A tükör – latinul: speculum – a csillagászat és az önarcképfestészet elmaradhatatlan kelléke, ám néhány remekmű olyan trükkösen használja ki a különféle speculumok tükröződéseit, hogy az általuk keltett illúziókon évszázadok óta spekulálnak.

Az elmúlt évek egyik nagy fotográfiai szenzációja volt az eddig ismeretlen, XIX. század közepi New York-i fotográfus, Shimmel Zohar hagyatékát bemutató kiállítás a San Franciscó-i Contemporary Jewish Museumban, a nevezetes képek most a Mai Manó Házban is láthatók.

Tavasszal indul újra a Földközi-tenger gyöngyszemének nagy nemzetközi művészeti seregszemléje, a 60. Velencei Biennále, amely különleges hangulatú eseménye a nemzetközi művészvilágnak. Presztízskérdés részt venni rajta, pezsgő és Aperol Spritz folyik mindenfelé, velencei palotákban és tengeren ringatózó luxusjachtokon koktélpartik zajában tárgyalnak művek megvásárlásáról.

Festménysorozatai a figurális és az absztrakció határait feszegetve az emberi kapcsolatok mélységeivel foglalkoznak. Merész anyaghasználattal, látványos színekkel személyes hangnemben valósulnak meg térhatásokat keltő képei.

A debreceni Bényi Galéria kiállítóterében azonnal feltűnik Bács Emese munkáinak mozgalmas színgazdagsága. A sokféle technikával készült alkotásokon elsősorban a szín és anyaghasználatra, a technikára, az urbánus és természeti tájak találkozására, illetve az alakokra, különösen pedig az arcokra érdemes figyelnünk.

2015 óta sújtja a „vén Európát” migrációs hullám. Emberek százezrei menekülnek Afrikából, a Közel-Keletről, Közép-Ázsiából öreg kontinensünk felé. A fegyveres konfliktusok, gazdasági ellehetetlenülés, politikai és vallási üldöztetés is szerepet játszik a menekültválságban.

A fenti címmel rendezett kiállítás a kinetizmus három fő jellemvonását mutatja be: a mechanikus vagy elektronikus mozgást (Dargay Lajos, Harasztÿ István Édeske, Nicolas Schöffer), a talált tárgyak éltre keltését (Bolygó Bálint, Csörgő Attila) és a legújabb technológiához kapcsolódva, a digitális 3D animációt (Dohnál Áron).

Françoise Gilot, a nemrég, százegy éves korában elhunyt világhírű művész előtt életművének átfogó bemutatásával tiszteleg a Műcsarnok és a Várfok Galéria. A tárlat kapcsán Kovács Krisztina művészettörténésszel, a Várfok Galéria művészeti vezetőjével, a kiállítás kurátorával beszélgetünk.

Az erdélyi születésű, Németországban élő képzőművésszel kiköltözésének okairól, a környezetváltozás adta inspirációkról, a természethez fűződő szoros kapcsolatáról, sikerekről és jövőbeli tervekről beszélgettünk.

Huszonhárom év után másodszor nyerhetünk bepillantást Gémes Péter rendhagyó életművébe a honi Kunsthalle, a Műcsarnok falai között rendezett retrospektív kiállításon. Életmű, amely túlságosan korán, időnek előtte megszakadt, ám mégis teljes és a maga nemében folyamatosan felfedezni valókat tartogat.

Negyvenéves lett a Túri Fazekas Múzeum! Mezőtúr gazdag kézműves múltjának ikonikus eleme lett a fazekasság. Művelőinek száma napjainkra tíz műhelyre fogyatkozott, ugyanakkor a közepes méretű város identitását nagyban meghatározza.

Reigl Judit születésének századik évfordulójáról három nagyszabású kiállítás is megemlékezett Budapesten. A centenáriumi év egyik legfontosabb tárlata a Műcsarnokban, a Kálmán Makláry Fine Arts Galériával együttműködve mutatta be a világhírű festőművész hét évtizedes alkotói életútjának legfontosabb állomásait.

„…a művész nem alkothat pusztán a maga akarata szerint: helyzetét szigorúan megköti a múlt eseményeinek láncolata. A lánc számára láthatatlan, és korlátozza mozgását. Nem is tudja, hogy ez a lánc, számára vis a tergo, a mögötte lévő múltbeli események hatóereje” – idézhetjük George Kubler Az idő formája című nagy hatású művének egyik alaptételét Kiss Botond András művészetének vizsgálatakor.

Festményein nemcsak a színes felületek, hanem az általuk összeálló történetek is egymásra rétegződnek. Narratív képeinek rejtelmességét, grafikából eredő festészetének kialakulását, és a kész művekig vezető alkotómódszerét ismerhetjük meg ebben a fiatal kortársakat bemutató legújabb összeállításban.

Újraindításának elsődleges célja, hogy a szakmai szempontokat gyakran mellőző döntések alapján formálódó művészeti intézményrendszerbe visszahozza a kifejezetten szakmai grémium által, demokratikus alapon kiadott elismerést.

Ezúttal a fagyos Norvégiába kalauzoljuk Önöket, ahol Draviczky Ágnes képzőművésszel kiköltözésének okairól, paradigmaváltásról, kulturális különbségekről, az absztrakt stílusban rejlő lehetőségekről és a művészek társadalmi felelősségvállalásáról beszélgettünk.

Concordia discors címmel nyílt kiállítása Fajgerné Dudás Andreának, pontosabban dr. Dudás Andreának, aki doktori disszertációjának témáját vizuálisan is továbbértelmezte. Ezúttal pictor doctus szerepben, felöltözött Vénuszként és meztelen valójában is láthatjuk őt, ahogyan a művészettörténet nőszempontú rései felé irányítja a rivaldafényt.

A japán ikebana önmagában is rendkívül érdekes művészeti ág, lényegében a virágkötészet költészete, ám még érdekesebb lehet annak fényében: milyen mértékű hatást gyakorolhatott a „gyógyíthatatlan japánizmusban” (is) szenvedő Vincent van Gogh művészetére.  

X és Y ülnek, szájukban nyelvükkel, az égbolt színeváltozását figyelve és azon töprengenek, hogy művészetben nincsen semmi különös. Ahogy legtöbbünk életében sem. Még akkor sem, ha fontosságunk tudatában, olykor minden létezés alapfeltételeit látjuk is a tükörben reggelente.

Csápok, rések és dimenziók gabalyodnak össze festészeti csodaországában. Amorf formái szövevényes történetekről árulkodnak. Azonban furcsaságaik feltárását mindig a nézőre bízza. A festő nem ás le tudatosan lelke mélyére, inkább szabadon engedi vásznain mindazt, ami benne mozog, hogy belenézhessünk az áramlások hullámvonalaiba.

Meggyőződésem, hogy az idősebb generáció nosztalgiával nézi Kereki Sándor Capa-béli fotográfiáit. A hetvenes évek Budapestje egy srác szemével című tárlat képei olyan korszak lenyomatai, amelyet (valljuk be) sokan visszasírnak.

Aktualizálja a velünk élő abszurdot, megtanít arra, hogy észre tudjuk venni. Brückner János szelíd mosollyal mutat rá a múltban belénk ivódott, s újra köröttünk ólálkodó kegyetlen abszurdra. A művész médiuma elsősorban a táblakép, emellett számítógépes animációval is foglalkozik.

Mélyen bevésődött az emberiség kollektív tudatába a Titanic elsüllyedése. Vajon minek köszönhető ez a máig töretlen „népszerűség”? Hiszen az emberiség történelmében hemzsegtek a sokkal súlyosabb katasztrófák. Ennek okai után kutatva alá kell merülni a művészet és a kollektív tudattalan világába, s megvizsgálni, mi lapulhat a felszín mélyén, mit rejt a jéghegy csúcsa?