Tetteiért mindenki maga felelős, de hogyan vélekedjünk arról, ha egy közösség, intézmény tagjaként, nem „önként és szabad elhatározásból” cselekszünk, s ennek messzemenő, akár súlyosan hátrányos következményei lehetnek embertársaink életére vagy a természet állapotára?

Kemény beszéd ez, ki hallgatja? – fordult el a csalódott tömeg a csodatevő Jézustól, amikor arról kezdett beszélni, hogy a kenyér, amit ad, az ő teste a világ életéért. Vajon tudjuk-e követni a mellette kitartó apostolokat, hozzájuk hasonlóan alapjaiban változtatva meg az életünket?

Homályba vész a magyar kereszténység kezdete, még a Szent Koronát hozó Asztrik püspök személyéről is alig tudunk valamit. Ami bizonyos: Európa több kolostorából érkezett bencés szerzetesek, élükön Adalbert és Gellért püspökkel, meghatározó szerepet játszottak a misszióban.

Reményteljes volt szent királyunk életének kezdete, példamutató a magyar ifjúság számára, hogy mind jellemben, tudományban növekedjék, és megszívlelendő életének befejezése a nemzetnek, amikor egész életművét Szűz Mária által Istennek ajánlotta.

Nem a közös jogrend, nem a közös védelmi rendszer, nem a közös gazdasági szervezet tesz bennünket európaivá, hanem az az értékrend, amely Szent István államszervező műve révén a mi örökségünkké is vált, s amit az elmúlt évtizedekben Európa-szerte oly könnyen elherdálnak.

A keresztény hitben való kitartásra és példaadásra, az embertársak alázatos tiszteletére, az irántuk való szeretetteljes nyitottságra, mértékletességre, igazságosságra, szelídségre inti fiát Szent István, aki személyes életében is eggyé vált országával.

Ma már a gitár elfogadott hangszer a templomokban, de nem volt ez így fél évszázaddal ezelőtt. A fiatal káplánoknak meg kellett küzdeniük a régi vágású plébánosokkal és az idősebb hívek egy részével, és persze a hatalomnak sem volt ínyére, hogy a beatzene hangjára hirtelenjében több fiatal jár szentmisére.

Gyakran úrrá lesz rajtunk a kétely, reménytelennek látjuk a családunk, nemzetünk életét. Nehezen vesszük észre, hogy Jézus ma is jön felénk: Ne féljetek! Amikor ellenszél fúj, az igaz értékeket lesöprő világméretű vihar, bátran rá kell hagyatkoznunk a bennünket szolgálatára hívó Úrra.

Évtizedek múltán is tehet csodát a lelkiismeret időket nem ismerő ereje. A világháborúban szétlőtt helyére új templomot teremthet akár – amint ez meg is történt Szigetszentmiklóson.

A magaslatokról jobban át lehet látni a világot, az összefüggéseket. A három apostolnak jó volt a Tábor hegyén lennie, ahol fölsejlett számukra Jézus istenségének fénye. De le kellett jönniük, vállalva a tanúságtételt Isten Jézus Krisztusban megjelent jóságáról és emberszeretetéről.

Látszatértékeket próbál ránk erőltetni a világ, de a velünk született vágyat a teljesség után ezek nem csillapítják. Ne csodálkozzunk, ha a virtuális valóságon felnőtt nemzedékek nem találják a helyüket. Jézussal való személyes kapcsolatunk tudja megújítani az életünket.

Igazságos békét kötne minden háborúzó fél, ám az eseményeket mindenki csak a saját szempontjából értékeli. Nem „okos” békére volna szükség, hanem a kereszten ellenségeiért imádkozó Jézus példájára kiengesztelődésre önmagunkkal és minden emberrel, ellenségeinkkel is.

„A lélek, a vallás a faj fölött állanak, és … sok ok teheti indokolttá, hogy bárki más nemzet és nemzetiség szolgálatára szentelje életét” – írta Király Kelemen 1966-ban, aranymiséjének évében, egy apologetikus, identitását magyarázó kéziratban.

Életünkben együtt van a jó és a rossz, ami türelemre, elfogadásra, elviselésre int. Az Egyház nem vámhivatal, hanem atyai ház, amelyben mindenkinek helye van a maga fáradságos életével együtt – értelmezi Ferenc pápa Jézus búzáról és konkolyról szóló példabeszédét.

Egyik erkölcsi álláspont sem tökéletes. Fontos törekednünk az életszentségre, de nem csak akkor nevezhetjük magunkat katolikusnak, ha már tökéletesek vagyunk.

A Biblia irodalmi alkotás is, kortörténeti dokumentum, bölcs kijelentések és erkölcsi alapelveket gyűjteménye, de hittel olvasva életünket formáló isteni üzenet. A magvetésre vállalkozóknak előbb maguknak kell befogadniuk az Igét, hogy az először bennük váljék valóban életté.

Schola Monodica címmel, Kelemen Áron bencés szerzetes, a 2021-ben megjelent Graduale Urbis énekeskönyv szerkesztője vezetésével indul augusztusban Győrött egy hatnapos órómai egyházzenei kurzus. Az órómai liturgia lehetőségeiről, az egyházzene hanyatló minőségéről beszélgettünk.

Elkötelezettség, önként magunkra vállalt megkötöttség nélkül szétesik körülöttünk a világ, felbomlanak közösségeink. A hűség megtart, értelmet ad az életnek. A tevékenység és a szemlélődés egyensúlya, a világ szépségének, a létezés örömének felismerése segít a szolgálatban.

Életre szóló, életet szolgáló közösséghez tartozni a kereszt vállalása nélkül nem lehet. Isten országáért kilépve szűk körünkből, megszabadulva ösztönös önzésünktől válhatunk méltóvá Krisztushoz, aki nem megy el közömbösen a rászorulók mellett.

Jézus ügyének képviseletéhez egy elbizonytalanodott, érdekvezérelt világban meggyőződés kell és bátorság; szembeszállni azokkal, akik az ember lelkét pusztítják, kiszakítva múltjából, népéből, családjából, kultúrájából, vallási közösségéből, megfosztva jövőképétől.

A másokért odaajándékozott élet az igazi szolgálat, vallja a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke, irgalmasrendi szerzetes, pappá szentelésének hatvanadik évfordulóján, magának pedig annyit kér, hogy élete hátralévő részét is Istennek tudja odaadni.

Mintha megfoghatatlan átok ülne a világon; ellenségeskedés, pusztuló természet, kiábrándult, céltalan emberek. A feladat ma sem lehet más, mint Jézus idejében: világosságot vinni a halál árnyékában élők, reményt a reménytelenek közé, gyógyítani a betegeket, kiűzni a gonosz szellemeket.

Közel fél évszázadon át szolgálta Budakalász híveit Makk Ferenc plébános, mindig menedéket nyújtva a változó rendszerek üldözöttjeinek, s támogatva, tihanyi házában ingyen üdültetve a rászorulókat, a nagycsaládosokat, a mozgássérülteket, a szellemi fogyatékos gyermekeket nevelőket.