Az Ilsa, a Gulág Tigrise – Hommage, Faur Zsófi Galéria
Konkoly Gyula, az Iparterv-generáció egyik legismertebb képviselője, a legkülönfélébb avantgárd és neoavantgárd kísérleteket követően tért vissza a figuratív festészethez. A művész így vall alkotómunkásságáról: „Életművem első felét az egyetemes művészeti progresszió jelenidejéhez jutás vágya, tehát egy rajtam kívül levő határozta meg, míg a másodikat a modernség megszűntét követő űr betöltésére hivatott személyes, vagyis egyéni, egyszemélyes propozíció kialakítása jellemzi.”
A szerző felvétele
Az Ilsa, a Gulág Tigrise képanyaga is nagyszerű reflexió az alkotói életútra, a vásznak meghökkentő figurális esztétikája nagy hatást gyakorol a nézőre. A galéria terébe lépve először három monumentális olajképpel találkozhatunk, amelyekből kettőt betonszerű, színes reliefkeretek szegélyeznek. A képek egy nő és két férfi erotikus jelenetétben ábrázolják, majd továbbhaladva a belső terembe egymással szembeállítva két nagy vászon, ismét keretezve, a szereplők, jelenetek változatlanok, viszont a reliefek egymás pozitív–negatív lenyomatai. A látogató a szemlélődésben különös tanácstalanságot, vagy talán sokkot, szorongást érez, hiszen nem lehet egyszerűen elmenni a minden képről visszaköszönő pornográf jelenetek mondanivalója mellett. Hogyan teremthet a képek szimbolikája, jelentéstartalma analógiát a hetvenes évek Európája és a jelenkor között?
Az Ilsa, a Gulág Tigrise – Hommage, Faur Zsófi Galéria
A megsemmisült Konkoly kép és a Film egy részlete
A találó jelző rá talán a kellemetlen, rettenetesen kellemetlen. Kellő művészi kreativitással és tudatossággal akár egy trash kultfilm is lehetett volna, de sajnos az alkotók nem így gondolták, így felületes ’újvilági’ szemléletből született naftalinszagú ’szoc-komcsi’ kétértelmű emlékezés maradt. Aki belepillant a filmbe, azonnal átéli azt az érzést, amit a művész gondolhatott, mikor intuícióit vászonra vitte. Konkoly az akkor megjelent filmre adott válaszaként készítette a mára csak töredékében fennmaradt képét, amelyen akkor is Ilsát, a Gulág Nőtigrisét két férfival erotikus jelenetben ábrázolta, s amely 1991-ben a Műcsarnokban rendezett kiállításán is szerepelt, majd magángyűjtőhöz került és felső, fő része megsemmisült. Az alkotó az alábbi gondolatokkal von párhuzamot a hetvenes évek Európája és a jelen kor között: „A hetvenes évtizedben Európa olajválsággal és a kétszámjegyű inflációval küszködött. Eközben a nyugat-európai »hatvannyolcas« ifjúság Mao kis vörös könyvével gyilkolászott és robbantgatott, igaz, tömegjárvány és európai háború akkor nem volt.”
A szerző felvétele
A művész a képeket egy év alatt, 2022-ben festette meg a hetvenes években megjelent filmre reflektáló, már csak részben fennmaradt főműve hommage-ként. Az öt nagyméretű olajfestményt kifejezetten Faur Zsófi Galériájának tereibe készítette. A képek meleg, aranysárgás árnyalatú, szépiafilterszerű színárnyalat választása zseniális találat, mert az a hetvenes-nyolcvanas évek magazinjainak, pornólapjainak sajátja volt – nemhiába a grafikus múlt. Aki teheti, nézzen bele a filmbe, mert nemcsak a kiállítás mondanivalóját könnyebb úgy megérteni, hanem a befogadó gyorsabban belehelyezkedik abba a korszellembe, amelyben a mozi is készült, vagy amelyben Konkoly is alkotott, amiről véleményt formált.
A szerző felvétele
Ábrázolásmódja nem egyszerű repetíciója a film képkockáinak, hanem egy palimpsestus, ami értelmezésében kontextusba kerül a hetvenes évekkel és jelenkorral. Az eredeti képnek csíkos napvitorlából készített installációja maradt fent, ezt is újragondolta egy betonszerű, vegyes technikával megfestett, színesen csillogó reliefegyüttessel, ami a megtévesztésig úgy néz ki, mintha betonból lenne, holott purhabból készült. A képek alkotása közben Louis-Ferdinand Céline 1961-ben írt Rigodon című művéből merített intuíciók segítették a művészt, s a világ mai helyzete és a hetvenes évek világa közötti hasonlóság eszébe juttatta Szolzsenyicin Nobel-díját és az ő első pop-art „Gulág Tigrise” sorsát, s a fontos jelentések törékeny mulandóságát.
A szerző felvétele
Visszakanyarodva a filmhez: aki belenéz, az nemcsak Konkoly alkotási folyamatának ismeretében, hanem saját tapasztalatai segítségével is levetkőzi azokat a sztereotip gondolatokat, hogy vajon a művész női testképhasználata tárgyiasítja-e alanyát, vagy alárendelt szerepbe kerül-e a nő. A válasz egyértelműen nem, a képek a vulgaritás eszközével jelenítik meg azt a disszonanciát, ahogyan egy többmillió ember életét követelő munkatábor emlékezete pár év múlva egy álpornó akciófilmben manifesztálódik a világ számára. (Az ábrázolásmód már korábban is foglalkoztatta a művészt, de nemcsak festészetében: 1993-ban Radikál vulgarizáció Richard Paul Lohse munkásságának megértéséhez címmel könyvet is publikált.) A képek esztétikája hűen tükrözi a filmben látott pózokat, de mégsem egyszerű másolásról van szó, hiszen a Konkolyra jellemző figuratív ábrázolás jegyei egyértelműen visszaköszönnek.
Az Ilsa, a Gulág Tigrise – Hommage, Faur Zsófi Galéria
Azért is érdekes a kiállított anyag, mert nem egyetlen témára mutat be komplex interpretációkat. A pornográf esztétika meghökkentő erején keresztül objektíven érzékelteti a két kor társadalmi abszurditását, világszemléletét, s egy külön szálon, mégis világosan bemutatja a hetvenes évek médiatermékeinek sekélyes jelentéstartalmát, a női test tárgyiasítását, a totális érdektelenséget, ami korunk sajátja is, és még némi iróniaként burkolt filmkritikát is felfedezhetünk. Ám mégsem abszolút állításokat szegez a befogadó elé, hanem elgondolkodtat, kérdések feltevésére ösztönöz, ezáltal némiképpen edukál is, hiszen egy pillanatra megállunk, hogy megpróbáljuk értelmezni a modern kor őrült zűrzavarát.
Faur Zsófi és Konkoly Gyula
Az Ilsa, a Gulág Tigrise – Hommage március 16-ig hétfőtől péntekig 12-től 18 óráig tekinthető meg a Faur Zsófi Galériában (1114 Budapest, Bartók Béla út 25.)
Képek a Faur Zsófi Galéria jóvoltából
