Sanna lelkesen fogalmazza válaszlevelét némi tört angolsággal, csak úgy kattogtak laptopjának billentyűi az ujjai alatt. A kutató elégedetten dőlt hátra székében az elküldött e-mail előtt, elmerengve azon, milyen is lesz majd az a kiállítás, amely a két város levélkommunikációját fogja bemutatni.

 

Csakhogy a tárlat sohasem született meg, ugyanis sem a Kulturpostamt Grünau, sem Diana Pfeiffer nem létezik.

Ez a gondosan felépített átverés képezi Juhász Nóra Levelet kaptam, lájf című kiállításának alapját, amely 2024-ben a MODEM-díj nyertes projektje lett. A félrehallott OPUS-szám, a Live is Life refrénjének eltorzult magyar változata — „Levelet kaptam, lájf” — nem csupán cím, hanem koncepcionális keret is: a félreértés és a hitelesség megingása a tárlat egészét végigkíséri.

A MODEM Project Space terében látható installáció egy archívum és egy társadalmi kísérlet metszéspontjában helyezkedik el. A kiállítás a modern kori „catfishing” – internetes megtévesztés – esettanulmányaként is értelmezhető, melynek célpontjai neves európai postamúzeumok. Az eltűnő levélkultúrán kívül az intézményes kommunikáció hitelességének megrendülése bontakozik ki a látogatók szeme előtt Juhász Nóra bájosan abszurd történetén keresztül. 

 

A kiállításon szereplő alkotások a kommunikáció változásának történetét szemléltetik olyan elbeszélő elemekkel, amely a megtévesztés esztétikájára épülnek. A kicsiny tér annak ellenére, hogy egyetlen szobából épül fel, egyáltalán nem hat zavaróan, sőt, a sűrűn berendezett kiállításnak nagyon jól áll az „összerántott” konstrukció, mintha csak egy képeslapra igyekezne felférni minden kiállított alkotás, emléket őrző tárgy. A kurátori koncepció Török Krisztián Gábor érdeme, aki szemmel láthatóan Juhász Nórával szorosan együttműködve dolgozta ki a kiállítás szerkezetét – munkájuk egyik ékköve a rendkívül igényesen megkomponált kísérőfüzet, melyet a látogatás után is örömmel vehet kezébe a látogató.

A belépéskor látható, a művésszel készült videóinterjú bevezeti a nézőt a projekt hátterébe, majd a Magyar Királyi Posta gyűjteményéből származó három postai eskü szemlélteti az intézményi elköteleződés fontosságát. Ezek a dokumentumok erős kontrasztot képeznek a kiállítás fikciós gerincével.

 

A szemközti fal előtt található egység a levélkultúra posztapokaliptikus állapotát vetíti előre. Ebben a stádiumban a megkopott levél alapú kommunikáció csupán néhány jellemző attribútumban él tovább: egy szürreális eszközökkel felszerelt pszeudopostás alakjában, akinek feje helyén kürt található, egyenruhája pedig különböző európai uniformisok darabjaiból van összevarrva. Az elfajzott postás holografikus mása is megjelenik, mely felvételen az alak postagalambbá változik át. A mellette elhelyezett tárgyak – szárnyas bicikli, mozgó postakürt – egy alternatív postauniverzum darabjai. Ezek mintha disztópikus kézbesítőhálózat kellékei lennének, ahol a fizikai kommunikáció utolsó maradványai groteszk álommá torzulnak.

Ezek a tárgyak keretezik azt a fiktív postamúzeumot, amelynek születését a terem hátsó szekciójában vehetjük szemügyre. Juhász Nóra videón dokumentálja, hogyan hozza létre a Kulturpostamt Grünau weboldalát a mesterséges intelligencia segítségével, hogyan generál képeket, szövegeket és hogyan helyezi el a nem létező intézményt a Google Mapsen. A folyamat egyszerűsége dermesztő. Ha ilyen könnyen kivitelezhető az ilyen átverés, vajon hány hasonló történet marad észrevétlen? A projekt itt válik igazán kritikussá, hiszen a digitális kor valóságérzékelését teszi próbára.

 

Miután Juhász Nóra elkészült a weboldallal, e-mailben kereste fel a múzeumokat, s a velük folytatott levelezésének részletei plexilapokon és egy LED-csíkon olvashatók. Majd a több hetes virtuális levélváltás után a művész kézzel írott, bocsánatkérő levelekben fedte fel kilétét és projektjét, amelyekre egyetlen megszólított intézmény sem reagált.

A kiállítás egyik központi motívuma Molnár C. Pál 1955-ös, a csepeli postaépület pályázatára készült freskótervének újragondolása. A Hírközlés története című kép kronologikus rendben ábrázolja a híradás fejlődését, erőteljesen idealizált köntösben. Juhász Nóra újraértelmezése ezzel szemben dezinformációkkal, elcsúszásokkal, mulandósággal és utópiával szegélyezett narratívát állít fel.

 

A Levelet kaptam, lájf nem kevesebbre vállalkozik, mint a kommunikációs valóság megrendülésének ábrázolására. Míg a levél alapú kommunikációban az információ elveszhetett, addig a digitális korban minden elérhető, csak épp az igazság válik bizonytalanná. A tárlat olyan világot tár elénk, ahol nem az információ hiánya, hanem a túlburjánzó majdnem igazság okozza a legnagyobb zavart.

 

Az Oxford Dictionary 2016-os év szava, a post-truth, azaz posztigazság bár teljesen nem írja le Juhász Nóra kiállításának összetett dilemmáit, mégis fontos értelmezési keretet kínál. A kifejezést olyan körülményekre használják, ahol az objektív tények sokkal kevésbé fontosak a közvélemény formálásában, mint az érzelmek és a személyes meggyőződések. A jelenség aggasztó: ha az igazsághoz való hozzáférés elbizonytalanodik, az egyén kénytelen szubjektív benyomásaira, érzéseire, intuícióira hagyatkozni – miközben a politika, a média és a közbeszéd is egyre inkább e „majdnem igazságok” retorikáját használja. Így lassan nemcsak az igazság, hanem maga a meggyőződés is kiüresedik. Juhász Nóra projektje pontosan arra világít rá okosan, érthetően és izgalmasan, hogy nagyon is szükségünk van a kritikusan gondolkodó nézőpontokra ebben a zavaros információs közegben.

 

Fotók: Vigh Levente // MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ

 

A kiállítás szeptember 21-ig látható a MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központban (4026 Debrecen, Hunyadi János utca 1–3.).