Gyémántmiséjét május 24-én mutatta be a Tihanyi Bencés Apátság templomában, ahol egykori tanítványa, Schindler Mátyás bajai plébános méltatta szentbeszédében
Richárd atya hat évtizedes szerzetesi, lelkipásztori szolgálatát, mindazt az erkölcsi, esztétikai, szellemi-lelki értéket, amellyel gazdagította a magyar katolikus
közösséget emberséges, kommunikatív, lelkesítő, hitéleti és kultúragazdagító tevékenységével.
Hálaadás hat évtizedes szerzetesi, lelkipásztori szolgálatért (Magyar Kurír, Fotó: Halász Gábor)
S valóban, ma már, ha valaki például Tetőtéri estéket emlegeti, keresztények sokasága előtt idéződnek fel azok az emlékezetes tihanyi találkozások, értékes lelki előadások, amelyeknek létrejöttét ő készítette elő. De éppoly emlékezetesek a szentföldi utak, amelyeket szintén hosszú évekig szervezett, vezetett a hívek közösségének. És persze kihagyhatatlan, hogy megemlékezzünk a rendszerváltozás idején vállalt feladatáról, a magyar katolikus egyház képviseletében
a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban betöltött miniszteri biztosi tevékenységéről, majd a Katolikus Iskolák Főhatóságának ügyvezető elnökeként,
illetve a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Iskolabizottságának elnökhelyetteseként oktatás- és iskolapolitikusként is végzett kimagasló munkájáról. És akkor még nem is szóltunk azokról a felejthetetlen szakrális képzőművészeti kiállításokról, melyeknek évtizedeken át a Tihanyi Apátsági Galéria és a szomszédos Rege cukrászda adott otthont.
Utóbbi helyszín nemrég megnyílt digitális galériájában a megbecsülés jeleként Richárd atya idei papi jubileumát megtisztelve május 26-án kiállítás várta az ünnepeltet, melyen fotóinak reprezentatív válogatását tekinthették meg a látogatók Békességet hagyok rátok – Richárd atya Balatonja címmel.
Várszegi Asztrik emeritus pannonhalmi főapáttal (Magyar Kurír, Fotó: Halász Gábor)
Hálát adunk mindazért, amit paptanárként, a pannonhalmi főmonostorban és a tihanyi apátság elöljárójaként tett rendünkért, közösségünkért – köszönte meg áldozatvállaló tevékenységét utódja, Mihályi Jeromos tihanyi perjel a kiállításmegnyitón. Méltatta, hogy
Richárd atya újjáteremteni kívánta Tihanyt tanárként, íróként és fotósként is, szellemi-lelki táplálékforrássá,
nemcsak a turisták számára szolgáló látványossággá akarta tenni. A szentmisék, prédikációk, találkozások, elmélyült beszélgetések, szentföldi utak, előadások százai mind felmutatták az érkezőknek: Az élet érték.
A zenés kiállításmegnyitó
A megnyitó ünnepség Suda Magdolna énekművész és Mali Katalin orgonaművész közreműködésével vette kezdetét, majd Bittmann Szilárd, a cukrászda ügyvezetője köszöntötte Richárd atyát, kifejezve háláját, hogy a jubileumi tárlatnak vendéglátóhelyük adhat otthont.
Különböző évszakokban mutatják be a Balaton harmóniáját (Korzenszky Richárd fotói)
A fotók különböző évszakokban mutatják be a tó harmóniáját, békéjét. S ezek a felvételek a leghitelesebbek is – fűzte hozzá –, hiszen
Richárd atya immár harminc éve fotózza a vidéket,
s a Tihanyi-félsziget állandóan változó szépségét igazán mélyen ismeri.
Állandóan változó szépség
Nem vagyok fotóművész, de fotóamatőr sem, ám mégiscsak hozzá tartozik valamilyen módon az életemhez a fotográfia – vallotta meg Richárd atya a tárlaton. Felidézte, hogy mikor Tihanyba került, az első reggelen kinézett az ablakon, s nem látott semmit, mert ködbe borult a vidék. De amint az idő kitisztult, csodákat pillantott meg a tájon.
Olyan csodákat, melyeket a turisták nem látnak, vagy nem vesznek észre.
De ő a fotói révén megörökíthette ezeket a pillanatokat.
A teljes Balatont át lehet tekinteni - a Badacsony
Olyan szobában élek, amelynek ablakaiból a teljes Balatont lehet megtekinteni. Látom a világ csodáját, mely mindig más és más. Szobám egyik ablaka a Balatonra néz, a másik pedig Zamárdi felé. De az apátság többi ablakából is a teremtett világ csodáit lehet megtapasztalni. A látvány ugyan látszólag mindig ugyanaz, ám mégis mindig más. Megtapasztalható az állandóságban a változás, illetve a változásban az állandóság.
A fotográfia mindig hozzásegít ahhoz, hogy a dolgok mögé nézzek/lássak. Mint ahogy az irodalom, a líra lényege is az, ami a verssorok mögött van.
Amint Babits írta: Mi van túl minden tarkaságon? / Világon, virágon, ruhákon? / Lelken és testen? / A semmi vagy az Isten.
Megörökítette a csodákat
Végül örömét fejezte ki, hogy képi-lelki élményeit megoszthatja most azokkal, akik a cukrászdában majd megfordulnak. S felidézte egy régi emlékét is, mikor pannonhalmi igazgatói évei idején Bécsben egy alkalommal Várszegi Asztrikkal (akkoriban még perjel) sétálva arról beszélgettek, hogy jó volna majd egyszer
az elárvult Tihanyi Apátságot is újjá ébreszteni. S bizony nem gondolta volna, hogy egykor ez majd az ő feladata lesz.
De ebben mindig voltak munkatársak, akik segítettek. Mindig jöttek fiatalok, akik át tudták venni a feladatokat, és vitték tovább azt a megkezdett jó úton. Isten áldása legyen rajtuk!
Nyitókép: Úrfelmutatás a gyémántmisén (fotó: Halász Gábor)
