A Nyíregyházán született aatoth franyo (Tóth István Ferenc) 1978-ban Vasarely segítségével került ki Párizsba, ahol az École Supérieure des Beaux Arts hallgatója lett. A képzőművészeti iskola elvégzése után hosszabb utazásokat tett Németországban, Hollandiában az Egyesült Államokban és Észak-Afrikában.

Az egyszerűség, a letisztultság és az erőteljes nyugalom az, ami miatt Kaszás Konrád képei kiválnak abból a vizuális ingercunamiból, amellyel nap mint nap telítődik az elménk.

Sütő Róbert festészetében, a jelenlegi Pára- és az előző Visio-sorozatánál is érzékelhető mindaz, ami nem egyszerűen látomás, netalán köznapi érzékcsalódás.

Olyan tehetséges és ambiciózus grafikus, aki nemcsak Magyarországon, hanem Londonban is megtalálta a számításait: jelenleg például a FIFA labdarúgó-világbajnokság stadionjainak tervez, mint wayfinding designer. 

Természetesen nem fraktálokat fest. Hogy e fura alakzatokra utalhatnak festményei, talán csak a véletlen – és a cikkíró – műve. Mégis, a fraktálok logikus rendezettsége – pontosabban összerendeződése – és Barabás Zsófi képei között épp az a hasonlóság, hogy a maga sajátos formarendjével mindkettő élményt nyújt.

Francesca Woodman fényképeit álomszerűség, légiesség, titokzatosság jellemzi, amit a hosszú és dupla expozícióval, valamint a természetes fény használatával alakított ki. Gyakran önmaga szerepel témaként; testét eszközként használta fel az én és a világ közötti határok feltárására.

Érdekes formavilágú, kisebb és nagyobb méretű, szinte lapokból álló, mégis erősen plasztikus hatású, fényjelenségekkel játszó szobrok fogadnak az Etyeki Műhely kiállítótereiben.

Nem tudom, a mai lányok is végigolvassák és végigsírják-e a Love Story című regényt, amelyet Erich Segal írt, de bennem örökre megmaradt a kezdőmondata: „Mit mondhat el az ember egy 25 éves lányról, aki meghalt?”

Az Országút Galéria szervezésében nyílt meg az Eötvös10 pincegalériájában a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő, Szobrász és Grafikus tanszéke hallgatóinak közös tárlata, melyen három művésztanár: Gaál József festőművész, Szurcsik József grafikus- és festőművész, illetve Polgár Botond szobrászművész hallgatói mutatkoznak be.

A jazz történetének egyik legeredményesebb német zenésze, Till Brönner trombitaművész, zeneszerző és fotográfus is. Identitás – Európai látkép című kiállításán portrék, ipari tájakról, építészetről készített felvételei láthatók. Bármit is fotózzon, „érzékeny megfigyelőként Brönner évek óta európai hazája sokszínű fejlődését és társadalmi áramlatait dokumentálja a képzőművészet eszközeivel”.

A Q Contempoary Kortárs Művészeti Központ 2021-es megnyitása óta másodszor rendez kiállítást a tulajdonos, Queenie Rosita Law magángyűjteményéből.

A gárdonyi Velencei-tavi Galéria egykori magtárból kialakított kiállítóterébe Horváth Levente csűrökről festett képeivel igazi erdélyi hangulatot varázsolt. A Kolozsvárhoz közeli, kalotaszegi Zsobokon élő képzőművész határozott, élénk, vibráló színekkel festett olajképei betöltik a teret és olyan tájakra repítenek, amelyek a régmúlt vidéki életet idézik fel.

Máig meg nem oldott rejtély – a sorozatgyilkos Hasfelmetsző Jackről a krimiíró Patricia Cornwell nem kevesebbet állít, mint hogy valójában az angol posztimpresszionista festő, Walter Sickert volt

A világ leghíresebb láthatatlan graffiti művésze, a festőzseni Banksy ikonikus utcai képei új színt hoztak a kortárs művészetbe, alkotásai rekordösszegekért kelnek el. Barcelona, Párizs, Milánó, Prága, Brüsszel, Lisszabon és Dubaj után a kiállítás most Budapestre érkezik! 

A B32 Galéria izgalmas terében helyspecifikus kiállítást rendezett Gálhidy Péter, Munkácsy-díjas szobrászművész. Mezsgye című tárlatának középpontjában hosszú, több mint tizenöt méteres installáció állt, hogy érzékeltesse az ember és környezetének harmonikus viszonyát, békés egymásmellettiségét, ugyanakkor sejtesse a romboló beavatkozás veszélyeit is.

Az év legjelentősebb képzőművészeti eseményeként nyílt meg április 6-án a szentendrei Művészetmalomban az Európai Iskola – Veszélyes csillagzat alatt (1945–1948) című nagyszabású, több mint kétszázötven művet felvonultató tárlat.

Ezúttal nem egy modern vagy kortárs zeneműre, hanem egy meglehetősen régi képre: Bosch Zenei Poklának bemutatására esett a választásom.

Friedrich von Schlegel nevezte az építészetet megfagyott zenének, Dorogi János munkáiban ez a megfagyott áramlás, és annak az anyagtól el nem különíthető, megfoghatatlan szellemi bázisa leginkább a zenére emlékeztet.

Kiállítása nyílt a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjas képzőművészeinek az osztrák Sankt Pöltenben, a Gallery Ausstellungsbrückében. A megnyitón üdvözlőbeszédet mondott Katka Krejcova, az Alsó-ausztriai Tartományi Kormányhivatal Művészeti és Kulturális Osztályának munkatársa, a kiállítást köszöntötte Rátóti Zoltán, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke.

A megszokás kényelme kellemesen elandalít, nem szeretjük, ha zavarba hozzák eddigi sztereotípiáinkat, sőt felzaklatják életünket. Az ember sokszor azt fogadja el igazságnak, amit a többség mond. Minél többen hisznek el valamit, annál inkább igaz.

Pályafutása során sokszor került középpontba a táj mibenlétének kérdése. Egyes kiállításai a válsághelyzet perspektívájából vizsgálták az ember és természet kapcsolatát, ami arra kényszerített bennünket, hogy ezt a viszonyt újragondoljuk. Azt a paradox tényt, hogy gyakran a természet szóval illetett élőhelyek sem mentesek már az emberi beavatkozás nyomaitól. A természet végleg elveszítette ártatlanságát.

A betonról a legtöbb embernek az építőipar, az egysíkú szürkeség, esetleg a forróság jut eszébe.  Ám ha a kortárs szobrászat felől közelítjük meg ezt a különleges anyagot, új tulajdonságait és funkcióit fedezhetjük fel. Erről kérdeztük Veres Balázs szobrászművészt, aki műalkotásai létrehozásához a betonkeverőt is bekapcsolja.

Számos festő modellje, Maurice Utrillo édesanyja, Suzanne Valadon maga is jó nevű festő volt, akinek képeit Párizstól New Yorkig rangos múzeumok őrzik. A rendkívül szép Suzanne-nak regénybe illő, kalandos, ám nehéz sors jutott.