A képek olyan világokat láttatnak, amelyekhez mindenképpen közelebb szeretnénk kerülni, hogy bepillanthassunk a felszín mögött húzódó folyamatok mögé.
Baranyai festményeinek esztétikája, azok intenzív coloritása fogja meg először a térbe lépő látogatót. Vibráló tulipánmezőkön találjuk magunkat, ahol a különböző színek harmonikus látványa csíkonként összeállva, végül szivárványszerűen tűnik fel. Első benyomásaink után felismerjük, hogy csupán egy felülnézetből, helikopter-szemlélettel megmutatott, sajátos perspektívájú, átfogó képet látunk, és rögtön érezzük, hogy alá kell szállnunk, hogy betekinthessünk a képek mögé, illetve a bennük zajló történésekbe. Az apró részletek megmutatásával Baranyai arra enged következtetni, hogy a látszat mögött húzódik a valódi lényeg. Ez a másodlagos látvány mindig az emberek kreálta, mozgalmas, gyakran ijesztő világába vezet. Így az ábrázolhatatlan folyamatok, történések lesznek fontossá, amelyeket csupán magától eltávolítva képes megmutatni, hiszen mindez személyes érzéseket generál lelkében.
A pompázó virágágyások a nématalföldi festészet vizualitását idézik, különösen Van Gogh 1883-as Tulipánmező című festményének perspektívája juthat eszünkbe. A baranyai-féle látásmód a Van Gogh-i aspektust megújítva mutatja meg nekünk sajátosan tagolt tájait. A Baranyai festmények anyaghasználata és felületkezelése mindig egyedi, hiszen a spaklival vastagon felhordott rétegek plasztikussá teszik azokat. A síkből kitüremkedő munkák így méginkább érzékeltetik annak belső tereit, mélységeit, amit elsősorban a vonalszerűen ábrázolt képsíkok teremtenek meg.
Baranyai képein a színes virágágyások között apró emberalakok tűnnek fel, mozgásuk dinamikus hatásokat keltenek. A fenyegető világ képe látszólag távoli, hiszen az emberek békésen sétálgatnak, kommunikálnak egymással, akik a festmények külső befogadóival, tehát velünk együtt csodálhatják a teljes díszükben pompázó virágmezőket. A különbség köztünk; kívülről, pontosabban felülről szemlélődő nézők, és a kép belső világában szereplő alakok között az eltérő perspektíva, melyek egészen más értelmezéseket, felismeréseket hozhatnak. Közelről, látszólag talán minden rendben van, hiszen nem csupán a tulipánok virágoznak, hanem az élet is teljes pompájában ragyog. Ám felülről vizsgálva, a Baranyai közvetítette perspektívából észrevehetjük a rombolás jeleit is, hiszen a látszólagos idill fölött elhúz egy (katonai?) repülő, illetve egy traktor beront a virágágyások közé. Az alkotások címe, a Világbirodalom beindítja a szó konnotatív tartalmait. A 2021 óta készülő sorozat munkái így deklaráltan is magukban hordozzák az élet minden részletére kiterjedő hatalom fenyegetettségét, az ebből adódó háborús konfliktusokat, a szabadság és egyéniség elvesztésének szomorú lehetőségeit, a látszólagos rend mögötti káoszt és félelmet.
Baranyai sorozatának képei a világunkban dúló bármely erőszakos pusztítás, elnyomás, illetve kirekesztés ellen szólalnak fel, ám a 2022 elején kezdődött, máig is tartó, szomszédunkban dúló ukrajnai háború annyira személyesen érintette, hogy azt csak önmagától ilyen mértékben eltávolítva, a borzalmakat és lelki megpróbáltatásokat esztétizálva enyhítő képekkel tudja valamelyest ellensúlyozni. A tárlat egészének címe a Világbirodalom végnapjai, mely rokonítható a valamennyi természeti jelenséghez hasonló törvényszerűséggel, amely annak elmúlását is magában hordozza. A vég gondolata itt biztató reménységként tűnik fel, hiszen a világbirodalom leáldozása lehet közeli is, amelynek következtében Ukrajnában megszűnhet háborús fenyegetettség is. A szivárványszínek szimbolikus jelentése pedig a sokszínű világ elfogadására és annak felértékelésére való bíztatást is jelenti.
A Világbirodalom című sorozathoz hasonlóan a Black Cities című széria festményeit is a művészre oly jellemző, felső nézőpontból mutatja meg. Az éjszakai metropoliszokat, mint 21. századi világunk jellegzetes tájait ábrázolja. A műholdakról vagy drónokról készített felvételekhez hasonlóan az esti kivilágítás fényei rajzolják ki a városok kontúrjait, hegyvonulatait, főbb útvonalait, tengerparti öbleit. Az impulzív éjszakai urbánus terek esztétikus látványa magával ragad, mégis mögöttük érzékelhetjük az ember okozta felsejlő károkat. Így a festmények önmagukon túlmutatva szólnak azokról a folyamatokról, amelyek azokat létrehozták. Baranyai sajátos, úgynevezett biogeometrikus kompozíciói mögött politikai, gazdasági folyamatok húzódnak, illetve bennük problémaként van jelen a környezetszennyezés és a klímaváltozás negatív hatása. Ez a sajátos nézőpont úgy mutatja be a föld portréit, annak jellegzetes tájait, ahol az ember feltűnése, szerepeltetése csupán oka mindannak, amit láttatni szeretne. Mindez antropocén korunk időszakának jellegzetessége, ahol az ember a természet erőforrásait kizsákmányolva uralkodik.
Az éjszakai metropoliszok fényszennyezése olyan mértékű, hogy a csillagos égbolt eltűnik, maga a város egyetlen fénylő monstrummá válik. Az egyedi ember nem látható, annak létjogosultsága megszűnik, így csupán a tömeg romboló tevékenységének eredményei érzékelhetőek. A statisztikai adatokként kezelt városlakók biológiai lábnyoma, fényszennyezése a Föld világító, éjszakai sebeként is értelmezhető a Black Tokió és Black Düsseldorf című, most kiállított festményein. Baranyai Levente munkái tehát mindig mélyre mennek, alászállnak sajátos felső nézőpontjukból, hogy segítsenek felismerni a problémákat. Mégis ezek a képek a világ borzalmai, háborús helyzetei és problémái ellen lépnek fel, ellenreakciókként értelmezhetőek. A festmények befogadóiként így katartikus élményeket kapunk, amelyekben feloldódva egy időre legalább elmenekülhetünk a nehézségek elől.
Baranyai Levente A világbirodalom végnapjai című kiállítása a Deák Erika Galériában (1066 Budapest, Mozsár utca 1.) tekinthető meg 2023. május 12-ig.
Képek: Deák Erika Galéria. Fotó: Gyuricza Mátyás
