A Gypsies in the Space című tárlat vásznain az identitás és a művészet viszonyát némi humorral, már-már iróniával és társadalomkritikai szemlélettel vizsgálja Oláh Norbert, aki festőművész pályája során elsősorban társadalmi kérdéseket feszeget; szűkebb vagy tágabb környezetét és annak lakóit ábrázolja. Főként figuratív képeket alkot, portrékat, urbánus tájképeket fest.
Nógrád megye Héhalom településén született, de a Képzőművészeti Egyetemen megkezdett tanulmányai óta Budapesten élő művész festményein már leginkább választott otthonát, a VIII. kerületet mutatja be. A fővárosi utcákat, tereket sajátos szemszögből láttatja, portréfestészetében barátait, művésztársait ábrázolja. A kisebbségi és az alkotói lét örömei és nehézségei nem csupán festményein, hanem konceptuális installációin, performanszaiban is tetten érhetők. Figurális munkái mellett időnként az absztrakció világába kalandozik, ezeken az alkotásain a színek egymáshoz való viszonya és harmóniája, illetve a mű kompozíciója válik fontossá. Festészetének üzenetét végletekig redukált absztrakt elemekkel is képes kifejezni.
Nyolcnegyed című, 2021-ben készült figurális sorozatában Józsefváros tipikus épületeit, hangulatát mutatta be. Bennük hiperrealisztikusan láttatja a jellegzetesen urbánus tereket, ahol a vásznakon a máskor zsúfolt utcák üres, kihalt, ember nélküli helyszínekként tűnnek fel. Olajjal és filctollal festett képein a perspektíva, a geometrikus szabályszerűségek és a ritmikusan ismétlődő mintázatok dominálnak. A kerület sűrűn épített házait, tetőit, tűzfalait, üres házhelyeit ismerhetjük fel, amelyekkel egyszerre mesél a városrész múltjáról és jelenéről, illetve annak tudott és sokszor elfeledett traumáiról, ismert és ismeretlen történeteiről.
Bennük egzisztenciális kérdések, egyéni és etnikai problémák, szorongások, félelmek erősödnek fel. Az alakok nélkül láttatott környezet lakóinak szerepe éppen azok hiányában mutatkozik meg és válik jelentőssé. Mintha ezt az űrt pótolná portrésorozatával, amelynek darabjain az alakok gyakran háttér nélkül, egy-egy jellegzetes táj vagy épület előtt, tipikus szituációkban jelennek meg. A munkák ábrázolásmódja, élénk színei és kompozíciói a pop-art világát és David Hockney festészetét idézik, melyben kubista és realista elemek keverednek.
Oláh Norbert 2024-es, Anakronisztikus sci-fi című sorozatának festett alakjait olyan díszletek közé helyezte, amelyek a technológia fejlődésébe vetett bizalom érzését sugallják, ugyanakkor kritikáját és paródiáját is adják. Mindezt jellemző kelet-közép-európai kontextusban ábrázolja, hogy érzékeltesse a jelen valóságát. A képeken felfedezhető filmnyelvi utalások a sci-fi világába vezetnek, amivel festményeinek sajátos narratív kontextusát teremti meg.
Legújabb, most először az Országút Galériában bemutatott sorozatában folytatja korábban megkezdett témáit. Portréin különös etnikai köntösben tárja elénk az űrkutatás és a technológiai vívmányok jellegzetességeit. A science fiction (tudományos-fantasztikus) kifejezést 1928-ban elsőként Hugo Gernsback luxemburgi-amerikai író, feltaláló és szerkesztő használta, akit az első sci-fi magazin kiadójaként tartanak számon. A műfajban született irodalmi, filmművészeti, képzőművészeti vagy színházi alkotások a valós és/vagy képzeletbeli tudományok társadalomra vagy egyénekre gyakorolt hatását mutatják be.
Valamennyi tudományos-fantasztikus témájú mű elképzelt, távoli vagy közelebbi jövőben játszódó fantáziát dolgoz fel, mégis minden történetnek köze van a realitáshoz is. A sci-fi napjainkban reneszánszát éli, bennük egy-egy elképzelt pozitív jövőképpel vagy egy távoli galaxisból érkező fenyegetéssel kell szembesülnünk. Mindemellett észleljük a bennünket körülvevő sci-fi jellegű valóságot is: az interneten keresztül ömlenek ránk az UFO-észlelések (Unidentified Flying Object, azaz azonosítatlan repülő tárgy, tehát nem feltétlenül földön kívüli) Pentagon által is megerősített hivatalos jelentései, amelyeken kívül az Elon Musk rakétái által produkált különös fényjelenségeket is láthatunk az égen.
Oláh vásznainak hangulatát a napjainkban zajló negyedik ipari forradalom korszakának ellentmondásokkal teli benyomásai szövik át, hogy általuk ironikus és abszurd módon ismerhessünk rá az aktualitásokra. Az olajjal vászonra festett figurális sorozat kontextusában egyszerre lehetünk tanúi pusztuló világunk kézzelfogható tragédiáinak és a hurráoptimizmussal fogadott újabb és újabb technikai vívmányoknak, amelyek ugyan megkönnyítik az életünket, mégis, sajnálatos módon károsítják is azt.
A technológia és a mesterséges intelligencia villámgyors fejlődése, az űrkutatás eredményei lenyűgöznek, miközben szorongunk a következményeik miatt, hiszen óriási energia- és vízfelhasználási többletre van szükség, nem csupán az eszközök gyártásához, hanem működtetésükhöz és majdani megsemmisítésükhöz is. Környezetszennyezés, járványok, háborúk, árvizek, hurrikánok, aszályok, atomkatasztrófák fenyegetik életünket. Oláh Norbertet a veszélyek következtében kialakuló társadalmi mobilitás, az esély- és jogegyenlőség kérdései is foglalkoztatják, különösen a kisebbségi lét perspektívája felől közelítve. Disztópikus világunk pusztulásának következményeként felmerül a kérdés, vajon kik lesznek az első űrutazásra jogosultak, s egy új bolygóra történő esetleges áttelepítés során vajon esélyt kaphatnak-e a túlélésre.
A társadalmi-szociológiai, kissé utópisztikus kérdésfelvetés időtlen, állandó, Oláh vizuális válasza mégis rendhagyó, hiszen mindezt a roma társadalom tagjaira vonatkoztatva értelmezi. Festményein az űrutazás és a holdra szállás korábban lehetetlennek tűnő kihívásait is roma sikerekként könyveli el, elképzelt (múltbeli) látomásában a Holdra egy roma származású űrhajós lépett először, aki kitűzte a roma zászlót. A nemzetközi jelképpé vált, 1971-es I. Roma Világkongresszus óta használt lobogó élénk, markáns színei és a közepén található vörös kerék számos szimbólumot hordoz. A szabadság, a természetközeliség, a migráció és a vándorlás emblémái örök érvényűek, hogy velük a roma népcsoport identitását és összetartó erejét fejezze ki.
Alkotásai azt a víziót jelenítik meg, amikor a (távoli?) jövőben az emberiség a roma etnikum vezetésével és irányításával meghódíthatja az űrt és valamelyik bolygót. Oláh sajátos narratívájában így lehetségessé válik, hogy felcsendüljön a bolygóközi cigány zene, amelyre tradicionális roma mintázatú szkafanderben járnak cigánytáncot, miközben a roma polgárjogi aktivisták föld körüli útjuk során mindenhol jelen lesznek, hogy segítsék népcsoportjuk tagjait, sőt, még az újonnan meghódított bolygókra, a Naphoz legközelebb eső csillagrendszerbe, az Alfa Centauriba is eljuthatnak.
A művek tudományos-fantasztikus és szarkasztikus megközelítése a művész felkészültségét és a téma iránti rendkívüli érdeklődését mutatja. A humor és az irónia egyértelmű jelenléte ellenére bizakodnunk kell az esély- és jogegyenlőségben, s abban, hogy élete során mindenki, identitásának megőrzésével, bármire lehetőséget kaphat, nem csupán földünkön, hanem egy elképzelt, alternatív új világban is.
