Globális és helyi politikai, gazdasági és természeti, a klímaváltozás okozta katasztrófák, beárnyékolják napjainkat. Ennek ellenére Párizsban a hangulat kellemes, lendületes volt, és meglehetősen nagy üzletek születtek a vásáron.
A műkereskedők kiemelkedő eladásokról számoltak be a piac minden szegmensében és kiállítási szektorban. Legyenek azok a XX. század nagy mesterei, a világ vezető kortárs vagy éppen feltörekvő művészei. Bebizonyosodott, hogy a megfelelően beárazott minőségi alkotásokra ma is van kereslet, és a túlárazás, ma már nem menő. Párizs népszerűsége, különösen a Brexitet követően meredeken megemelkedett, több nemzetközi galéria talált London helyett a francia fővárosban otthonra, majd az Art Basel is gyökeret eresztett.
A bázeli galériások által 1970-ben alapított Art Basel ma a világ első számú modern és kortárs művészeti vására, mely Bázelen kívül még Miami Beachen, Hongkongban és az idén harmadik éve Párizsban is szervez vásárt. A jeles fórumok karakterét a fogadó város vagy régió jellege határozza meg. Ez tükröződik a résztvevő galériákat, a bemutatott műalkotásokat és a helyi művészeti intézmények együttműködésével szervezett párhuzamos programok tartalmát illetően is.
Az idei Art Basel Parist a történelmi Grand Palais-ban rendezték, míg az előző kettő a Grand Palais Éphémère építményében mutatkozott be. Az építészet gyöngyszeme, a százhuszonnégy éves Grand Palais eredetileg az 1900-as párizsi világkiállításra épült, a 2024-es párizsi nyári olimpiát megelőzően hároméves felújításon esett át, s nyerte vissza pompáját. Nemcsak a helyszínt, hanem a nevet illetően is történt változás, tavaly még Paris+ par Art Baselként emlegették a vásárt. A nagyobb térben, a tavalyival (százötvennégy) szemben az idén több, összesen százkilencvenöt galéria volt jelen. Természetesen a helyiek, a franciák vezettek hatvanöt kiállítóval, a vásár egyharmadát ők jelentették. Ez nem is meglepő, annak ismeretében, hogy az Art Basel a franciák nagy ikonjának, a majd félévszázadon át a Grand Palais-ban kiállító FIAC vásárnak pozícióját vásárolta meg. Az idei rendezvényt hatvanötezer helyi és nemzetközi látogató kereste fel.
Az értékesítést illetően, a milliós tételek terén, a vásáron egyáltalán nem volt hiány. Az USA-ban, Európában és Ázsiában, összesen huszonegy kiállítóteret működtető Hauser & Wirth standján, a francia származású, de 1962 óta New Yorkban élt Louise Bourgeois (1911–2010) Spider I (1995) című munkája húszmillió USD-ért cserélt gazdát. A Pók (Spider) a kortárs művészet igen népszerű darabja, mely a világ számtalan pontján került időszakos kiállításra, de hét helyszínen, köztük Londonban (Tate Modern), Tokióban (Mori Art Museum) vagy Dohában (Quatar National Convention Center) köztéri műalkotásként csodálhatjuk. A galéria kiállítási standján valóban röpködtek a milliók. A művésznő egy másik munkája kétmillió USD-ba került új tulajdonosának. Amíg az afrikai-amerikai művészek munkái, mint Mark Bradford 3,5 millió USD-ért és a Barbara Chase-Riboud 2,2 millió USD-ért kelt el.
Hogy még néhány más milliós tételt említsek: a hét városban kiállítóteret fenntartó White Cube Galéria az etióp-amerikai művész, Julie Mehretu Insile (2013) című absztrakt festményét értékesítette 9,5 millió USD -ért. A szintén vezető, hat helyszínnel rendelkező Gladstone Galéria 4,1 USD-ért vált meg a franciák sztárjának, Jean Dubuffet-nek Parade nuptiale (1971) című művétől. A másik milliós tétel a galéria standján az amerikai művész, Mike Kelley Memory Ware Flat #10 (2001) című munkája kétmillió USD-ért ment el.
Bár árakat nem ismertetett, a vásár első VIP-napján a hét városban kiállítóteret működtető Pace Galéria állítólag, mindent eladott. A stand érdekessége, hogy a Mystic Sugar (Misztikus cukor) című kiállítás kurátora a lengyel Paulina Olowska volt, és a művésznő munkái mellett olyan amerikai sztárok szerepeltek, mint Kiki Smith, Lucas Samaras, Louise Nevelson, s a művek mindegyike a miszticizmus és a boszorkányság témáit taglalta. A másik kelet-európai érdekesség, a hat városban működő David Zwirner Galéria az első napon tizenegy tételt adott el, a legmagasabb értékű munka a román Victor Man K (2014) című festménye 1,2 millió USD-ért talált gazdára.
A Grand Palais helyreállítása előtt az emeleti szintet biztonsági okokból lezárták. Most ezt a szintet megerősítették, és a vásár mintegy negyvenöt kiállítót helyezett el a Galériák szekcióból, és a két másik szekció kiállítói is itt szerepeltek. Az újonnan bevezetett Premise szekciót a rendkívül egyedi kurátori projekteknek szentelték, ahol a vásáron újonc kilenc galéria standján olyan művek voltak, melyek a hagyományos művészettörténeti kánon megértését tágítják. Ismert művészek kevéssé ismert korszakát, gyakorlatát elevenítették fel. Például a düsseldorfi Sies + Höke Galéria Gerhard Richtertől és Sigmar Polkétól fotósorozatokat mutatott be. A két német művész elsősorban nem fotográfiai munkáiról ismert, de a médiumot az új látásmóddal való kísérletezésre használták.
Az Emergence szektor (korábbi nevén: Galeries Émergentes) keretében, a tizenhat fiatal galéria standján egyéni kiállítások keretében feltörekvő tehetségek új hangot adó, radikális munkái szerepeltek. A tokiói Kayokoyuki Galéria a japán Kenji Ide intim szobrait mutatja be, melyek az észlelésről és az emberi interakciókról szólnak. A szekció partnere, a Galeries Lafayette francia áruházlánc támogatásával jött létre.
Franciaország egyik legjelentősebb művészeti mozgalma, a szürrealizmus idén ünnepli fennállásának századik évfordulóját, André Breton francia író szürrealista kiáltványának megjelenését (1924.). Az évforduló alkalmából a világ minden táján kiállításokat rendeznek, és ez Párizsban sincs másképp. Januárig a Pompidou Központban Szürrealizmus címmel hatszáz műből álló kiállítás látható. Az évfordulóra nemcsak a városban, hanem a vásáron is akadt számtalan utalás. Az olasz városokban és Párizsban galériát működtető Tornabuoni Art, szürrealizmus keresztapjának nevezett olasz művész, Giorgio de Chirico 1960-as évekbeli metafizikus festményeit állította ki. A párizsi Applicat-Prazan Galéria mások mellett a francia André Masson és a chilei Roberto Matta műveit is reprezentálta. A szürrealisták munkáit, általában egy-két millió USD-ért kínálták.
A Grand Palais-n kívül, a Programme Public/Public Program keretében, a vásáron kiállító galériák képviseletében még számos kiemelt párizsi helyszín találkozhatott híres művészek munkáival a közönség. A szemközti Petit Palais-ban a brit Jesse Darling installációit láthattuk, amíg a két palota közötti Winston Churchill sugárúton olyan neves művészek szerepeltek, mint a japán Yayoi Kusama, az amerikai John Chamberlain vagy a francia Jean Prouvé, de más helyszíneken, mások mellett, találkozhattunk a svájci Niki de Saint Phalle vagy az amerikai Richar Long installációjával is.
