Cseppben a tenger

Bukta Imre a romantika eladó egyes szoba (2109) című festménye előtt. fotók: a Godot galéria engedélyével

 

Bukta Imrének többségükben az utóbbi öt esztendőben született festményeit és installációit mutatja be több mint ezer négyzetméteren, négyszintes óbudai kiállítóterében a Godot Kortárs Művészeti Intézet. A művész, mióta szülőföldjére, a Heves megyei Mezőszemerére költözött, főként a település, a vidéki Magyarország közösségének mikrovilágát emeli az egyetemesség szintjére. A kissé omladozó környezet és kiállítótér kiváló keretül szolgál a vidéki létet kritikusan, ám nagy érzékenységgel, empátiával bemutató munkáknak. A több emeletet megtöltő monstre tárlat hat tematikai egységből épül fel, melyek a vidék problémáit, a természetet, a szakralitást, az értékek devalválódásának, az öregedésnek és a szociális otthonnak a kérdéseit jelenítik meg a képzőművészet változatos műfajainak nyelvén.

Egerfarmosi vasútállomás 2021 

 

A kozmikus szintre emelt mikrovilág

A művész az elmúlt évtizedben eljutott az olajtechnikát különböző kollázselemekkel, így gyufaszálakkal, kukoricaszemekkel, csempedarabokkal vegyítő korábbi kompozícióitól a hagyományosan festett olajképekig, amelyeknek elsősorban nem klasszikus technikája, hanem valóságábrázoló módszere figyelemre méltó. Bukta a kis település meghatározó helyszíneit, az öregek otthonát, az italboltot, az elhagyott téeszépületet, a kerteket, az udvarokat, a szeméttelepet, s a közösség mindennapjait, vallásos életét dokumentálja az ezredforduló első éveitől kezdve kritikus szemlélettel és jelentős társadalmi érzékenységgel, kozmikus szintre emelve őket. Ez a mikrovilág ennek köszönhetően mindig korunk egyetemes történéseire, a klasszikus kultúra devalválódására, a Gutenberg-galaxis végére, a nyomtatott sajtó visszaszorulására, a könyvek feleslegessé válására figyelmeztet. A „kicsi” nem tudja kivonni magát a „nagy” hatása alól, e problémák Mezőszemerén éppen úgy jelen vannak, mint a kontinens bármelyik fővárosában.

Mit nézel?, 2022 

 

Kultúra és morál

A könyveket, könyvtárakat a fejlődés alfájának és ómegájának tekintő neves gondolkodó, Jorge Luis Borges bizonyára elszomorodna, ha élne, s megtapasztaná, hogy napjainkban az emberek egyre kevesebbet olvasnak, a könyvesboltok, a nyomtatásban megjelenő folyóiratok forgalma elenyésző, az antikváriumok is mindössze értékes ritkaságokat vásárolnak, a klasszikusok, Dickens, Tolsztoj, Jókai a szeméttelepre kerülnek. A nyomtatott szövegek pusztulása számos művészt foglalkoztatott és foglalkoztat ma is. Már Bohumil Hrabal Túlságosan zajos magány című novellájának főhőse is enyhe sörmámorában bezúzta, papírbálákká préselte a könyveket, többek között Goethe és Epiktétosz műveit.

Hátsó udvar II., 2022 

 

S bár az elbeszélés a kommunista diktatúra cenzúráját idézi meg, üzenete értékeket devalváló világunkban is aktuális. E tragikus helyzettel, a kultúra és morál deficitjével foglalkozik Bukta számos festménye is. Közülük a Hátsó udvar II. (2022) című a könyv „újrahasznosításának” meghökkentő példáját mutatja be. Egy ház mögötti, lombos fa és kerítés határolta, kacatokkal teli udvar egyik zugába olyan kutyaházat helyez a művész, amelynek oldala könyvekből készült, a tetejét pedig deszkalap fedi. Ugyancsak a könyvhasználat „funkcióváltozását” szemlélteti A világirodalom remekei (2021) című, kidobott kötetekkel megerősített patakmedret ábrázoló képe. E témakörbe sorolható továbbá a Csomó könyv for sale (2021) című opus is. A klasszikus értékekkel, az intellektualizmussal szembeni ellenszenv az Egyesült Államoktól az Európai Unióig terjedő világjelenség, így a Mezőszemerén élőkhöz is eljut.

Tehén a konyhában, 2020 

  

Mit szólna ehhez Orwell?

Korunk legnépszerűbb, az embereket egymástól elidegenítő elektromos kütyüje a mobiltelefon. Használatát Orwell valószínűleg ellenezte volna, hiszen az állandóan magunknál hordott mobil révén maximálisan ellenőrizhetők, lehallgathatók vagyunk, sőt a tartózkodási helyünk is bemérhető. Erre a helyzetre utal a mobiltelefonozókat megörökítő csoportkép, a Szülinap (2019). Rajta egy mindnyájunk által tapasztalt történet: egy asztal előtt három idős ember ül, mögöttük egy fiatal pár és egy középkorú nő áll (vélhetőleg rokonok), míg távolabbról egy biciklijére támaszkodó figura szemléli az ünneplő társaságot, amelynek tagjai természetesen nem egymással beszélgetnek, hanem elmélyülten mobiltelefonoznak. Ez az abszolút elidegenedés, mondhatnánk, ha az opust egyáltalán értelmezni kellene.

Szülinap, 2019

  

Transzcendencia és földi valóság

A festő érdeklődése köztudottan sokrétű, a földi dolgokon kívül az örökkévalóságra és az elmúlásra is kiterjed. Vallásos képeinek egyik kiemelt tárgya a többször is megfestett elsőáldozás. Ilyen tárgyú első műve jó tizenöt esztendővel ezelőtt készült. A mostani kiállításon két alkotás ismét foglalkozik a témával. Az Elsőáldozók II. (2020) címűn egy fehér ruhás lány és egy öltönyt, nyakkendőt viselő fiú bandukol egymás mellett a sáros úton. A főszereplők azonban nem ők, hanem az elhanyagolt környezet, az utca, melynek egyik oldalán Jesus loves you! feliratos, masnival díszített villanypózna magasodik, melyhez elhasznált traktorgumit támasztottak,
a másik oldalon pedig hatalmas bogáncs terpeszkedik.

Romantika eladó egyes szoba, 2019 

  

A szakrális téma az elmúlt majd húsz esztendőben egyre hangsúlyosabb szerepet kap az életműben. A giccses Jézus- és Mária-ábrázolások már az új évezred első éveiben készült kocsmajeleneteken feltűnnek, kiemelve a rögvalóság és a spiritualitás ellentétét. A most kiállított festmények azonban nem a Megváltót és az Istenanyát jelenítik meg, inkább bibliai példázatok. A Jézus példabeszéde – Tálentumok (2020) című képen három tujafát látunk, közülük az egyik elpusztult, a másik kettőn viszont aranytallérok teremnek. A Jézus cselekedetei – Fügefa kiszárítása (2020) címűn pedig az égen lebegő fakoronaként előtűnő fügefagyökér alatt három műbőr bevonatú kerti szék piroslik a tájban, az egyiken kis méretű Krisztus-szobor látszik, távolabb, az erdőszélen a természet pusztítását tanúsító kivágott farönkök hevernek. Ugyancsak a Megváltó jelképe a pocsolya jegén álló bárány is (Bárány a jégen, 2022).

Elsőáldozók II., 2020 

 

Szegénység a fogyasztás templomának árnyékában

Mezőszemere lakói között sok az idős ember, akiknek súlyos gondot okoz a megélhetés. Erre figyelmeztet az a munka, amelyen elhanyagolt, gazos környezetben, piros cekkereket cipelő, rosszul öltözött, szemüveges öregasszonyt látunk (Reál, 2020). Ellenpontjának vagy éppen a sugallt mondanivaló megerősítésének tekinthető a plázát, a fogyasztás templomát megjelenítő Lajos az egri plázában (2022), ahol a többemeletnyi magas térben, mintha a mennyek országában lenne, lebeg a vásárlók feje felett a biciklijén némi tűzifát és élelmet szállító, csavargó kinézetű figura.

Az utóbbi években felbukkan Bukta képein egy újabb szimbólum is, a magyar tarka tehén. Láthatjuk konyhában, pihenés közben, a mezőn (Delelő, 2020), s a falusi útkereszteződés közepén. Ismét feltűnik a régebben gyakran szereplő világvevő parabolaantenna is, igaz, most csak a hátsó udvarban, törötten, szemétként a földön heverve, és találkozunk a hatvanas évek stílusában berendezett szobabelsőkkel is (Romantika, eladó egyes szoba, 2019).

Delelő, 2020 

  

Megújuló rekvizitumok

Bukta pályája rajzokkal és térberendezésekkel indult, emlékezzünk csak olyan installációira, mint a Villanypásztor (1978) vagy a Hajnali szabad permetezés (1985). Nem véletlen tehát, hogy a mostani tárlaton is jelentős szerepet kaptak. A 2022-ben készült Hommage à Joseph II. a művész egyetlen, több évtized elmúltával újból megformált alkotása. Valószínűleg azért kedves számára ez az objekt, ez a nyitott ajtajú öreg hűtőszekrény, melyben szalonnadarabok és apró szánkók vannak, mert egyfelől Joseph Beuys munkássága előtt tiszteleg vele, másrészt vélhetően a maga gyermekkorát is megidézi.

Bukta Imre szinte minden periódusában felhasználta a falusi ember életét meghatározó tárgyakat, korai művein gyakran feltűnik a micisapka és a gumicsizma. Napjainkban e rekvizitumok szerepét egy modernebb eszköz, a motoros láncfűrész vette át, egyik újabb önarcképén is láncfűrészt tart a kezében, de legkifejezőbb új installációjának is ez a szerszám a főszereplője. Ez utóbbi több darab, állványra helyezett, elölről megvilágított láncfűrészből épül fel, amelyeknek felfelé álló fűrészpengéi jegenyefára emlékeztető árnyékokat vetnek a mögöttük lévő falra. Így lényegül át a fatörzset szeletelő szerszám pengéjének sziluettje a jegenyefa koronájává, így lesz a láncfűrészek árnyékából a funkciójuk ellentétét körvonalazó jegenyesor a falon (Jegenyesor, 2022).

Lajos az egri plázában, 2022 

  

Ugyancsak természetvédelmi szimbólum a vetített lángokat, villámszerű kisüléseket produkáló csonkolt fatörzs (Fordított ősz, 2022). Egy másik munkán, a hatalmas ládában tárolt gabona felületén megjelenő, majd elmerülő Jaj istenem! felirat egyszerre utal a megelégedettségre és az elmúlásra (Jaj istenem!, 2022). A pelyvahalomba állított nagy méretű fehér ruhás, kék köpenyes Mária-szobor pedig a földet művelő ember lassan újból megerősödő vallásosságának jelképe. A mindent elöntő tévéreklámokat, s az esztelen fogyasztást kifigurázó videóval is találkozunk a tárlaton, melyen az eladók nem a legélesebb kést vagy a legjobb porszívót, hanem a világ legokosabb kapáját kínálják eladásra (ikapa, 2022).

Önarckép láncfűrésszel

 

Mimézisen alapuló ábrázolások Bukta festményei, installációi és videói, melyek mindig túlmutatnak a látványon.
A művész nem vonulhat ki a társadalomból, hirdetik ezek a munkák, mert a modern irányzatok művelőinek szubjektív önanalízisei nem viszik előre a világot. Az alkotóknak a formakísérleteken, az újszerűségen és az eredetiségen kívül hozzá kell járulniuk a valóság fonákságainak megragadásához, megismertetéséhez és a társadalmi érzékenység fenntartásához is. Bukta Imre művei nem csupán formai kísérletek, mondandójukat tekintve is meggyőző valóságértelmezések – ezért érdekesek és különösen fontosak.◼

A szerző művészettörténész, kritikus