Evelyn, egyetemista, édesanya. 25 évesen, két gyermekkel, de szinte nulláról kezdte újra az életét.
Minderre cáfol rá Somorjai Balázs fotóművész kiállításának képeivel, amelyek megmutatják, hogy van élet a panelban, s nem is akármilyen. Személyes indíttatásból született a Panelvilág, hiszen Somorjai maga is panellakó volt, jól ismeri hát ezt a közeget. „1 millió 656 ezer. Ennyi embert élt a 2011-es népszámlálás adatai szerint bő egy évtizede panellakásokban… minden hatodik itthoni magyar. Én voltam az egyik hatodik” – mondja fanyar iróniával. A saját bőrén tapasztalhatta meg, mit jelent vasbeton elemekből készült épülettömbben élni sok más tulajdonossal, bérlővel egyetemben.
Ákos, kollázs- és festőművész. Sepsiszent-györgyből költözött a Havanna lakótelepre.
A hatvanas évektől indult panelosítás számtalan embernek biztosított fedelet a feje fölé, jelentős mértékben csökkentette az akkori lakhatási gondokat. A veterán generáció (akik 1945 előtt születtek) emlékeiben bizonyára más képek élnek erről a korszakról. 1959-ben, az akkori Sztálinvárosban (ma Dunaújváros) épült fel az első kísérleti jellegű, szovjet típusú panelház, 1961-ben pedig elindult az első, tizenötéves lakhatási program, amely több százezer lakás felhúzását tűzte ki célul. Az ütemterv az 1970-es évek demográfiai nyomására még inkább fokozódott, a panelépítés az úgynevezett házgyáraknak köszönhetően tömegtermeléssé vált. A panelosítás a nyolcvanas években sem hagyott alább, kitartott egészen a Kádár-korszak végéig.
A kép Somorjai Balázs Panelvilág című kiállításának megnyitója. Fotó: Capa Központ
Mostanra már életük delén járnak ezek a jelképessé vált építmények. Eredetileg harminc-ötven évre tervezték őket, ám a mai napig állnak. Lakóik reményei szerint még egy jó darabig kitartanak, állniuk kell a sarat, hiszen milliók menedékeként szolgálnak. A bennük élőkről a szocializmus évtizedeiben még propaganda célból készítettek felvételeket, majd a rendszerváltás után némileg változott a helyzet. A kilencvenes években dokumentarista fotográfusok: Benkő Imre, Horváth Péter, a 2000-es évek után Simonyi Balázs foglalkozott a panellakók sajátos világával, rajtuk kívül más sajnálatosan nem.
Józsi, követelés-kezelő. Ikarus buszok modelljeit gyűjti.
A tátongó űrt kívánja némileg pótolni a többszörös sajtófotódíjas Somorjai Balázs, aki megmutatja kiket, milyen embereket rejtenek ezek a falak. A Panelvilág sorozata hosszú távú projekt, hiszen a fotográfus még diplomamunkájaként kezdett bele, majd az évek előrehaladtával a széria bővült. Több éve tartó fotóprojektjéhez 2020-ban hétszáz fő részvételével felmérést is végzett. Ebben a panelban élők lakóhelyválasztásának miértjeire kérdezett rá, és meglepő válaszokat kapott. A megkérdezettek egyharmada ugyanis öt éven belül elhagyni tervezte addigi „fészkét,” és téglaépítésű lakást vagy kertes házat vágyott otthonául. A panelokat elhagyók száma jelentős, Somorjai alanyai közül azóta többen tágasabb lakásba, házba költöztek.
Laci, gitártanár. Egyedül él otthonában.
Van, aki maradt, másnak felmondtak, mint Somorjai neurológusként és e-sport közvetítőként dolgozó „modelljének”. Akik nem mozdultak: egyetemista és édesanya, használt babaruhákat árusító családanya, rádióamatőrködéssel foglalkozó idősebb úr, grafikusként és festőművészként tevékenykedő férfi, Ikarusz-buszok modelljeinek gyűjtőszenvedélyéről tanúbizonyságot tevő férfi. Ők valamennyien a mostani válogatás szereplői, akikkel Somorjai előbb beszélgetett, majd pár Polaroid-képet „lőtt” róluk és otthonukról. A tényleges fotózáshoz (amely négy-hat órát vett igénybe) jegyzeteket készített, szorgosan írt, tervezett, hogy aztán a legtökéletesebben világítsa és rendezze be a teret, állítsa kívánt pozícióba kiválasztott személyeit.
Attila, rádióamatőr. Éjszakánként távoli, óceáni szigetekkel kommunikál.
Azt szerette volna megmutatni, hogy jól átgondolt, megrendezett képeinek szereplői egyéniségek: keresztnevük mellett foglalkozásuk is fel van tüntetve. Munkájukról legtöbbjük környezete is árulkodik, annak megfelelően rendezték be azokat. Mint Ákos, aki művészként keresi kenyerét. Szobája falát, kanapéját is kissé amatőr műalkotásai díszítik. Vagy Bernadett, aki használt babaruhák között ül kissé mogorván, csöppségeknek szánt dresszeit panellakásából működtetett webshopján keresztül kínálja. De említhetnénk a követeléskezelőként dolgozó Józsit, kinek vitrinjében nem sok hely maradt a buszmodellektől, avagy Attilát, aki komoly rádióállomással büszkélkedhet, éjszakánként távoli, óceáni szigetekkel kommunikál.
Somorjai Balázs Panelvilág című kiállítása. Fotó Capa Központ
Somorjai Balázs fotóalanyai izgalmas személyiségeknek tűnnek, jó volna személyesen is megismerni őket. Az alkotónak bizonyára nem volt könnyű dolga, hogy intim szférájukba betekinthessen. Ám, hogy cáfolják az általánosító, negatív panelproli megbélyegzést, engedtek a „csábításnak”, hogy megmutathassák: panelfalak között is sokszínű az élet.
Somorjai Balázs Panelvilág című kiállítása. Fotó: Capa Központ
A sorozat, amelyen a panellakások jellegzetessége nem látszik, csak egy ablak jelzi, hogy lakótelepen vagyunk, valójában inkább rólunk, emberekről szól.
Somorjai Balázs Panelvilág című kiállítása június 3-ig tekinthető meg a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban (1065 Budapest, Nagymező u. 8).
Fotók: Somorjai Balázs és a Capa Központ jóvoltából
