Nyolc berlini év után is élő bécsi és nemzetközi kapcsolati tőkéjét arra kívánja fordítani, hogy az Albertina szakmai tudásmegosztó központtá váljon – ígéri Ralph Gleis. A korábban grafikai gyűjteményéről ismert Albertina nagyszámú látogatót fogadó, fontos és centrális európai kiállítási központ lett az előző igazgató, Klaus Albrecht Schröder vezetése alatt.
Erre építve és innen továbblépve az új főigazgató szándéka nemzetközileg elismert kortárs múzeummá tenni az Albertinát, élménnyé varázsolni a kortárs művészettel való találkozást. Bekapcsolni kívánja az intézményt a nemzetközi hálózatba, együttműködéseket tervezve nemzetközi intézményekkel, iskolákkal, múzeumokkal és galériákkal is. Innovatív megközelítésekkel gondolja újra Gleis az Albertina tevékenységét: új célcsoportokat kíván megszólítani, olyanokat is megnyerni, akik ritkán látogatnak múzeumba. Másfél évet fordított elképzelése kidolgozására. Meggyőződése szerint meg kell osztani a közönséggel a kortárs művészet élményét, a kiállításoknak szórakoztatóknak kell lenniük és relevatív hatást tenniük. Már az első évre változatos kiállítási programot terveznek, összesen tizenöt projektet, amelyeket utólag elemezve döntik el, merre tartsanak hosszú távon.
Vállaltan kísérletező év az első, ám valamennyi kiállítás megindokolja a miért ezt, miért most és miért itt, az Albertinában kérdéseit. „A művészet mindig a társadalom tükre: szeretném, ha kiállításaink megvitatnák az aktuális társadalmi problémákat, és felkeltenék az emberek kíváncsiságát” – hangsúlyozta Gleis. A múzeum a művészeti témák kreatív és kortárs interpretációira összpontosítva hidat kíván építeni múlt és jelen közé.
A kiállítási program a gyűjtemény erősségeire, grafikai, fotó- és építészeti anyagára épít, ezeket majd megjelenítik a programoknál, akár úgy is, hogy diskurzusba állítják a kortárs művekkel. Az igazgató úgy véli, hogy az állandó és ideiglenes kiállítások viszonyát is újra kell gondolni.
„Kiállításainkon így több mint hat évszázad művészetéből merítünk – gyakran korszakokon átívelő kérdésekben, mert a jó művészet időtlen. Értelmezésem szerint azonban egy múzeumnak – függetlenül attól, hogy mit gyűjt és mit mutat be – a jelen iránt kell elköteleződnie. Az aktualitás a legfontosabb: mai múzeumot szeretnék a ma embereinek, mai kérdésekkel, mert csak így lesz a múzeumnak jövője” – foglalta össze a kortárs, élő múzeum iránti elkötelezettségét Gleis.
Kiemelten kezeli az új igazgató a tudományos munkát, a legújabb kutatásokat művészettörténeti és restaurátori területen egyaránt: 2025-ben nemzetközi kutatóhálózat kezdi meg az Albertina egyedülálló grafikai anyagának feldolgozását, elsőként Dürer rajzgyűjteményét vizsgálják. A kutatási eredményekből katalógus készül a 2028-as emlékévre.
A True Colors című, januárban nyílt és áprilisig látható kiállítása válogatás a gazdag fotográfiai gyűjteményből és a színes fényképezés kezdeteiről mesél. A Remix: Gerhard Richtertől Katharina Grosséig az Albertina Modernben, Ausztriában először mutatja majd be Németország egyik legfontosabb magángyűjteményét, a Viehof Collectiont. Áttekintést ad Gerhard Richtertől és Sigmar Polkétól, akik az 1960-as évek merész társadalomkritikus művészetét képviselik, az 1980-as évekig, amelyeket olyan figurák jellemeznek, mint Albert Oehlen és Katharina Sieverding, és a jelenkor absztrakt művészetéig, amelyet Corinne Wasmuht és Katharina Grosse művei képviselnek.
A Leonardo –Dürer kiállítás júniusban, a főépületben, saját anyagokból különleges rajzokat, grafikákat válogat. Júniusban a grafikai gyűjteményből korábban nem kiállított darabokat mutatnak be az Úton – Utazó művészek című tárlaton, ahol Johann Wolfgang von Goethe rajzai is láthatók lesznek. A Die Wiener Bohème, a Hagengesellschaft alkotásai júliusban a kevésbé ismert bécsi művésztársaság 1880 és 1900 közötti tevékenységéről szól. Ősszel, szeptemberben a Gothic Modern tárlata az 1870-től 1920-ig tartó fejlődést állítja reflektorfénybe, amelyben számos művész, mint például Edvard Munch, Vincent van Gogh, Käthe Kollwitz, Max Beckmann és Otto Dix szándékosan utalt vissza olyan figurák kifejező művészetére, mint Holbein, Dürer, Cranach és Baldung Grien.
A középkori esztétikával való találkozás heves érzelmeket váltott ki, és alkalmat adott a művészeknek az emberi lét alapvető kérdéseivel való foglalkozásra. A kiállítás modernista remekműveket állít párba XV. és XVI. századi művekkel. Októberben, a KAWS Art and Comic esetében a kurátor szerepe is érdekes. A nemzetközi együttműködés nemcsak kutatási programokban valósul meg, hanem meghívnak külföldi kurátorokat, hogy friss szemmel válogassanak a gyűjteményből. A decemberi Fascination Paper kiállítás új perspektívákra helyezi a hangsúlyt, a gyűjteményből olyan papíralapú munkákat válogatnak, amelyek szokatlan nézőpontot, perspektívát mutatnak, például várostérképeket madártávlatból vagy groteszk rajzokat.
Egész évben kiemelt figyelmet fordítanak a női művészekre. Lesz csoportos kiállítása az anyaságról tizenhat női művész részvételével, és hat női művész – Leiko Ikemura (1951), Francesca Woodman (1958–1981), Jenny Saville (1970), Brigitte Kowanz (1947–2022), Lisette Model (1901–1983), Jitka Hanzlova (1958) – önálló tárlaton is bemutatkozik. Kiállításaik több műfajt felölelnek, Jenny Saville festményeitől és szobraitól kezdve Leiko Ikemura, Brigitte Kowanz fényművészetén át Lisette Model Bécsből New Yorkba emigrált fotográfus fényképeiig. Vannak köztük nemzetközileg ismert művészek és vannak, akik először mutatkoznak be Ausztriában. Ez egyébként is fontos cél: elhozni új művészeket Bécsbe. Májusban először itt rendeznek kiállítást Damien Hirst rajzaiból és bemutatják majd a művész által kifejlesztett rajzgépet is, amelyet a közönség is kipróbálhat. Hirst mellett hat olyan nemzetközi művész munkáit állítják ki, amelyek először láthatók Bécsben: Matthew Wong (a Wong – Van Gogh kiállításon februárban), Jenny Saville (márciusban), Jitka Hanzlova (júliusban), KAWS (októberben) és Leiko Ikemura (novemberben).
Kurátori szervezőelv a meglepő párosítás is, ilyen lesz februárban Matthew Wong kínai-kanadai művész, akinek munkásságát Van Goghhoz viszonyítva, vele szembeállítva mutatják be. A júniusig látható kiállításon Matthew Wong hatvan festményét és számos papíralapú munkáját lehet látni néhány Van Gogh-alkotás társaságában, együttműködésben az amszterdami Van Gogh Múzeummal, a Kunsthaus Zürichhel és a Matthew Wong Alapítvánnyal. A kooperációk erősítése is az új igazgató programjának része. Wongot a New York Times „nemzedéke egyik legtehetségesebb festőjének” nevezte, aki a távol-keleti és a nyugati művészet határán határozta meg a saját helyét, s akire egyformán hatott Van Gogh és Shitao. Az autodidakta Wong, aki életművét nyolc év alatt festette meg, tragikusan fiatalon, harmincöt évesen önkezével vetett véget életének. Ősszel, októberben Vasarely – Adrian címmel Victor Vasarely és a Bécsben elismert Marc Adrian munkái kerülnek egymás mellé.
Klosterneuburgban, az Albertina új kiállítóhelyén a szobrászat és a családi és oktatási programokat állítják fókuszba. A hely ideális környezetet biztosít monumentális szobrok és installációk elhelyezésére.
Dr. Ralph Gleis, 1973-ban Münsterben született. Művészettörténetet, történelmet és szociológiát tanult, Münsterben, Bolognában és Kölnben. 2008-ban doktorált, 2009-ben Bécsbe költözött, ahol a Wien Múzeum festmény- és a grafikai anyagának kurátoraként az új állandó kiállítás létrehozásán dolgozott. 2017-ben az Alte Nationalgalerie vezetője lett Berlinben.
