„Nehéz megálljt parancsolnom alkotás közben. Ez olyan tudatos döntés, amit tanulni kell.  Régebbi, befejezetlennek vélt képeimet gyakran később is folytatom, vagy átfestem.”

Gyönyörű tárgyak készülhetnek a kerámiaipar legnemesebb anyagából, a porcelánból. A Ferenczy Noémi-díjas Monori Anita is a porcelánban találta meg azt az anyagot, amellyel leginkább kifejezheti kreativitását. 

Rieder Gábor művészettörténész Victor Vasarely és Fajó János vasfüggönyön átívelő, több évtizedes együttműködését olvasmányos stílusban megírt kötetben dolgozta fel, amelyet nemrég mutattak be. A két művész különleges kapcsolatát megjelenítő könyvről és a kiállításról beszélgettünk a szerzővel.

Nyertese a Kassák kortárs művészeti díjnak, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem óraadó tanára, fotó- és médiaművész, s évek óta foglalkozik a munka kulturális és életmódformáló szerepével. Fabricius Annával beszélgettem.

Kitárják kapuikat a város templomai a IV. Szentendrei Nyitott Templomok Hétvégéjén a Ferenczy Múzeumi Centrum által szervezett összművészeti, szakrális fesztiválon, zenei, irodalmi, egyházművészeti és képzőművészeti programokat kínálva a helyi polgároknak és a város vendégeinek.

A klasszika modernitása vagy a modern klasszikája – elméletben és gyakorlatban egy szellemileg szuverén (nemzetközi) kiállítássorozat koncepciójában, valamint egy budapesti kisgalériában – némi konstruktív képzelőerővel.

Egy Csongrád melletti műteremházban él elvonultan, évek óta itt készíti impulzív, gesztusos, nagyméretű festményeit. Munkái a budapesti aukciós házakban és galériákban láthatók, s intézmények és magánszemélyek is gyűjtői közé tartoznak. Balla Attila festőművésszel beszélgettem.

Aki nem képzőművész vagy művészettörténész – legtöbben pedig nem vagyunk azok –, nemigen teszi be a lábát művésztelepre. Így az valami homályos, titokzatos helyszínnek vagy gyülekezetnek tűnik az elménkben, ahol biztos olyasmi történik, amit mi, egyszerű halandók nem értünk.

Noha egy fénykép piaci értéke csak kivételes esetben vetekedhet egy kortárs olajkép piaci értékével, művészi érték tekintetében könnyen közelebb kerülhet hozzá, adott esetben meg is előzheti.

Egyszerre mutatja be különböző alkotói periódusait és kortársainak rá reflektáló vagy általa mentorált munkáit Berhidi Mária szobrászművész emlékkiállítása. A művész és kurátor életművébe és művészetszervezői munkásságába betekintést nyújtó tárlat egyik kurátorával, Süli-Zakar Szabolccsal beszélgettünk.

Festeni csak negyvenévesen kezdett. Ifjúkorában tengerész volt, később olyan sikeres párizsi tőzsdeügynök, aki hobbiból Cezanne-, Pissarro-, Odilon Redon-képeket gyűjtött. Festőként fedezte fel „primitív vadember” lényét, akit mindaddig elnyomott magában, s aki csak Tahitin tudott felszínre törni. Ám Gauguin vonalrajza talán még regénybe illő életrajzánál is beszédesebb.        

Töretlen lelkesedéssel folytatja parafrázisainak és upcycling műveinek készítését. Alkotásaiban a legegyszerűbb anyagok, sőt, még a szemét is megnemesedik. Hogy a transzformáció kiindulópontja mi minden lehet, többek között arról is kérdeztük az alkotót, Sinkovics Edét.

Településeink képének ma is meghatározója a Kádár-kocka. Itt maradt velünk, mint a panel, egykönnyen nem szabadulunk tőle. De miért is tennénk, amikor XX. századi építészeti örökségünk egyik legfontosabb része, olyannak szeretjük, amilyen. Habár fényük némiképp megkopott az eltelt évtizedekben, ma is sokan ragaszkodnak hozzájuk.

Izgalmasan friss válogatás mutat be huszonöt fiatal magyar alkotót, akik munkáikban elsősorban a digitális képi nyelvezetre támaszkodó művészetre és az expresszív gesztusfestészetre fókuszálnak, újszerű, vizuális válaszokat kínálva napjaink aktuális művészeti kérdéseire. 

Ki ne vágyna kényelmes, nagy házra kerttel, úszómedencével és két autóval a garázsban, családi életre alkalmas csendes, biztonságos településen, természetközelben, emberléptékű környéken?

Martin Wanda (1991) és Martin Gábor (1953) dokumentumképeit több mint negyven év és majdnem kétezer kilométer választja el egymástól. Mégis mindkettő szinte ugyanarról mutat be érzékeny társadalomábrázolást, még ha egyféle szűk szubkulturális közegben is.

Áttetsző képi világ, hangsúlyos festett terek, melyeken merev, kalligrafikus pengék hatolnak át rétegzett felületükön. Rozman Csenge festészeti programját a tér strukturális absztrahálása, a megfoghatatlan, vagy a látott táj, s természeti formavilág leképezése uralta.

A XIX. század végétől az első világháborúig tartó, Belle Époque-nak, boldognak nevezett időszakban a „Párizs királynőjeként” tisztelt Misia Sert, az irodalmi és művészeti élet körülrajongott alakja tévedhetetlen érzékkel fedezte fel a tehetségeket, akiknek útját azután tanácsaival és anyagilag is egyengette. A kor legnagyobb költőit, íróit mondhatta barátainak.

Az aktualitását vesztett plakát általában hulladék, mint a cigarettásdoboz vagy nemrégig a kiürült PET palack. Géczi János e plakátoknak ad második esélyt, új értelmet. Művei alkotóelemeit persze továbbra is rágja az idő vasfoga. Csak éppen másképp.

A debreceni Déry Múzeum Megélt mesék című kiadványa a múzeumpedagógiának kíván segítséget nyújtani ahhoz, hogy hátrányos helyzetű gyermekekhez közel hozza a múzeumi foglalkozásokat. A kötet illusztrációit Bogdán János Amigó készítette, az Igazgyöngy Alapítvány gyerekrajzainak felhasználásával. 

Két csodálatos nő, két izgalmas festőművész – Keserü Ilona és Kun Fruzsina –, akiket ugyan generációk választanak el egymástól, mégis: számos szálon kapcsolódnak. Mindketten pécsiek, mindkettejük számára fontos igazodási pontot jelent Martyn Ferenc, mindkettejük műveiben egyfajta „gömbölyded” világ ölt testet.

Két, évek óta a szolnoki művésztelepen élő és dolgozó művész közös tárlata különös párosításnak tűnhet, hiszen a festmények és kisplasztikák nemcsak műfajilag és tematikailag, hanem ábrázolásmódjukban és a realitáshoz való viszonyulásukban is különböznek egymástól. A Repetitív konstrukciók című kiállítás Posta Máté festőművész és Szabó György Munkácsy-díjas szobrászművész alkotásaiból nyújt válogatást.

Zeus Salas festőművész önálló kiállítása a mindenütt jelenvalóság világába vezet. Az átfogó tárlat, mely a venezuelai művész munkásságának hét évéből válogat, az alkotó pályafutásának fontos állomása: bemutatja és egyben összegzi eddigi művészi tevékenységét, s mérföldköve továbbhaladásának.