Jézus nyilvános bűnösökkel találkozva nem a bűnt helyesli, hanem fölemeli az embert, hogy megtérjen és éljen. Mindenkinek helye van az Isten országában, aki őszintén megvallja vétkét. Bármennyire mélyre süllyedt is előzőleg, visszafogadja az Úr.

Salernóban járva bukkantam Szent Máté evangélista sírjára, és mivel életéről csak azt tudtam, ami az evangéliumból megismerhető, érdekelni kezdett, miként kapcsolódik össze a város, az evangélista és a gyógyítás.

Önmagamban kevés vagyok, mindannyian keressük helyünket a világban. Időt kapunk ajándékba, hogy életünk ne legyen terméketlen. Törődnünk kell egymással, gondoskodni gyermekeinkről, idős rokonainkról, a rászorulókról. Életünk a másik embert szolgálva teljesedik ki.

Jézus bennünket is hív, mint a három kiválasztott tanítványt, akik számára a Tábor hegyén feltárul az Ő valóságának mélysége. Nem sokkal később, a Getszemáni-kertben mégis elalszanak, magára hagyva a halálfélelemmel küzdő Mestert. De ő mindenkinek kezet nyújt, hogy vele járjuk életünk útját.

Bár a templom a „természetes közege”, a sokat utazó Szemerei János evangélikus elnök-püspökkel, a Nyugati Evangélikus Egyházkerület lelkészi vezetőjével székhelye, Győr és a főváros között közlekedő vonaton beszélgettünk.

Porból lettél, és visszatérsz a porba – a hamvazkodás jele intés arra, hogy nem vagyunk urai e világnak. A megújulás, megtisztulás, megtérés szent időszaka vár ránk. Fölösleges megkötöttségeinktől szabaddá válva a Lélek örömével várhatjuk a szent húsvétot.

Somorjai Ádám bencés szerzetes, jeles történész legújabb, a Napkút Kiadónál megjelent Állítható, vitatható, vitatandó című könyvében úti élményeinek is szentel egy fejezetet. Ebben a beszélgetésben az utazó történész-szerzetessel ismerkedhetünk meg.

Napjaink erkölcsi relativizmusa felszámolta a közös értékeket. Önzésből nem születik közösség, így sok magába záruló ember elviselhetetlennek érezve önként dobja el az életet magától. Ideje az igazi megtérésnek: a hazugságtól, gyűlölködéstől elfordulva, a szíveket vizsgáló Úrhoz odafordulva.

Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek lett a kommunizmus évtizedeinek üldözése közepette és ellenére hűségesnek megmaradt papok, szerzetesek életáldozatának elismerését és megismertetését célzó, Gyurkovics Tibor és Horváth Béla által alapított Parma Fidei – Hit Pajzsa-díj idei kitüntetettje.

Életünk egyik legnagyobb kihívása az ellenségszeretet parancsa. Ne harcoljunk azok ellen, akik ellenünk törnek? Áldást mondjunk azokra, akik átkoznak bennünket? Jézus követői a kizökkent világot próbálják ezáltal a helyére tenni, azok megváltozásáért imádkozva, akik gyűlölik őket.

Nagyot csalódnak, akik ideig-óráig tartó örömtől, gazdagságtól, hatalomtól várják a boldogságot. A birtoklásvágy foglyainak gyakran már e világon sem jut idejük élni. Igazán boldog az lesz, aki nem önmagában, s nem önmagáért él.

Jelentéktelennek érzi magát az ember a fenséges isteni erő megtapasztalásakor. De lehetünk bármilyen esendők, Jézus mégis számít ránk, emberhalásznak hív. Várja bizalomból fakadó válaszunkat: biztonságos életünket odahagyva Veled járjuk, Uram a bizalom, a hit, a remény útját.

Gyertyaszentelő, Jézus bemutatásának napja a fény ünnepe, a vágyakozás beteljesülésének ünnepe. Az agg Simeon tudott várni a Gyermekre, akit az Úr világosságul küldött a pogányok megvilágosítására. Az elesettek szolgálatán keresztül mindannyiunk számára fölragyog az élet világossága.

Rólunk és értünk is szólnak az evangélium igéi: a mennyei Atya gondját viseli az embernek. Vajon beengedjük-e Jézust az életünkbe, el tudjuk-e kötelezni magunkat Jézus ügye mellett? Mint a tanítványok, ott mernénk-e hagyni megélhetésünket, ha Jézus: felszólít: jöjj és kövess!

Az egész világegyházra kiterjedő egyházi pályafutása után szokatlanul gazdag tapasztalatokkal rendelkezik Christoph Schönborn bíboros, Domonkos-rendi teológiaprofesszor, Joseph Ratzinger egykori munkatársa, aki nyolcvanéves korában búcsúzik a bécsi érseki tisztségtől.

Színház és templom, színészet és lelkészi szolgálat hasonlóságáról beszélgetett Fabiny Tamás püspök Mácsai Pál színésszel, rendezővel, az Örkény Színház alapító igazgatójával a Budavári Evangélikus Szabadegyetem telt házas előadásán a Bécsi kapu téri evangélikus templomban.

A kánai menyegzőn Jézus együtt ünnepel a fiatalokkal, a násznéppel. Nem erőlteti rá magát senkire, de segítségükre siet, amikor kell. Arra vár, hogy meghívjuk: legyen velünk örömben-bánatban. Ahol Ő jelen van, megváltozik a világ. Csak annyit kér, amire képesek vagyunk, de azt meg kell tennünk.

Figyeljétek meg, ő lesz a következő pápa! – jegyzi meg az idős Fülöp-szigeteki verbita atya. – A legtöbb bíborosi kinevezésről sejthetjük, mi van a háttérben. Ez azonban szokatlan, sőt egyenesen titokzatos. E mögött biztosan a Szentatya személyes szándéka áll. Ő már arra gondol, ki lesz az utódja.

Amit karácsonykor ünnepeltünk, velünk élő valóság. Nyomorúságunkból, halálra szántságunkból meg vagyunk váltva. Jézus mindannyiunkkal közösséget vállalt, amikor Jánosnál bemerítkezett a Jordánba. Az Isten országa testvéri közösség, ahová mindenki meghívást kapott.

Ferenc pápa a katolikus egyház világegyház jellegét erősítve rendszeresen emeli magas tisztségekbe távoli vagy nem katolikus többségű országok főpapjait. A decemberi konzisztóriumon Német László belgrádi érsek mellett egy másik verbita szerzetest, Izao Kikucsi tokiói érseket is bíborossá kreálta.

Filmvászonra kívánkozó kalandos expedícióiról, rabszolga-kereskedőkről és -felszabadítókról, az indiánokat emberszámba vevő szerzetesekről, s a hittérítés egykori és mai útjairól kérdeztem a három földrészen magyar jezsuita misszionáriusok nyomába eredő Sajgó Szabolcsot.

A világ üdvére született gyermek az élet világosságát hozta, reményt sugároz, amely nélkül a napkeleti bölcsek útját járni képtelenség. Reménységgel, hittel, bizalommal tekintsünk az égre, hogy meglássuk a csillagot, amely minden ember számára fölragyogott.

Politika, szabadság, hagyomány címmel terjedelmes válogatás jelent meg Joseph Ratzinger eddig magyarul nem olvasható előadásaiból, beszédeiből, prédikációiból és tanulmányaiból. A kötet szerkesztője és fordítója, Görföl Tibor XVI. Benedek halálának második évfordulóján foglalja össze benyomásait.