Felütésként a tárlaton A festő háza című alkotás fogad. A nagyméretű festmény négy sarkába festett kamera tökéletesen vonatkoztatható a tárlat címére. A Várfok Galériában látható kiállítás címadása, A megfigyelő módszerei, Jonathan Crary amerikai műkritikustól származik, aki azonos című esszékötetében a különböző művészeti látáselméletek filozófiai aspektusaival foglalkozik.
Benne friss szemszögből ismerhetjük meg a testábrázolással és a társadalmi kérdésekkel foglalkozó téziseket, illetve nyomon követhetjük a megfigyelés szempontjainak változásait a modernitás korában. Várady művészetében is fókuszba kerül mindez, hiszen mind figuratív, mind absztrakció felé mutató festészetében egyéni létproblémákat és szociológiai témákat feszeget, miközben bennük eszmetörténeti kérdések kerülnek fókuszba. Crary könyvében és Várady munkásságában az alkotó tekintetének változásai követhetők nyomon, miként a művész érzékeny szeme kameraként pásztázza az őt körülölelő világot.
A vásznakon szereplő, különféle nézőpontokból láttatott figurák és fraktálok, illetve filozófiai és irodalmi feliratok mindegyike más-más aspektusból mutatja fel azokat a lényeges kérdéseket, amelyekkel Várady vívódik. A tárlat nem időben, hanem folyamatosan változó kameraállások egymásutánjában követi végig Várady munkásságát, mintha benne a távolító és közelítő perspektívák különbözőségei erősödnének fel. Egyszer a legapróbb részletekbe menően az absztrakció felé fordulva látunk fraktálokat, másik nézőpontból pedig felül- vagy oldalnézetből, ismerős és ismeretlen alakokat vehetünk szemügyre, egy-egy imaginatív, mégis valóságosnak tűnő térben.
A 2010-es évek végén készült, hagyományos figurális táblaképfestészetet idéző alkotásai hiperrealisták, mégis konceptuális jellegű alkotásokként olvashatóak. Bennük az ember, az egyén és az őt körülvevő optikai tér viszonya tematizálódik. Az egyes helyszínek valóságosaknak látszanak, mégis szürreálisak, az ellentmondások és a lehetetlenség határait súroló perspektivikus látványok tűnnek elénk. A figurák realisztikusak, akik a légüres tér optikai csapdájába kerülnek, mialatt bensőjükben egyfajta mentális irányvesztettség lép fel.
Várady a számára fontos gondolkodókat, politikai szereplőket, a különböző művészeti ágak jeles képviselőit és a popkultúra népszerű alakjait ábrázolja, akiket egyes munkáiban az úgynevezett interface térben helyez el. Így kerülhet egy képre a fiatal és az idős Ludwig Wittgenstein, az osztrák filozófia egyik legnagyobb hatású gondolkodója, illetve Madonna, az amerikai énekesnő. Festészetének segítségével a térben és időben távol lévő dolgokat egyetlen imaginárius tér-idő síkban hozza össze, valóságos és általunk nem reálisnak nevezett minőségeket ötvözve. Várady számára fontos a dán Søren Kierkegaard, valamint a német Martin Heidegger filozófiája is, akik mind az egzisztencializmus képviselőiként foglalkoztak a lét különböző stádiumaival és ellentmondásosságával.
Terek és perspektívák bizarr, szürreális látványa a Körtér és a Metropolisz II. című festményeken a semmibe vész, a lépcsők nem vezetnek sehová. Mintha a Marc Augé definiálta identitás nélküli nem-helyek valamelyikében lennénk, ahol csupán áthaladni kényszerülünk, de nem szándékozunk ott időt eltölteni. Az átmenetinek tűnő, folyosószerű terek és távlatok nélküli emeleti helyszínek steril látványa és különös zöld tónusai a létbe vetettség élményét sugallják, amit a rajta szereplő emberek üres tekintete és kapcsolódások nélküli magára hagyatottsága erősít fel.
Amint a kamera tovább pásztáz a kiállítótérben, felfedezhetjük Várady fraktál képeit. A fraktálok olyan geometriai alakzatok, amelyek egyrészt végtelenül részletgazdagok, másrészt az önhasonlóság jeleit mutatják, így azok egyes elemeit felnagyítva ugyanazokat az ismétlődő struktúrákat láttatják. Várady bonyolult világunk leképezését a filozófia jegyében is igyekezett szemléltetni, így születtek ilyen irányú, a taoista vallási irányzatot közvetítő áramlásképei.
Várady Róbert festményeit különféle kameraállásokból vizsgálva számos izgalmas és szürreális tér- és időélményt fedezhetünk fel, akár figuratív, akár nonfiguratív alkotásaiban. Együtt látva munkáit újszerű és meghökkentő vizuális és intellektuális tapasztalásokban részesülhetünk.
Fotók: Várfok Galéria
