Emily Dickinson írásai inspirálták a The long sigh of the Frog (A béka hosszú sóhaja) című kiállítással jelentkező Kortmann Járay Katalin és Mendreczky Karina alkotópárost. A költőnő sajátos melankóliája, a korabeli női szerep elutasítása miatt választott magánya és a természet felé fordulása ihlette a tárlat installációit.

Festészete nem zárható vásznainak feszítőlécei közé. Kiállítási enteriőrjeiben kompozíciói kikúsznak a térbe, így közelebb lépnek a nézőkhöz. Festményei is gyakran nyitnak ablakot új terekre. Legújabb sorozata pedig olyan érzetet kelt, mintha körbenézhetnénk saját közvetlen közegében, a műteremben – bár a figyelmünket azért ő irányítja.

Érdemes műtárgyakba fektetni? Hogyan kell elkezdeni? Vannak-e trendek? Megtérülő befektetés vagy szenvedély? Bánki Ákos, az Országút képzőművészeti rovatának vezetője beszélget meghívott vendégeivel a műgyűjtésről: Rieder Gábor művészettörténésszel és Szluka Balázs műbaráttal. 

Szemkápráztató újdonságok mellett más ritmusban, más hangsúlyokkal, más színekkel, mégiscsak ugyanaz az állandó történet zakatol a mélyben, ami a rétegek együtthatásáról és rétegek feltárulkozásáról szól. Gáspár György személyes életeseményeit, az emberi működést és a különböző eszközök mechanikáját állítja párhuzamba. 

Műveiben organikusan vegyíti különböző korok és kultúrák emblematikus részleteit, avantgárd kísérletező módszereit a klasszikus festészeti hagyománnyal. Verebics Katalin festményei egyszerre nagyon személyesek, ugyanakkor a kollektivitás felől is olvashatók.

Június 28-án pénteken megjelenő legújabb számunkban a képzőművészet kedvelőinek két különösen érdekes írással kedveskedünk. A Nemzeti Galériában látható Anna Margit-kiállítás kapcsán mutatjuk be a művész életútját.

Habár Magyarországon született, mégis Németországban vált kitüntetett alkotóvá Imre Kocsis. Ilyenformán hazánkban kevesek ismerik életútját, munkásságát. A hiányt most a Molnár Ani Galéria tölti be a Double Negative című kiállítással. 

A 2024-es Velencei Biennálé központi kiállításának tematikája a migrációra, a társadalmi egyenlőtlenségekre és az ebből fakadó problémákra összpontosít.  Adriano Pedrosa, a São Pauló-i kortárs múzeum igazgatója, korábban a São Pauló-i Biennálé főkurátora nevéhez fűződik a gondolat kidolgozása és a válogatás.

Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogyan lehet az időt megragadni a képzőművészet nyelvén, kielégítő választ kapunk Nagy Gábor festőművész Időrétegek című kiállításán. A tárlat a korai alkotásoktól a legfrissebbekig mintegy száz rajz, festmény, plasztika és fotó bemutatásával az idén hetvenöt éves mester öt évtizedes munkásságát összegzi.

Ady Endre hat ujjal született – mint a sámánok – és számos profetikus jellegű verset írt évekkel előrevetítve a trianoni nemzethalál vízióját. Ám sem ő, sem a klasszika-filológusi műveltségű Babits Mihály és nyugatos barátai nem ismerték fel Ady Endre és a delphoi jósda közti transzcendens kapcsolatot.

Él egy nemzetközi jelentőségű képzőművész viszonylagos visszavonultsággal Dunaföldváron, jóllehet, aki kicsit is ismeri a kortárs magyar művészetet, tisztában van jelentőségével. Visszavonultságát mindössze szenvedélyes munkaszeretete indokolja.

A Budapest VIII. kerületében működő Bura Galéria, mely teret nyújt annak a progresszív roma művészetnek, amely a művészet legkülönbözőbb eszközeit felhasználva boncolgatja a társadalmi problémákat. A galéria vezetőjével, Oláh Norberttel a hiánypótló kiállítótér vízióiról, a roma képzőművészek jövőjéről, a hátrányos megkülönböztetésről és jelenlegi kiállításukról beszélgettünk.

Sümeg Város Önkormányzata megbízásából a sümegi Püspöki Palota nyilvános képzőművészeti alkotópályázatot hirdet Franz Anton Maulbertsch sváb származású, ám a Magyar Királyságban kiteljesedett, zseniális barokk festő 300. születésnapjának tiszteletére.

Művészetének meghatározó vonása, hogy egyaránt különbözik a kor avantgárdjának (az Iparterv-generációnak) a pop-art és a koncept art inspirálta kifejezésmódjától, ugyanakkor a kor hivatalos, nagyrészt posztimpresszionista festészetétől is.

A fiatal festőnemzedék Derkovits-ösztöndíját is elnyert tagja Varga Ádám. Kísérletező, projeksorozatokban gondolkodó művészként ismeri a szakma.

Debrecen biennálé jellegűen, évente a népszerű műfajok váltakozásában rendezi meg a Tavaszi Tárlatot: kétévente grafikákat és fotókat, a köztes években festményeket állítanak ki. Plasztikák minden évben szerepelnek a seregszemlén. Idén ötvenkét kiállító hetvenegy pályaművét mutatják be a Bényi Galériában, közülük tizenkét alkotó részesült díjazásban.

„A labirintus hatalmas rejtvény vagy allegória, amelynek témája az idő; e rejtett oknál fogva tilos kimondani a nevét. Mindig el kell kerülni egy szó kimondását, oda nem illő hasonlatokhoz és nyilvánvaló körülíráshoz kell folyamodni: ez talán a legnyomatékosabb módja a rámutatásnak.” (Jorge Luis Borges)

Kamarakiállítás nyílt május 23-án Budapesten. Történetesen Szlabey Zoltáné, akit régóta „fegyvertársnak”, még inkább kiváló kollégának, barátnak tartok.

Gyakorta kelt negatív visszhangot a látogatók részéről a monokróm festészet közönség elé tárása. Azonban a debreceni MODEM legújabb összegző jellegű kiállítása, az Antal-Lusztig gyűjtemény monokróm műveiből válogatva új színben tünteti fel az önreflexív irányzatot.

Aki igazán, őszintén kíváncsi saját énjének feltáratlan rétegeire, az mer farkasszemet nézni festményeivel. Kell ugyanis némi bátorság ahhoz, hogy a látottakat meghökkentő furcsaságként vagy kendőzetlen őszinteségként határozzuk meg. 

1882 januárjában La Haye egyik utcájában Van Gogh találkozik a magát Siennek nevező Clasina Maria Hoornikkkal, aki ötéves kislányát sétáltatja. Sien nincstelen, várandós, alkoholista, erős dohányos és a testét árulja. A festő részvétből magához veszi gyermekével együtt, és több mint tizennyolc hónapig vadházasságban élnek.

Június 14-én pénteken megjelenő legújabb számunkban a képzőművészet kedvelőinek két különösen érdekes írással kedveskedünk. Szöllősi Gézával, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának doktoranduszával többek között a mesterséges intelligenciáról (MI) beszélgettünk (Mindent megváltoztató rendszerek), továbbá a szentendrei MűvészetMalomban látható Európai Iskola – Veszélyes csillagzat alatt (1945–1948) című tárlatáról számolunk be.

A Budapesten élőknek talán nehéz elképzelni, hogy a főváros határain túl is van élet. Pap Gábor az észak-alföldi Öcsödön született. Innen jutott el a Képzőművészeti Egyetem grafika szakára, majd már kiállítóként az Einspach Fine Art & Photograpy terébe, ahol Minden sár címen mutatja be legújabb festményeit, art brut szobrait.