A biennálé fő szervezője, Fekete Valéria és Százados László minden alkalommal felkérnek egy-egy vendégkurátort, idén Fenyvesi Áront, az acb Galéria kurátorát hívták meg. A mostani biennále témája a test, pontosabban Az én testem, az én váram címmel rendezték több helyszínen a tárlatokat, amelyeken több mint hatvan hazai és külföldi művész alkotásai láthatók.
Három fő fókuszra összpontosít a tematika. Az esemény neve, a LokArt egyrészt épít a helyi, pécsi művészekre, majd tágabban általában a hazai alkotókra és a külföldi művészekre, akik a Lyoni Biennáléhoz kapcsolódnak. Lyon Pécs testvérvárosa, ráadásul az ottani biennálé inspiráló mintájául szolgál a pécsi eseménynek. Sőt, a megnyitó másnapján a Lyoni és az Isztambuli Biennálé tapasztalatairól a Lyoni Biennále egyik szervezőjével, a Lyoni Kortárs Művészeti Múzeum kurátorával (Marilou Laneuville), az Isztambuli Biennálé főkurátorával (Kevser Güler) és Fekete Valériával, a ZsÖK Vizuális Művészeti Centrum vezetőjével, a Lokart alapítójával izgalmas beszélgetésnek lehettek részesei az érdeklődők.
Test és identitás kérdését járja körül a téma: a test mint anyag, emlékezet, identitás, szimbólum, ösztönök terepe. „A LOKART 3.0 idei programjában lezárt életművek is helyet kapnak, különösen azoké, akik a testtel és testtapasztalattal radikálisan foglalkoztak. Így Hajas Tibor és El Kazovszkij alkotásai, vagy a Pécsi Műhely tagjai közül Ficzek Ferenc, Hopp-Halász Károly, Kismányoki Károly munkái. Díszvendégként állít ki Pinczehelyi Sándor és Szíjjártó Kálmán, valamint Ladik Katalin, Drozdik Orsolya és Ujj Zsuzsi is.”
Már láthatók voltak a kiállított művek, melyeknek egyike sem ide készült. A hazai művek esetében olykor hiányzik a korábbi kontextus, s talán az sem meglepő, hogy domináns a női alkotók részvétele, ami nemcsak döntés arról, hogy a nőket újrapozícionálják, hanem annak tudomásulvétele, hogy a különböző testtémákkal elsősorban a női alkotók foglalkoznak.
A biennále fő helyszíne az m21 Galéria, ahol a kiállítás középpontjában az a kérdés áll, vajon otthon vagyunk-e a saját testünkben, s egyáltalán hogyan viszonyulunk hozzá.
Az egyik fő szekció az anyaság témája köré épült, s a várandósság (Czene Márta, Lukács Klaudia), vagy épp a gyermektelenség (Vékony Dorottya) kérdése került elő. Az m21 egyik legjobb munkája, a szerb Nadežda Kirćanski alkotása igazán komplex mű, mely nőgyógyászati várót imitál, ahol csak az emberek hiánya, helye van. A kritikusok zsűrijének díját ez az alkotás nyerte el, amely egy kiállítás lehetőségét ajánlja fel a Pécsi Galériában. Új és izgalmas felfedezés a pécsi Kölcsey-Gyurkó Sára gyerekvállalással, betegséggel kapcsolatos építményinstallációja.
Egy másik szekció az öregségé. Ez a téma csak újabban tűnik fel a kortárs művészetben. A művészettörténet során nagyon kevés mű készült öreg, különösen idős női testről. Az utóbbi években vált érdekessé az öregedés kérdése, ami jórészt még ma is tabutéma. Nálunk elsők között Gőbölyös Lucának volt ilyen projektje még 2000-ben az Óbudai Társaskör Galériájában. Ebből a kiállításból sajnos csak egy pleximű szerepelt, melyen egy fiatal női testre hirtelen ereszkedett rá vagy ötven év, és az idős női akt. Mellette a török Isim Meltem óriás fotói, melyeken az emberi testérzékelésének és láthatóságának kettőssége a téma.
Majd az esendő test a következő kiállítási csomópont. Itt található Tranker Kata Lucy in the Sky with Diamonds című, a zsűri által fődíjasnak ítélt munkája. Ezt a művet 2021-ben Székesfehérváron állították ki. Az Etiópiában megtalált előembert egy Beatles-szám alapján nevezték el Lucynek. Tranker Katát az emberré válás kultúrtörténete érdekli. A fődíj számára kéthetes lyoni rezidenciaprogramot jelent. Szintén ebben a szekcióban láthatók Nemes Anna fekete alakjai, Czene Márta és Csáky Marianne alkotásai.
Nagy egysége a kiállításnak a „klasszikusoké”, azaz a Pécsi Műhely művészeinek nagyszerű testfotói, Drozdik Orsi Porn című fotósorozata, valamint Ladik Katalin és El Kazovszkij munkái. Eleve szempont volt több generáció párhuzamos szerepeltetése. Az m21 kiállítás utolsó szekciója a szakrális test témáját érinti. Sípos Boglárka óriási fametszetei női szentekről készültek, viaszból pedig ex votói, fogadalmi ajándékai, s Vály Sándor videó retablói.
A kiállítás és az egész Lokart igazán gondolatébresztő, ugyanakkor nem lehet szó nélkül hagyni, hogy hiányzik az a művész, Fajgerné Dudás Andrea, akinek kezdettől fogva nagyon sokféle megközelítésben a saját teste áll művészetének fókuszában (az anyaság, nőszerepek, túlsúly stb.). A Pécsi Galériában az extrémebb testek és testfelfogás jelenik meg. Az ottani kiállítást két tetoválásos mű keretezi A hátsó falon Kiss Róka Csaba diploma előtti rajzai keverednek mostani tetoválási mintáival. A bejáratnál viszont rögtön a festőnek induló Piróth Tímea bőrt imitáló anyagra készített tetoválásaival indít a kiállítás.
Munkái az abject arthoz kötődnek, s lenyúzott bőrimitációja még inkább ebbe az irányba viszi a munkásságát. Kisebb munkái izgalmasabbak, mert ott a tetoválások egészen új vizualitást teremtenek, a nagyobb művén sok a populáris, és a művészeti közegben gyakran előforduló látványok megidézése. Ebben a szekcióban látható Simon Zsuzsi boszorkányos munkája, mely korábban a Budapest Galéria Maleficae kiállításán szerepelt. Ő kapta idén a LokArt fiatal művésznek járó díját. Szintén itt láthatók újra Gyenis Tibor testkiegészítései és Csáky Marianne androgün torzója. A pécsi művészeknek járó díjat, mely Zsdrál Márkó galériás felajánlása füredi galériájában rendezendő kiállításra, Nyári Zsolt szobrászművész és Udvari Boglárka festőművész kapta, akiknek műveit az m21 Galériában állították ki.
Ugyan kicsiny, de izgalmas tárlat látható a Szerecsen Patikában, ahol a gyógyszerek és például a békatetem közé kiválóan illenek Szöllősi Géza Kitin-projektjének rovarfigurái.
A kiállításon kívül számos program, tárlatvezetés, beszélgetés, sőt tetoválás (Kis Róka Csaba) kíséri a rendezvényt, mely szeptember végén konferenciával zárul.
Akinek van módja mindenképp látogasson el Pécsre, hiszen az egyedülálló „eseménysorozat célja, hogy Pécset ismét a kortárs képzőművészet regionális és nemzetközi térképére helyezze, illetve a magyar kortárs képzőművészet generációit közös platformon jelenítse meg”.
A LOKART 3.0 Kortárs Képzőművészeti Biennále szeptember 21-ig tekinthető meg Pécsett az m21 Galéria a Zsolnay Kulturális Negyedben, a Pécsi Galéria, a Nick Galéria és az Ancora Contemporary Gallery, továbbá a Janus Pannonius Múzeummal való együttműködés révén a JPM Patikamúzeum és a JPM Schaár Erzsébet: Utcában.
