A lényeg, hogy megfogjon és kiváltson belőlem valamilyen érzést. Szeretek hagyni az elmémben egy kis részt, ahol szabadon áramolhatnak ezek a benyomások, ezek az apró filmkockák. Majd a vásznon valamilyen egységgé állnak ezek össze, akár tervezetten, direkt módon, de előfordul, hogy a véletlenre bízom, és hagyom, hogy az arányok és a formák vegyék át az irányítást az agyamban.
Festéskor az elmém és a lényem átalakul, kint marad a műtermen kívüli világ, csak az érzéseimre, élményeimre hagyatkozom, azokat visszajátszom, átformálom, variálom, és a kifejlődött témát vetem papírra: kollázsokat, terveket készítek. Végül a nekem tetsző verziót festem meg, átalakítva, teret hagyva a változtatás lehetőségének is.
Egyfajta játék ez nekem, hatalmas szabadság és fejtörő is egyben, hogy mit mivel kombináljak, melyik szín, melyik forma az, amelyik elégedettséggel tölt el. Mindig is úgy tekintettem a képzőművészetre, hogy az talán az egyik legszebb benne, hogy bármit alkothatok, azt még senki nem csinálta meg előttem, mivel a variációk száma végtelen. Vagyis minden alkalommal új dolgot hozok létre, ezáltal valami keletkezik, születik a kezem által, kivetítve az érzéseimet a vászonra.
Czanik Mátyás Budapesten él és dolgozik.
