Gyulai Líviuszt a művészettörténészek az úgynevezett nagy grafikus generációhoz szokták sorolni, ő volt a legkisebb fiú a „nagy öregek” – Kondor, Würtz, Hincz, Reich, Rékassy – között, és mint a népmesékben, ő volt az, aki folyvást újjászületett.

A kubizmus egyik hazai megismertetőjeként számon tartott Kmetty János (1889–1975) nem vette át az irányzat minden jellegzetességét, hanem annak saját festői világához igazított, egyénileg értelmezett változatát alakította ki.

Globalizált világban szocializálódott generáció tagjai a tárlat kiállító művészei, akiknek életére elkerülhetetlenül hatást gyakorol a regionalitás. Fontos kérdés, vajon ez mennyiben érinti az identitásukat, s mindez hogyan tükröződik az alkotásaikban.

A Ludwig Múzeum nagy életmű-kiállítása az IPARTERV-nemzedék markáns képviselőjének, Frey Krisztiánnak egyéni hangú művészetét mutatja be az absztrakt képektől a számítógépes alkotásokig.

Koroknai Zsolt összegző tárlatának címe egyetlen betű, az M. Ezt pontosítja a hosszabb megnevezés, a Modellfüggő valóság. Vajon mi mindent rejt e tömör cím, és a kiállított munkák hogyan képesek modellezni a mindenséget.

Az Esterházy Privatstiftung az Esterházy hercegi család közép-európai történelme és nagy hagyományokkal rendelkező mecénási tevékenysége folytatásaként 2009 óta Esterházy Art Award díjjal és a hozzá kapcsolódó kiállítással támogatja a magyarországi kortárs művészetet.

Ott, ahol a Gondviselés fénnyel nyugtatja az eget, és így azon az áldott helyen a hetvenezer fényárnyékredő szelíd fénnyé egyszerűsödik, ott kezdhetsz el festeni. Először ecset és festék nélkül, csak lélekben, lassan. Kárpáti Tamás festményeinek túloldala.

Lénárd Ilona sokoldalú művész, a budapesti Színművészeti Főiskolán színpadi színésznőnek készült, majd Hollandiában, a rotterdami Willem de Kooning Vizuális Művészeti Akadémián szobrászként diplomázott. 

Az 1979-ben elhunyt keramikus művész Szilágyi Mária munkásságát új megközelítésben mutatja be a Borsón álmodott álmok című, a Horizont Galériában megvalósult kiállítás.

A kiállítás katalógusának címlapját uraló egyenlő oldalú háromszög oldalainak mentén a három kiállító művész neve szép antikva betűkkel olvasható: Koppány Attila, Nemcsics Ákos, Németh Géza. Mindhármuk életműve arról tanúskodik, hogy teljes értékű építészek és festőművészek.

Hortobágyi Endrét börtönviselt apja miatt nem vették fel hivatalos művészképzésre, a szűkebb szakma sem ismerte el műveit, absztrakt és nonfiguratív alkotásait nagyrészt magányosan, egy kerti fészerben alkotta. A kevés barát és támogató akarata ellenére hagyatéka sokáig kallódott, ismeretlenül porosodott.

Majd két évtized alatt Gyomaendrőd város számos kulturális intézményének irányítójává vált Szonda István, az Endrődi Tájház vezetője. Hogyan lett néprajzkutató? Mi indította a szakrális emlékek megmentésére? Beszélgetésünkkor többek között erre is kerestem a választ.

Kő Pállal az elmúlt fél évszázadban bárki találkozhatott Heves utcáin. Mindenkihez volt egy kedves szava a mindenki által Lujos Mesterként ismert szobrászművésznek, aki úgy élt, mint akinek széles e hazában mindenki a személyes ismerőse.

A Születés Csodájának vizuális ábrázolása során az Angyali Üdvözlet jelenti a legelső lépcsőfokot, az utolsót pedig az, amikor Mária a karján ülő Kisdedet bemutatja a képet rendelő donátornak. Írásomban a kettő között lévő második és harmadik lépcsőfok kortárs és klasszikus alkotásaiból válogattam.

A fény által hoz létre nagyszabású installációkat: új és megváltoztatott tereket kreál. Finom, következetes szimbolikája és a műveknek a befogadóra gyakorolt elementáris erejű hatása a szakralitáshoz és a transzcendenciához hozza közel művészetét. Mátrai Erikkel a munkásságát meghatározó alapelemekről beszélgettünk, kiemelve életművéből egy-egy mérföldkövet jelentő alkotását.

Művészkönyveket bemutató kiállításon találkoztunk először. Nem tudom, mennyire volt sorsszerű az a beszélgetés, de visszatekintve számos dolog állt fenn egyidejűleg, ami erősen abba az irányba hatott, hogy foglalkozni kezdjek, kezdjünk a Zsibbadással.

A Magyar Képzőművészeti Egyetem nagyszabású, az egész tanévet átívelő, jubileumi programsorozattal emlékezik alapításának 150. évfordulójára. Az MKE150 következő nagyszabású kiállítása a legendás Intermédia Tanszék harmincéves fennállását ünnepli: az „És mégis mozi a föld!” IMXXX című retrospektív tárlat december 14-én nyílik az egyetem Barcsay Termében.

A filmes fotográfia művészi és technikai eszközeinek lehetőségeit felhasználva az emlékezet tájaira visz a Dániában élő művész, akinek fotói belső utazások és érzelmek vizuális megjelenítői.

Nem mehetek el szó nélkül a mellett a tény mellett, hogy ezen a megnyitón pusztán közvetítésen keresztül vagyok jelen. A helyzetem számos olyan kérdést vet fel, amely a képeken való gondolkodás mellett önreflexióra is kényszerít.

Michelangelo egymaga dolgozott a Sixtus-kápolna teljes mennyezetén, illetőleg az oltárfalat díszítő Utolsó ítélet című monumentális freskóján. Tintoretto szintén egymaga festette ki a velencei Szent Rókus-templom teljes belső terét. A bibliai Rézkígyó témáját mindketten igen sajátos módon festették meg.

November 24-én indult útjára az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő és a MANK első közös, Staféta elnevezésű kiállítássorozata. Az első állomáson a Farkas–Rákossy művészdinasztia több generációjának izgalmas munkáit ismerhetjük meg, unokától a nagyapáig.

A Várfok Galéria művészkörének legendás alkotója, Françoise Gilot (1921, Neuilly-Sur-Seine, Franciaország) idén ünnepli 100. születésnapját. November 26-án, éppen Gilot nevezetes születésnapján nyílik meg az a nagyszabású retrospektív jellegű kiállítás, mellyel a Várfok Galéria tiszteleg az alkotó előtt.

November 23-án, 95 éves korában elhunyt a tucatnyi álnéven ismert, matematikával, grafológiával, kalligráfiával, fotográfiával és filmezéssel is foglalkozó, híres holland polihisztor, aki könyveit Bruno Ernst néven jegyezte.