Kép szimbolummal 2022
A műtermedben látható munkáidat nézve mintha visszarepülnénk a nyolcvanas évek Romániájába… Milyen volt szülővárosod, az akkori Csíkszereda, amely visszaköszön ma is az alkotásaidon?
Az „öntudatra ébredésem” idejét a nyolcvanas évek elejére datálnám, amikor tudatosan kezdtem gondolkodni a környezetemről, az emberekről, különböző történésekről és arról a kis, zárt világról, amelyben éltem. Abban az időben az emberek nagy része nem utazhatott külföldre, így mi sem. A világot számomra az akkor erőteljes átalakulásban lévő városkép, nagyszüleim minden kedves bájával rendelkező vidéki környezete és a közelben lévő hegyek, a természet jelentették. Ebből az időszakból származnak azok a kristálytisztán felidézhető gyermekkori emlékek, amelyeknek elemeit műveim egy részébe beépítem. Így egy idő óta munkáimban hangsúlyosabban van jelen az emlékezés témaköre, valamint a saját, emberi kapcsolati hálóm viszonyrendszerének kérdései. Lehet, hogy ez a megközelítés túl szentimentálisnak tűnik, de ez a motívumrendszer a mai napig nagyon meghatározó számomra.
![](/data/articles/4/40/article-4095/Egy_alternativ_emle_kmu_maketje_vegyes_t._40x40x50cm_2020_fit_800x10000.jpg?key=74a5badcb66cf462e77933033c05ab1b)
Egy alternativ emlékmű maketje, 2020
Miért éppen a fotó és a furnérlemez kombinálása mellett döntöttél a legújabb munkáid esetében?
Gyűjtött – vagy talált –, de leginkább személyes, családi fotókat már egy ideje felhasználok a munkáimban. Az utóbbi időben készült képeim esetében a fekete-fehér fotók alapként szolgálnak. Ezekhez kapcsolódnak a furnérlemezből kézzel kivágott, szimbólumszerű ábrák, olyanok, amelyek meghatározók az emlékeim „jelképkészletében”. A kettő együttes kapcsolódása adja meg azt a hatást, amely vissza-„teleportál” az időben. Ez számomra az emlékezés kifejezési lehetőségeinek egyike. A munkafolyamat során újra átélhető gyermekkorom „műhely”-óráinak mindennemű emléke, az ujjaim elzsibbadásától a fa illatán keresztül addig az érzésig, amikor váratlanul elpattan a fűrész éle… Én ezt meditatív folyamatként élem meg.
![](/data/articles/4/40/article-4095/Ke_p_szimbolummal_05_50x40cm_2021_fit_800x10000.jpg?key=bc36b03b64a2ad94d68cb3677912f7b5)
Kép szimbólummal 05., 2021
A Recycled memories sorozatodban az újrahasznosítás is foglalkoztat. Mennyire vagy gyűjtögető, „jó lesz valamire” típus?
Eszköztáramban fontos szerephez jut a talált tárgy, és beemelem a „provinciám” tárgyi kultúrájának egy-egy elemét is, ily módon hangsúlyt adva a lokális, tradicionális értékek fontosságának. „Jó lesz valamire” alapon nem működik a dolog. Az átértelmezni szánt tárgyakat céltudatosan keresem meg, hogy kapcsolódhasson ahhoz, amit szándékomban van elmondani. Ez akkor a legideálisabb, ha egy tárgyhoz személyes kötődésem is van. Ezért a legtöbbször privát tárgyaimból, családi fotóimból kollázsolok, installálok, újraértelmezek.
![](/data/articles/4/40/article-4095/Ke_p_szimbolummal_06_50x40cm_2021_fit_800x10000.jpg?key=3379a385fdf16bfd7bbcd33c181fff1c)
Kép szimbólummal 06., 2021
Már a világjárvány előtt belekezdtél a maszkos sorozatodba. Miért éppen munkavédelmi maszkok a főszereplői ezeknek az alkotásoknak?
A maszkos képeimet 2013 óta készítem. Az alapgondolat akkor indult, amikor kezdtem felfigyelni bizonyos – a hétköznapokban is érzékelhető – férfi és női társadalmi szerepkörök vagy életkori sajátosságok felcserélődésére, megváltozására. Mai napig megtapasztalhatunk olyan szociológiai jelenségeket, mint például: hogyan válnak férfiak által dominált szakterületek erőteljesen a nők sajátjává is, vagy hogyan nőiesedik el egy bizonyos szakma, és adott esetekben mindez fordítva. Az elején éppen ezért tudatosan át is építettem a hegesztőmaszkokat, perszonalizálva az adott témára. Később ez a tartalmi háttér kezdett kicsit megváltozni, fellazulni. A maszk (hegesztőmaszk) nemcsak egyszerűen a munka kellékeként vagy visszatérő motívumként jelenik meg, hanem az inkognitóba vonulás és a cselekedeteink fel nem vállalásának dadaisztikus színpadi kellékeként is. Például a Szkánder címet viselő, legutóbbi loopolt videómunkám arra a véget nem érő „erőfitogtatásra” próbál reflektálni, ami világpolitikai és szűkebb, makrotársadalmi szinten egyaránt tetten érhető. Ez a jelenség egyértelműen kitapintható a művésztársadalmakban is. A „döntetlen szkánder” erre a folyamatos, olykor erőteljesen egocentrikus rivalizálásra próbál rámutatni. Nem mellékes az sem, hogy az akcióhoz két művész asszisztált, helyszínéül pedig egy vidéki köztéren található, látszólag üres fémketrec szolgált.
![](/data/articles/4/40/article-4095/Ketten_szarvassal_a_nyakukban_foto_2022_fit_800x10000.jpg?key=70030910abb675d4f4c2c4dc451eac07)
Ketten szarvassal a nyakukban, 2022
De olyan munkád is van, amelyet kifejezetten a járvány inspirált… Hogy látod, miként hatott ránk a leállás, a bezártság, az elszigeteltség?
Ezt az időszakot, gondolom, mindenki más-más stratégiákkal próbálta túlélni, mindnyájunkat másként viselt meg. A járvány vége felé, amikor már félhivatalosan megrendezhetővé válhattak a szakmai rendezvények, a művésztelepek, csináltam egy akciót, aminek a végső lenyomata a Pandémia-fotó a barátommal című fénykép formájában öltött testet. Ebben az időszakban, konkrétan ebben a munkában érte el igazán aktualitását, igazi üzenetét a „maszk” mint motívum, ami eltakar, megvéd vagy inkognitóban tart.
![](/data/articles/4/40/article-4095/Piroska_k_a_napsu_te_sben_bronz_vas_alpaka_a_llatbo_r_100x100cm_2022_fit_800x10000.jpg?key=61b1c5cf6a10c6bea66b6179287a58bb)
Piroskák a napsütésben, 2022
Melyek azok a társadalmi problémák, amelyek most foglalkoztatnak?
A szűkebb és tágabb társadalmi szinteken egyaránt tapasztalható, véget nem érő „erőfitogtatás” és a természeti környezet pusztulásának, pusztításának problémái egyaránt foglalkoztatnak. Gyerekkoromban még úgy beszélhettünk a székelyföldi természeti tájról, mint arról a helyről, ahol még érintetlen erdőrengetegek vannak. Sajnos ez ma már nem mondható el. Természeti forrásaink féktelen kiaknázására több installált jellegű munkámban reflektáltam. Ezeknek gyakran szimbolikus szereplője a szarvas vagy az őz (Deer story).
![](/data/articles/4/40/article-4095/Recycled_memories_02_installa_cio_200x100x45cm_2015.jpg)
Recycled memories, 2015
Amellett, hogy művészeti iskolában tanítasz, kurátora vagy a Székelyföldi Grafikai Biennálénak is. Milyen szempontok szerint döntesz, hogy mi kerüljön be a benevezett alkotások közül?
2017-től vagyok a sepsiszentgyörgyi Székelyföldi Grafikai Biennálé megbízott kurátora. Most már kétezer körüli a kétévente benevezett művek száma, csaknem nyolcszázötven művésztől, több mint hatvan országból. Nagy feladat ebből a mennyiségből – a zsűri többi tagjával együttműködve – a biennálé törzsanyagát jelentő háromszáz művet kiválasztani. A biennálé legfőbb célja a továbbiakban is az, hogy középpontba állítsa a kortárs grafikai törekvéseket, átfogó képet nyújtson a sokszorosító képalkotás jelenkori trendjeiről és fejlődéséről. A döntések során ezek számomra a legfontosabb szempontok. Számos visszajelzés alapján már joggal mondhatjuk el, hogy a Székelyföldi Grafikai Biennálé felkerült a nagy grafikai rendezvények nemzetközi térképére, és jó érzéssel tölt el, hogy ehhez én is hozzájárulhattam.
![](/data/articles/4/40/article-4095/DSCF6677_fit_800x10000.jpg?key=2a9515fcce4c924bcb5699f6719a700c)
Ferencz S. Apor
Egy korábbi interjúban említetted, hogy nem akarsz „nagyon kortárs”, nagyon elitista lenni, reményeid szerint a te alkotásaid nem csak a „kiváltságosak” számára értelmezhetők. Ezt megmagyaráznád, kérlek?
Nem áll szándékomban, hogy saját művészetem és a művészethez való viszonyom elitista szemléletet képviseljen. Időnként megtapasztalom a „jelenséget”, a kortárs művészet elitista attitűdjét, amikor a művész (vagy csoport) tudatosan kódolt, zárt nyelv- és motívumrendszert használ, és azt ráadásul minden más érték elé helyezi. Ezt a szemléletet mindenképp szeretném elkerülni. Azt akarom, hogy a munkáim tartalmi szempontból értelmezhetők maradjanak, még akkor is, ha a befogadónak némi felkészültsége vagy jártassága kell legyen a művészetekben.
Nyitókép: Bajai szirén
A szerző kulturális újságíró