Kiindulási pontja valóságélményekből táplálkozik. Mint Feininger mondja: „A látottakat belsőleg kell átformálni és kikristályosítani.” Ez az átformálás és kikristályosítási folyamat mutatkozik meg Makkai-Kovács újabb festményein és kollázssorozatain, amelyeket januárban a Hybrid Galériában is láthatott a szakmai és az érdeklődő közönség.
Lendületes és vibráló festészete a rétegződések elvét követi. Képeiben ott lüktet az alkotás folyamata, az egyes layerek – akár egy szövetminta tervezésénél vagy animációs filmen – egymásra épülve, egymást erősítve alulról a legfelsőbb rétegig építik a látványt.
A családi hagyomány – édesanyja textilművész – közel hozta őt a textiltervezés és -készítés folyamataihoz. Néhány festménye akár gobelin színvázlata is lehetne. Ez persze nem jelenti azt, hogy Makkai-Kovács Beatrix iparművészeti jellegű – azaz akár design – képeket festene, de a kortárs képzőművészetben nem idegen az átjárhatóság, az inspirációs cserefolyamat. Így munkáinak ez a fajta hatása inkább erősíti a szakmai beágyazódottságot.
Tematikája – mint egy gesztusfestőnek, egy absztrakt expresszionistának, ahová Makkai- Kovács is kötődik – természetalapú. Vizek, partok, tájak bukkannak fel, ám mintha ezek a látványok rengetek pixelre, töredezve és újrarendezve kerülnének a vásznakra. Ez adja mozgalmasságukat. A már említett rétegek (layerek) épp ezt szolgálják. Festészetében az a meggyőző, az a sajátos, hogy ezt a módszert nyíltan, szinte par excellence módon tárja elénk. Nem akar mást mutatni, másnak látszani.
Színvilága elsősorban a hideg színek variánsait öleli fel. Kékek, zöldek és lilák dominálnak, s ezeknek számos árnyalata jelenik meg a képeken, jó érzékkel egy-egy minőségi kontrasztot teremtve rózsaszín vagy sárga foltokkal együtt. Alapjában véve strukturalista színsávok, egymásra reflektáló színhangok alkotják a képegészeket. Soulages széles ecsetvonásokkal felrakott függőleges és vízszintes felületei juthatnak először eszünkbe Makkai-Kovács munkáit vizsgálva, ám a francia École de Paris festője színvilágának komorsága helyett élénk, derűs színes képi világot kapunk.
A már említett természeti képből absztrahált világ egyik fontos motívuma a víztükör, mely a képeken más és más formában, hol megcsillanva, hol pusztán a vízszintes mozgás által jelenik meg. Ezek impulzusok, víziók, átírások, tehát egyáltalán nem biztos, hogy amire asszociálunk, az a vízfelszín játékosságát jelzi. Mégis kézenfekvőnek látszik, hiszen néhány képcím is utal rá, elsősorban a kollázsoknál (Part).
Makkai-Kovács anyagok iránti érdeklődését is megmutatják a kisméretű kollázsok. Textildarabkák, érdes vászoncsíkok, leesett hulladéktextilek kerülnek a festett papírokra, ezek összhangját igyekszik megtalálni. A textil anyaga és a festék anyaga, felülete találkozik egymással, néha harmonikus, néha egymást kontrázó módon.
Művészete, alkotó folyamata, a képhez vagy akár magához a festészethez való viszonya izgalmas továbblépéseket, sőt változásokat is ígér. Kísérletező alkat, nem csupán tematikai, hanem technikai kísérletezés, változás várható munkásságában a közeljövőben. Minden valószínűség szerint azonban a néhány éve elkezdett, s évről évre, kiállításról kiállításra nyomon követhető út alapértékeiben, gondolkodásmódjában folytatódik. Számos megoldási lehetőséget kínál ez a közelmúltban bemutatott anyag. Makkai-Kovács Beatrix ígéretes pályakezdése, és az elmúlt évek szakmai történései erre utalnak, ezt várhatják az őt és munkásságát figyelők.
