Novák Ferenc Tata
Önarckép, 1990-es évek vége
A portréfestő Gerzson művészete a Barcsay-féle anatómiai órák anyagán alapul, de nem merül ki ebben a technikai tudásban. Van más is: számára „a figurális nyelvezet otthonos dolog” – ahogy Tornai József, a hűséges barát fogalmazott.
Tornai József, 1990-es évek
Gerzson vallotta, hogy a festőművészi ismeretek alapja az emberi test ábrázolásának tudományos-technikai ismerete. Egy filozófiai beszélgetésben hangsúlyozta, hogy a művésznek tudnia kell, hogy nem parancsolhat a teremtésnek és a természetnek; hogy mindig marad valami, aminek alá kell vetnie magát. Mindenekelőtt – mondta – szükséges, hogy a látvány, a modell érzékelése meglegyen a művészben, a többi később kialakul.
Gerzson Sarolta az édesapja által készített portré előtt, mögötte Szabó Dánielnek, a mester unokájának, balra Gerzson Péternek, a mester fiának portréja
Ezek a portrék kedélyes beszélgetések, irodalmi találkozások, filozófiai mélységű gondolatok közepette születtek. A képeket a festő ajándékba készítette, és rögtön oda is adta modelljeinek. Így a portrék legnagyobb része jelenleg is magántulajdonban van. Csak erre az alkalomra „gyűltek össze”, hogy tanúsítsák számunkra: Gerzson olyan portrékat alkotott, amelyekkel ő is és modelljei is kiléptek a lineáris időből, és a ciklikus idő állandóságába, a „valami mindig itt van” érzésének rituális keretébe kerültek.
Kocsár Miklós, 2000 körül
Ez a kiállítás azért nevezhető szimpóziumnak, mert akik 2023. május 10-ig meglátogatják, lakomára jönnek, szellemi-lelki lakomára. Jó társaságban vannak és szemlélődhetnek Gerzson ars poeticáján.
„Mit tartok fontos, emelkedett feladatnak? A portrét. Mégpedig azért, mert a portréban minden festőkészségre szükség van, amit egy festő tud. Komponálni kell, vágni kell a formákat, a színeket… És van még egy szempont, az a megfejthetetlen dolog, hogy hogy van az, hogy a világon akárhány milliárd ember van, de mindegyikből csak az az egy van. Még az ikertestvére sem teljesen olyan, ha van neki, de hogy mi ez, megfejthetetlen. Az ember érzi, látja, tudja, nem foglalkozik vele, és a titkát nem akarja fölfedni, mert hát az evidens, ugye? Nincs titka. Na most, akkor, amikor portrét festek, akkor ezt a bizonyos dolgot, hogy az illetőnek van egy karaktere, ezt okvetlenül föl kell sorakoztatni a követelmények közé… Annak a karakternek vissza kell szólni. Ez egy különös dolog, mégpedig azért, mert ez is kettéválasztható. Az egyik az, hogy a karakter egyrészt morfológiai értelemben karakter… A másik pedig egy átértelmezése a dolognak, hogy tudom, hogy az illető milyen egyéniség, a jelleme hogy jelenik meg a képen. Ez már egy kicsit átszűrtebb és nehezebb. És nem kell ezzel feltétlen törődni, mert lehet, hogy tévedek (…).] De a másik, a morfológiai dolog, ha azt teljesítettem, akkor már teljesítettem a feladatot.” (Gerzson Pál, in: Festeni csak boldogan lehet – In memoriam Gerzson Pál, riportfilm, MMA, 2017)
Gyurkovics Tibor, 1999
A családtagok és barátok portréi között olyan különlegességekkel találkozhatnak az érdeklődők, mint Ágh István, Dubrovay László, Farkas Ferenc, Geiger György, Gyurkovics Tibor, Kocsár Miklós, Petrovics Emil, Szepesi Attila, Temesi Ferenc vagy Tornai József portréja.
A festmények keletkezésének oldott, szeretetteljes baráti hangulatát és Gerzson elmélkedő karakterét idézik a képekhez tartozó gondolatok és emlékek szövegrészletei. A digitális kivetítőn feltűnő festmények, fényképek, riportfilmek és hanganyagok felelevenítik azt a kreatív alkotói atmoszférát, amelyben a mester örömmel örökítette meg modelljei arcvonásait az utókornak. Ez a kiállítás arra hív mindenkit, hogy töltsön el egy órát a tizenöt éve távozott mester és modelljei baráti miliőjében.
A kiállítás a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ Takács István Galériájában (1105 Budapest, Szent László tér 7–14.) május 11-ig látható.
