„Milyen jó volna szállani az időtlen térben, nem az árva égben, hanem Istennek s az őskezdetnek melegében belül, ott, ahol már a fény is elhajlik, nincs reá szükség: világít magától…” – írta a sötét jelenből kiutat kereső, a XX. századi magyar történelem politikai és társadalmi földrengéseit átélő, sokáig méltatlanul mellőzött lírikusunk, Sinka István az 1950-es évek elején.

Hetvenöt éve született és tizenhét esztendeje immár, hogy a „sárból-agyagból” teremtetett s „apai-anyai álmokból” szőtt földi valóságból az égi mezőkre költözött Nagy Gáspár költő.

„Milyen jó volna szállani az időtlen térben, nem az árva égben, hanem Istennek s az őskezdetnek
melegében belül, ott, ahol már a fény is elhajlik, nincs reá szükség: világít magától…” – írta a sötét
jelenből kiutat kereső, a XX. századi magyar történelem politikai és társadalmi földrengéseit átélő,
sokáig méltatlanul mellőzött lírikusunk, Sinka István az 1950-es évek elején.

Nemrég, június 25-én volt a költő, Gyóni Géza születésének száznegyvenedik évfordulója, aki az első világháború poklában egy szibériai fogolytáborban hunyt el. Rá emlékezünk.

Győrött és Pannonhalmán diákok nemzedékeinek volt tanára és lelkivezetője „Fater”, Félix atya, az újraalapított tihanyi bencés közösség korelnöke, közeli balatoni falvak szeretett lelkipásztora. Amerre szolgált, tetteivel mutatva példát épített közösségeket.

Korzenszky Richárd bencés szerzetest, emeritus tihanyi perjelt, a győri és a pannonhalmi bencés gimnázium egykori tanárát, igazgatóját, írót és fotográfust, lapunk rendszeres szerzőjét köszöntötték a minap Tihanyban hatvanéves papi jubileuma alkalmából.