Kádár Béla: Vágyakozás,1924.Fotó: Magyar Nemzeti Galéria
Kiállásrészlet: Távozás Berlinből szekció. Fotó: Gallai Renáta
Magyar Modern – Ungarische Kunst in Berlin 1910–1933
Február 6-án zárult a Berlinische Galerie kiállítása, amely először mutatta be átfogó módon az 1910 és 1933 közötti időszakban hosszabb-rövidebb ideig Berlinben élő magyar művészeket és az itt készült vagy itt kiállított műveiket. A rendszerváltás óta nem rendeztek ilyen nagyszabású magyar kiállítást a német fővárosban. A majd ötven alkotótól több mint kétszáz festményt, grafikát, szobrot, fényképet felvonultató tárlat kilenc szekciójával méltóképpen reprezentálja a weimari köztársaság fővárosának avantgárd, kozmopolita miliőjét. A kurátorok, dr. Ralf Burmeister és dr. Zwickl András, a Magyar Nemzeti Galéria Festészeti Osztályának főmuzeológusa mintegy négy éven át széles körű összefogással szervezték a kiállítást a Berlinische Galerie, a Collegium Hungaricum Berlin (CHB), a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum közreműködésével. A tárlat szinte kronologikusan, mégis szép ívben, izgalmasan mutatja be ezt a rövid, de rendkívül gazdag két évtizedet, nagyon tudatosan megválogatott és elhelyezett műtárgyaival, amelyeket nagyszerűen magyarázzák a szépen komponált, informatív kiállítási szövegek.
Tihanyi Lajos: Csendélet növénnyel, Fotó: Gallai Renáta
A kezdetek: Berlin az új Párizs
A kiállítás a berlini Secessionban 1910-ben rendezett Magyar festők kiállításá is bemutatott színes anyaggal vezet be minket az avantgárd művészeinek korai alkotásai közé. Felvillannak a Nyolcak párizsi hatásoktól túlfűtött fauves-képei Berény Róbert, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Pór Bertalan, valamint Tihanyi Lajos munkáin keresztül, amelyeket akkoriban még meglehetősen vegyesen fogadott a berlini közönség. A Nyolcak vibráló alkotásai mellett Rippl-Rónai József, Fényes Adolf vagy épp Ferenczy Károly művei egészítik a szekció harmóniáját.
Scheiber Hugó: Villamoson, 1926. Fotó: Ernst Galéria, Budapest
Ezt követi az első világháború utáni időszak különböző csoportokhoz és stílusirányzatokhoz tartozó – Der Sturm, MA – művészeinek berlini időszakából vagy a valamilyen formában Berlinhez kötődő alkotások bemutatása. Ezekre az impulzusokra, hatásokra akkoriban már egyértelműen felkapta a fejét a német közönség. A tárlat nagy figyelmet szentelt a Berlinben alkotó fotográfusok, építészek és filmesek életművének is, s mint ahogy szekciók is mutatják, a képzőművészet mellett ők nem elhanyagolható örökséggel járultak hozzá a modern művészethez.
Kassák Lajos:Kép architektúra (Manifesto).1922. Fotó: Gallai Renáta
A MA és a Der Sturm
A MA folyóirat körének avantgárd művészetét Kassák Lajos mellett többek között a Moholy-Nagy László és Bortnyik Sándor által illusztrált folyóiratok képviselik. A Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonából származó MA folyóirat több lapszámával is találkozhattunk a szekcióban.
Annak ellenére, hogy a magyar avantgárd vezéralakjának tartott Kassák életében mindössze egyszer járt Berlinben, magyarországi tevékenysége és kapcsolatai révén aktív részvevője volt a berlini művészvilágnak és jelenlétével fontos szerepet játszott a magyar–német művészeti kapcsolatok fenntartásában és gondozásában. Első folyóiratát, A Tett-et betiltották, ezt követően indította el a MA-t, amely folyamatosan nyomon követi a berlini művészvilág aktuális irányzatait, ezzel is beszivárogtatva némi fesztelen impulzust a magyar közönség kötöttségekkel teli életébe.
Bortnyik Sándor: Ma-album,1921. Fotó: Gallai Renáta
A folyóirat több szállal kötődött a Die Aktion és a Der Sturm kiadványaihoz is. A Der Sturm laptulajdonosa, Herwarth Walden, aki a folyóiratban megjelentetetteken kívül az azonos nevű galériájában rendezett kiállításokon is nyílt ellenállást hirdetett a császári Németországban addig uralkodó művészeti irányzatok ellen, ezzel a berlini progresszív művészeti gondolkodás egyik fontos intézményéve vált. Walden, a rebellis rendszerellenes gondolkodó és zseniális kultúrmenedzser felismerte a magyar avantgárd művészek tehetségét, így számára is fontos volt az alkotók képviselete.
Kiállításrészlet: Elől Péri László „Fekvő alak”, háttér Scheiber Hugó „A villamoson” c. kép. Fotó:Gallai Renáta
Galériájának kínálatában kitűnően párosította Kádár Béla, Scheibert Hugó expresszionista-futurista képeit a velük teljes kontrasztban álló konstruktivista alkotásokkal, Bortnyik, Moholy-Nagy vagy épp Péri munkáin keresztül, amit a Der Blaue Reiter csoporthoz tartozó Mattis Teutsch János expresszív absztraktjai színesítettek. Az együttműködés sikerét bizonyítja, hogy a galériában 1930-ig huszonnégy kiállítást rendezetek a magyar avantgárdoknak, s folyóiratainak borítóin is rendszeresen szerepeltek. Az 1920-as évek elejétől még nagyobb hangsúly tevődött a német–magyar művészeti kapcsolatokra, hiszen ekkortól a MA berlini képviselője már Moholy-Nagy László, a Der Sturm 1918-tól Kassák révén is elérhető Magyarországon.
Kiállításrészlet Fotó: Gallai Renáta
Modern plakátművészet
A Monarchia felbomlását követő százharminchárom napot megért kommün ígérete, majd az azt követő autoriter hatalomátvétel történései számos művészt megérintett, sokan politikai aktivistaként csatlakoztak az ellenálláshoz. Ezeknek az erőfeszítéseknek a gyümölcsei azok plakátok, amelyek nemcsak illusztrációikkal, hanem tipográfiájukkal is művészi szintre emelték a kartonokat. Ezek az anyagok a berlini modern közönség figyelmét is felkeltették, így ’szivárogtak’ ki a plakátok a német főváros művészeti palettájára is. A kiállítás kilenc taktusában külön rész foglalkozik a magyar plakátművészettel, ahol a műfaj megújítóiként számontartott Nemes Bíró Mihály, Lamperth József, Kmetty János, Pór Bertalan, Szilágyi Jolán vagy éppen Berény Róbert alkotásain köszön szembe a mindent elsöprő szabadságvágy.
Munkácsi Martin: Szép ősz: az utolsó meleg napsugarak. 1929 körül.
Berlinische Illustrite Zeitung Nr39.. Fotó: Ullstein Bild Collection
Fotó, film és építészet
Horthy hatalomra jutása után nemcsak képzőművészek, hanem számos építész is Berlinbe emigrált, ahol tárt karokkal várták őket: a német főváros újjáépítése során nagy szükség volt a friss, progresszív szemléletre, amelyet hűen tükröznek a Fred Forbát vagy Oskar Kaufmann által tervezett modern épületek, vagy Breuer Marcell enteriőrjei. Zwickl András elmondása szerint a kiállítást megelőző kutatómunkában arra is összpontosítottak, hogy a gazdag Moholy-Nagy-életművet ebben a szekcióban is megjelenítsék, így az őáltala készített experimentális színpadtervek is felbukkantak. A kiállítást rendező kurátorok munkáját dicséri, hogy a képzőművészeti alkotások, az építészet bemutatása mellett a fotográfiát és a filmeket is impozánsan reprezentáló kordokumentumokat láthattunk.
Besnyő Éva:Stanberger Stasse,1931. Fotó: Gallai Renáta
Besnyő Éva, Munkácsy Martin, Kepes György sajtófotóin az újjáépítés idejének Berlin-látképe mellett a kozmopolita város társadalmi, politikai kontextusa is felsejlik. A művészeti fotózás pedig beemeli alkotási módszerei közé a Bauhaus hatását, amely nemcsak a képek erős kontrasztú esztétikáján, hanem az alkalmazott technológia terén is változásokat indított útjára az úgynevezett „Neues Sehen” látásmódon keresztül. Kárász Judit és Moholy-Nagy László is erősen reflektált a változásokra, így tőlük is számos kép színesíti a szekciót a „Neue Sehen” szemüvegén keresztül. Jellemző motívum a fotókon az 1926-ban átadott Funkturm, amely épületként is modern ikon volt a városban. A magyar filmművészet experimentális avantgárd filmjei mellett a társadalmi témájú dokumentumfilmeken keresztül is hitelesen szemlélteti Berlin pezsgő, zajos és soha nem nyugvó közegét Bándy Miklós és Moholy-Nagy képkockáin.
Kiállításrészlet (háttérben Mattis Teusch-Seelenblume). Fotó: Berlinische Galerie, Pauline Ruther
Berlin felett kialszanak a fények
Záróakkordként a kiállítás a weimari köztársaság végét jelentő 1930-as éveket mutatja be, amikor a többségükben baloldali és kommunista magyar művészek számára is véget ért a fesztelen, progresszív berlini időszak. A náci hatalomátvétellel nagy részük csomagolt és továbbállt, mások még egy ideig próbálkoztak a művészet eszközeivel ellenállni, de ahogy elfogyott a levegő, ők is feladták. A rövid, de rendkívül gazdag két évtized alatt Berlin nyüzsgő, kreatív atmoszférája produktívan hatott kivándorolt művészeinkre, igaz mindenki másként élte meg az új impulzusosokat. Amíg Czóbel Béla fürdött a rivaldafényben, számtalan kiállításon szerepelt munkáival, addig Nemes Laphért József sohasem találta itt a helyét, festményein az emigráció okainak szomorú emlékezése és a virágzó párizsi lét utáni sóvárgás jelent meg.
Lucia Moholy: László Moholy-Nagy on a balcony of the master houses in Dessau. Fotó: Brönhan Múzeum
A tárlat nagyszerűségét hitelesen illusztrálja az arról készült katalógus, amely a Nemzeti Galéria vagy a Szépművészeti Múzeum shopjában megvásárolható, továbbá a Berlinische Galerie audioguide-ja képekkel illusztrálva, széleskörűen mutatja be, a nagyívű kiállítási anyagot.
Kiállásrészlet Moholy-Nagy kompozícióval a Neue Berlinische Galériában. Fotó: Gallai Renáta
Sikeres folytatás: a Magyar Neo-Avantgarde 1960–1970-es években
A Berlinische Galerie-ben rendezett Magyar Modern-tárlatot méltóképpen egészítette ki a Collegium Hungaricum Berlin (CHB) két önálló kiállítása is. Az intézet kiállítótermében január 28-ig tekinthettük meg a Magyar Neo-Avantgarde, vagyis az 1960-as és 1970-es évek magyar neoavantgárd művészetét bemutató tárlatot, amely a klasszikus avantgárd művészet hazai hatásait és sokrétű továbbélését reprezentálta. A kortárs művészetet állította középpontba Az avantgárd öröksége Magyarországon című kiállítás, mely a Kunstwerkberlin Galériában volt látható.
Magyar Neo-Avantgarde, kiállítás részlet, Collegium Hungaricum Berlin (CHB) Fotó: Antal Barbara
Magyarok mindenütt
Talán a csillagok különös együttállása, hogy a magyar modern művészetet bemutató három jelentős tárlat mellett további magyar vagy magyar kötődésű életművek sorába futunk bele a századelőhöz képest kevésbé fesztelen, de még mindig kulturálisan virágzó Berlin galériáiban. Péri László festett betonreliefjeire, valamint Moholy-kompozícióira bukkantam a Neue Nationalgalerie időszaki kiállításán. És a Moholy-életmű ismételten felragyogott: Moholy Lucia Bröhan Múzeumban rendezett Das Bild der Moderne című kiállításán egyértelműen szembeköszön volt férje művészeti attitűdje, ám nemcsak a képek vizuális esztétikáján, hanem a nyomatokon magukon is szembenéz velünk Moholy-Nagy László. A kiállítás február 26-ig tekinthető meg.
Moholy-Nagy László: QXX, 1923.Von der Heydt Museum, Wuppertal. Fotó:Gallai Renáta
