai, művészkarakterének brandépítő elemei. A házimunka, a konyhai tevékenységek és az anyaság tematizálása, s egyben az egymás megértésének, a szolidaritásnak és a nők közti kapcsolódások újraformálásának lehetősége is benne van a konyharuha szimbolikájában.
Témái a magánéletből indulnak, s a nőket érintő, tágabb társadalmi kontextusba ágyazódnak. Alkotói gyakorlatának legfontosabb igazodási pontja a feminista művészeti hagyomány. A Godot Kortárs Művészeti Intézet (GICA) terében 2022-ben a Háziasszony katalizátora című kiállításon foglalta össze legfontosabb témáit, s átfogó videómunkában mutatta meg és értelmezte munkái gondolati, elméleti hátterét.
Horváth Lóczi Judit geometrikus festő, színekkel és alapformákkal dolgozik. Művészetének különlegessége, hogy redukált eszközkészletével ábrázol bonyolult érzelmi helyzeteket, társadalmi problémákat, a létezés egzisztenciális alapkérdéseit.
Munkáihoz már kiselejtezett, ám kidobni sajnált konyharuhákat festett meg több rétegben, akrilfestékkel, ami tartást adott a textilnek, ugyanakkor meg lehetett őket hajlítani. Ezekből rácsmintát vágott ki, és az egy létrejött, áttört geometrikus mintázatot szögek és mágnes segítségével „ellebegtette” a faltól. Akrillal rétegesen lefestve, majd kivágva, leselejtezett gyerekfüggönyökből készített nagyméretű függönyöket. Nézhetjük ezeket zászlónak, jelképnek, mellettük Fajgerné összecsomózott konyharuhákból készült függönye mintha toronyba zárt hercegnő menekülő kötele lenne. A szabadulás eszköze.
Horváth Lóczi Judit játékos, lebegő konyharuhái úgy néznek ki, mintha hajdani gyerekkorunkat rögzítő analóg film pozitív és negatív kockáit fújná a szél. Ma már nosztalgiával nézegetjük régi fotográfiáit, mint elmúlt idők szép pillanatainak őrzőit, ki emlékszik már az anyaság magányára, a gyereknevelés nehézségeire, a konyhába bezárt órákra. A filmkockák és a konyharuhák anyánktól és nagyanyánktól jöttek, amikor szó sem volt még láthatatlan munkáról és annak megbecsültségéről.
A geometrikus rácsozat felidézi az otthon tervezésének, felújításának, újratervezésének asszociációs körét is, amikor a mindennapi robotban észre sem vesszük, hogy átalakul körülöttünk a tér, és benne mi maguk is.
Horváth Lóczi Judit munkáinak sorozatcíme: Lopott pillanatok. Ennyi jut az alkotásra, résen kell lenni három gyerek mellett, figyelni, nyitottnak lenni, és a lopott pillanatokban mégis alkotni. Mert attól, hogy anya lett, még nem szűnt meg alkotó művésznek lenni. Noha tudja, hogy életének ebben a szakaszában determinált pályán mozog, igyekszik kihozni a helyzetből, amit lehet. Ha egyelőre csak lopott pillanatokat lehet, akkor azokat.
