Korábban latin eredetű, létező növényneveket választott Kis Tamás, létező létformákra utalva ezzel, s kapcsolatot teremtve a növényvilág és saját geometrikus, absztrakt szobrai között. Mára munkamódszerének egyik alapelemévé vált, hogy maga talál ki érdekes, idegen hangzású neveket, amelyek készen, listába szedve várják, hogy megszülessen az a mű, amelynek egyedi jellegét, „identitásának” fontos részét adja majd az adott név. Úgy tűnhet ezáltal, mintha a szobrok csoportokba rendeződnének, egy családból vagy egy térségből, ugyanabból a környezetből érkeznének.
Az elnevezés többnyire egyetlen egy- vagy kétszótagú szó, amelyekben szerepel az X hangzó, összekapcsolva ezáltal a szoborban vizuálisan is megjelenő jelet a névvel. Ilyenek a Hlox (2022), az Enpxon (2023), a Nexon (2023), a Xonux (2023), az Onax (2023), az Itex (2023), a Naux (2024), a Lox (2022) vagy a Xeltic (2022). Az X a magyar ábécének egyik legritkábban használt hangzója, kizárólag idegen szavakban fordul elő. Érdekes azonban, hogy ezek között kifejezetten sok olyan szavunk van, amelyek az életre, a jelenlétre, a halálra vagy a halhatatlanságra utalnak. Ilyenek például az exit, exitus (kimúlás), exhumálás, exorcizmus (ördögűzés), az oxigén, az oxitocin, a reflex vagy az elixír is.
Mindezek után talán ironikusnak is mondható, hogy éppen a Mr. X álnéven író Carl Sagan amerikai csillagász, asztrobiológus, békeaktivista indította el az az úgynevezett SETI-programot, amely a földönkívüli, intelligens élet kutatására irányul. Persze a SETI-program sokak szerint csak úri huncutság, egyszerű hóbort. Maga Sagan egész életében küzdött az áltudományosság ellen, ezt bizonyítja az 1980-as években útjára indított Kozmosz: Személyes utazás című ismeretterjesztő sorozata is, amely többek között az élet eredetével és a világegyetemben elfoglalt helyünkkel foglalkozik.
Hogyan kapcsolódnak Kis Tamás szobrai az élet és a halál, Mr. X, azaz Sagan kutatási területéhez? A kiállításon bemutatott szobrok eredete egy szöges szoborkísérletre vezethető vissza. A saját kemence megépítését a 2010-es évektől további anyag- és technológiai próbák sora (homokkal, acélporral, „felfújt” viasszal, bronzzal, öntési eljárásokkal), valamint geometriai tervezések követték. Az univerzum és annak legapróbb élő, pulzáló részletei is alapvető geometriai formákból – körből, háromszögből és négyzetből – épülnek fel a művész szerint. Ezek lehetnek behúzó(dó) és kinyíló formák. Technikailag a tervezés folyamatát lassú és időigényes akciósor követi, hónapok munkája, amikor olykor több mint ezer szöget ver bele egy viaszformába. Ezután jön az alumíniumöntés izzasztó, veszélyes, emberpróbáló munkafázisa: amikor az alkotó segédjével önti, majdnem egy napig égeti, végül kiveszi a tűzből az akár 1300 fokon izzó munkát.
A kihűlt munka felületének kezelése – legyen az csiszolás vagy rozsdásodást fokozó eljárások – csak ezután következik. Ha az alkotás bármilyen okból hibásnak tűnik a művész számára, akkor a tűzben végzi, nem pusztul el, átalakul. A folyamat egésze, de különösen ez az utolsó fázis, az alkotói döntés arról, hogy a munka megmaradjon-e vagy sem, valóban az élet létrejöttéhez hasonlatos. Hiszen már egy zigóta kialakulásához is hosszú út vezet, véletlenek vagy éppen nem véletlenek egész sora, majd az osztódás folyamatának apró fázisai, amikor nemcsak a gömböcskék egymáshoz való kapcsolódása, hanem még azok szépsége, esztétikája is számít abban, hogy létrejön-e egy üreges blasztocita, ami esetleg alkalmas lehet az utazásra a méh irányába. És még mindig nagyon messze vagyunk attól, hogy a blasztocita embrióvá váljon, az pedig, hogy egyáltalán pulzálásról beszélhessünk, további, heteken át tartó apró folyamatok eredménye. Az élet tehát tényleg egy hajszálon függ, és csak a nagybetűs Alkotó tudja, hogy miért pöcköl egyes életkezdeményeket az exit, másokat az oxigén felé. Mindenesetre nekünk, akik nem ismerjük a rendszerező elvet, a várva várt ritmusokat, sokszor érthetetlenek ezek a „kis” bummok.
Italo Calvino a Minden egy pontban című novellájában (Komikozmosz, 1965. 68.) a Nagy Bumm, vagyis az ősrobbanás előtti állapotról ír:
„Térnek még a hírét se hallotta senki. S ugyanez volt a helyzet az idővel. (…) Mindenki minden pontja egybeesett mindenki más minden pontjával… valaminek történnie kellett. Elég volt annyi is, hogy Ph(i)NKo asszony ezt mondja egyszer: – Gyerekek, csak lenne egy kis helyem, micsoda tésztát gyúrnék nektek! – abban a pillanatban a térre gondoltunk valahányan… a pont (…) óriási gömbbé tágult, melynek sugara fényévnyire, száz, millió és milliárd fényévnyire növekedett, mi szétdobáltattunk a világegyetem négy sarkába.”
A novellában szeretetteljes, gondoskodó gesztus, az ételkészítés nagylelkű felajánlása hozza el a tér és az idő, a távolság és a várakozás megszületését. Mindazokat a fogalmakat, amelyek olyan szorosan kapcsolódnak Kis Tamás szobraihoz is. Egyes munkái az ősrobbanásra konkrét módon, a címükön – Big Bamm (2020) vagy Big Bang (2022) – keresztül is utalnak; s idekapcsolódnak a Sinum- (2023) és az Astum- (2024) gyűrűk is. Organikus, megnyíló és a szögfejeket kiengedő formák, mintha lassan kifordítanánk egy szem fügét, miközben a gyümölcshúst még összetartja a külső bőrke. Nem szúr, nem éles, olyan forma, amit szívesen tapintunk körbe. A Tiszaugon készült műtárgyfotókon éppen ezek azok tárgyak, amelyek egy apró pontból kinővő monumentális elemnek tűnnek, ahogyan ördögszekérként kvázi gurulnak a betonplaccot idéző szemcsés területen, miközben mögöttük csendesen vonulnak a felhők.
Manapság inkább a videóművészet, vagy az installáció médiumain keresztül jelenik meg a kortárs művészetben a csillagok születéséről, a minket körülvevő világegyetemről, a kozmoszról való gondolkodás. Ez talán azért is történik így, mert ezáltal az alkotó képes panorámaképet biztosítani, a képsorokon keresztül dinamikus beszívó és kilökő hatást nyújtani, ugyanakkor „földöntúli” hangokat is könnyebben előidéz, mint az úgynevezett hagyományos médiumokon keresztül (mint amilyen a szobrászat is). Max Cooper, akit ma elektronikus zenészként ismerünk, eredetileg genetikus, számítógépes biológiából szerzett doktori fokozatot. Az emberi tudat és a kozmosz kapcsolatát a zene és a videó összekapcsolásával mutatja meg Small Window on the Cosmos (2022) című munkájában, amelyben könnyen lehet az az érzésünk, hogy egy hatalmas szem és egy teleszkóp olvad eggyé, amelynek segítségével láthatóvá válnak a csillagok, ugyanakkor mindezek tükröződnek is a szem felszínén, felidézve ezzel többek között René Magritte Hamis tükör (1928) című festményét. A képzőművészeti űrkutatás másik szereplője Cséfalvay András, aki egyik narratív videómunkájában a Cosmogony 1: self-similarity of models-ban (2024) humoros módon egy Kozmikus Medúza szemszögéből elmélkedik a világ keletkezésének modelljeiről.
Kis Tamás médiuma a fémszobor, amelynek nem célja a panorámakép és ezáltal a távolság megteremtése, s nem célja a narratívák felidézése sem. Ehelyett magát a jelenséget hozza közel, a dinamikus transzformációt, a mozgást teszi tapinthatóvá a szögek méretének, elhelyezkedésének, struktúráinak alakításán keresztül, ráadásul mindezt a legegyszerűbb módon kapcsolja össze a természettel: belehelyezi és rábízza azt. A művész Johann Keplerre a csillagász matematikusra hivatkozott, aki arra volt kíváncsi, hogy a teremtés hogyan jelenik meg a természetben, milyen mozgásformákon keresztül és mindez hogyan írható le a matematika nyelvén, például a geometria segítségével. Kis Tamás Mr. X.-hez, Calvino novellájának hőséhez, Ph(i)NKo asszonyhoz vagy Keplerhez hasonlóan teret hoz létre, mozgásformákat ír le és a világban való helyünket, az univerzumhoz való viszonyunkat teszi próbára a szobrain keresztül. Calvino egyik hőse a következő kérdést teszi fel a novelláskötet Az összerobbanás című zárónovellájában:
„Szétrobbanni vagy összerobbanni… Akkor nemesb-e a törekvés, ha kifelé irányul és féktelenül szerteszórja az űrbe saját energiáit; vagy ha befelé irányulva összeroppantja, tömény koncentrációba sajtolja, s bekebelezvén megőrzi őket?”
Próbáljuk meg felfedezni és magunkkal vinni a szobrok által közvetített szét- és összetartó energiákat!
Fotók: Hegyháti Réka, K.A.S. Galéria archivuma
Kis Tamás eXum című kiállítása május 21-ig látogatható a K.A.S. Galériában (1114 Budapest, Bartók Béla út 9.).
