Az élő grafika

Eszik Alajos: Megelőző csapás, 2003

 

A szolnoki Damjanich János Múzeum 2022-ben együttműködési megállapodást kötött a T-Art Alapítvánnyal, melynek értelmében az alapítvány mintegy hatszáz tételből álló kortárs képzőművészeti gyűjteménye letéti anyagként fokozatosan a szolnoki múzeum gondozásába kerül. Az együttműködés jegyében a gyűjtemény anyagát a szolnoki múzeum egy-egy tematikus kiállítás formájában is népszerűsíti. Ennek első állomása Az élő grafika című időszaki kiállítás, mely a T-Art muzeális értékű grafikáiból válogat.

Sulyok Gabriella: „… mint a felhő, a hegységben alászállt” - A sumér agyagtáblákhoz, 1992

 

Az együttműködési megállapodást követően, elsőként – jellegükből adódóan – az igen sérülékeny grafikák érkeztek meg a Damjanich János Múzeumban kialakított új őrzési helyükre. Az alapítvány gyűjteményének mintegy fele, majd háromszáz tétele grafika, mely az elmúlt hat-hét évtizedben született hazai grafikai lapokból nyújt tablót. Az elmúlt hónapokban Szolnokra került százhatvan kiállításkész, keretezett műből az Időszaki kiállítások termében és a Folyosó Galériában negyvenhárom alkotó hatvankilenc alkotása – a gyűjtemény középpontjában lévő korszakot teljesen lefedve – változatos stílusokat, technikákat felmutatva kapott helyet.

Kovács Péter: Roncs, 1996-97

 

A szolnoki múzeumban 2023. február 11-én nyílt kiállítás Tenk László adta címe, Az élő grafika utal arra, hogy az ezredfordulót követően a műfaj a képzőművészeti ágak perifériájára szorult, temetik – szokták mondani. Az utóbbi években – legyen szó a grafika jelenéről vagy történetének feldolgozásáról – országszerte fókuszba került az ismét növekvő becsületnek örvendő műfaj. A grafika, amely minden időben köztünk él, napjainkban ismét eleven és inspiráló lehet a művészek és a befogadó közönség számára is. Ezt igazolják a kiállításon bemutatott, élettel teli művek, melyek nemcsak egymással folytatnak élénk párbeszédet, hanem a néző számára is megszólító erővel bírnak.

Kovács Tamás: Majomkirály története XXVII., 1991

 

A hazai grafikatörténet második világháborút követő periódusának megkerülhetetlen alkotásai szerepelnek a kiállításon, így a magyar grafikatörténet aranykorának is nevezett 1960–1970-es évek kimagasló képviselői: Kondor Béla, Szalay Lajos, Gyulai Líviusz, Gácsi Mihály, Rékassy Csaba, Ágotha Margit – utóbbi három a Szolnoki Művésztelep törzstagja is volt.

Szalay Lajos: Akt

 

Jelen vannak a kiállításon a hetvenes évektől alkotó, illusztrátorként is komoly életművet jegyző, elsősorban mélynyomásos technikákat alkalmazó mesterek, így Kovács Tamás, Szemethy Imre, Tulipán László és Kovács Imre. Ebben az évtizedben indult, s máig előkelő helyet foglal el a grafikusok körében a lírai finomságú, egyedi tusrajzairól ismert Sulyok Gabriella, akinek a T-Art Alapítvány grafikai gyűjteményének gyarapításában is esszenciális szerepe van.

Lévai Ádám: Álmatlan álmok éjszakája XIX. - Ördög (meg)küzd (az) árnyékával, 2008

 

A kiállítók között jelentős számban találjuk azokat az alkotókat, akik széles körben festészeti munkásságukról ismertek, és a Magyar Képzőművészeti Egyetemen művészgenerációk sorát nevelték ki, így Sváby Lajos, Eszik Alajos, Nagy Gábor és Gaál József egy-egy grafikai lapja is színesíti a tárlatot. A kiállítók legfiatalabbjai a mai középgeneráció szintén festői munkásságáról ismert Nádas Alexandra, Varga Patricia Minerva és Verebes György, illetve Rékassy Eszter és Lévai Ádám grafikusművészek. A festői életmű gyakran együtt jár a grafikaival, ennek egyik legkitűnőbb példája Kovács Péternek a főfalon látható, vegyes technikával készült egyedi grafikája.

Nagy Gábor: Csapda IV., 1996

 

A kiállítás sokszínűségét nemcsak a stílusban, formajegyekben és tartalmi elemekben mérhető különbségek, hanem a technikai variabilitás is mutatja, a sokszorosított grafika mély-, sík- és magasnyomásos eljárásai mellett számos egyedi rajzban és vegyes technikával készült alkotásban mélyülhetnek el a látogatók. A grafikában adott lehetőségek megannyi variációját vonultatja fel a tárlat. A kiállított művek csoportosítása a végtelenségig folytatható, legyen a közös halmaz az egy grafikai lapon belül való különböző színek használata, így Kovács Péter és Végh András vegyes technikával készült művei, Benyó Ildikó és Zala Tibor linómetszetei, Vilhelm Károly és Nagy Gábor litográfiái, valamint Muzsnay Ákos színes rézkarca, vagy a narratív tartalom, így Banga Ferenc, Rékassy Csaba, Ágotha Margit, Kovács Tamás irodalmi művekhez készített illusztrációi.

Rékassy Csaba: A görögök Aulisban (Publius Ovidius Naso: Metamorphoses XII.), 1977

 

A grafika lehet drámai erősségű, mint Gruber Béla szénrajza, finom, részletező megoldások hordozója, így Rékassy Eszter kiállított művei, valamint elvont tartalmak, pillanatnyi állapotok kifejezője, mint Verebes György, Vízi Tihamér és Rátkai György esetében. A kiállított lapok igazolják, hogy a nemrég még temetett műfaj – még ha olykor látszólag megbújva is – megannyi módon él, érvényesül és lüktet.