„Hát ti mit mondtok, ki vagyok?” – kérdezte Jézus a tanítványoktól. Simon Péter így válaszolt: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16) – idézte az apostol tanúságtételét Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát 2021-ben Lövey Félix bencés atya vasmiséjén. Félix atya, a tihanyi bencés közösség doyenje Jézus kérdésére hatvanöt éven át naponta választ kellett hogy adjon, mondta, hitelesítve azt életével, tanúsítva, hogy Jézus nem csupán egy a sok próféta közül, hanem ő a Messiás, akinek személyében Isten országa valóságosan eljött földi világunkba. Ma már elmondhatjuk: Félix atya immár színről színre láthatja Istent és az ő országát, hiszen június 22-én, kilencvenkét évesen ,,átköltözött" az Örök Hazába.

Vasmiséjén egykori diákjai

kiemelték a szerzetes tanár lelkiismeretes közösségépítő munkáját, s azt, hogy miképpen segítette nevelőhivatásában őket,

hogy lelkiekben is mellettük állt, ajtaja mindig nyitva volt gyónásra vagy korrepetálásra.

Lövey Félix atya 1932. március 10-én született Pestújhelyen. A budapesti Szent Benedek Gimnáziumban érettségizett, majd 1950-ben kezdte meg noviciátusát Pannonhalmán. 1956. július 3-án szentelték pappá. 1959-ben matematika–fizika szakos tanári diplomát szerzett, majd a győri, később a pannonhalmi bencés gimnáziumban tanított. 1992-től az újrainduló Tihanyi Bencés Apátság és a környékbeli templomok – Tihany, Sajkod (Apáti templom), Balatonfüred (Kerektemplom), Balatonszőlős, Aszófő, Örvényes, Balatonudvari, Fövenyes – lelkipásztoraként szolgált.

Tanárként tudatosította tanítványaiban, hogy amit tesznek, ahogy élnek a földön, azt Isten országa polgáraként teszik, és a hogyannal erősítik vagy hátráltatják Isten országa kibontakozását, hangzott el 2022-ben a kilencvenedik születésnapja alkalmából tartott hálaadáson. Volt növendékei mint atyjukra tekintettek, s Faterként emlegették egykor (olykor Tataként is), s ekként szólnak róla azóta is. Ő volt, mondják, az iskolában apjuk helyett apjuk, és egyúttal barátjuk, akivel

minden gondjukat-bajukat megbeszélhették; a botlásokat, a kudarcokat,

még az úgynevezett nőügyeiket is, azt is, mi a szerepe a szexualitásnak nő és férfi között, ha lélekből fakad, és nem önző, s miért fontos a házasság, a család minden ember életében.

Bíró László nyugalmazott püspök, aki szintén tanítványa volt Félix atyának, felidézte az egyik hálaadó szertartáson első találkozásuk emlékét, amikor az atya végiglátogatván otthonaikban leendő diákjait, hozzájuk is megérkezett. De nem akárhogy, idézi:

„Egy Pannónia motorral, egy rossz bakancsban… Nem gondolta volna senki, hogy egy nagy tekintélyű bencés tanár rejtőzik e látogatóban.

Félix atya ugyanis mindig egyszerűségre, szerénységre törekedett, szerzetesként, papként, tanárként is Krisztus hűséges követője (Alter Christi) volt.”

Mindig egyszerűségre, szerénységre törekedett

 

Ahová szólították, ott állt helyt. Mindig emberközeli, közvetlen volt, a szükséges eréllyel együtt. Egyszerűség jellemezte, belesimult a közösségbe. Egyik papi jubileumán úgy fogalmazott: „Ő, az Úr adott nekem mindent, az én érdemem csupán, hogy mindezt alázatosan el tudtam fogadni.”

Évtizedek múltán egykori diákjai egy jubileumi meglepetés-portrékötetet készítettek volt tanáruk számára, visszaemlékezve a régi szép időkre „Kupacon” (ahogy Pannonhalmát emlegették), és Győrött a bencés gimnáziumban. Ebben megemlékeztek matematikaóráiról,

az általa vezetett országos kerékpáros és vízi evezőstúrák feledhetetlen élményeiről Szigetközben, a Dunán és a Balatonon.

Fater szavai, szerzetesi és hétköznapi emberi életpéldája, helytállása, hitelessége életük későbbi szakaszában is hatott a növendékekre, fogalmazódik meg a kötetben. Mint jó atyjuk, az érettségi után is gondoskodó szeretettel kísérte figyelemmel sorsukat.

Egy alkalommal személyes hangú riportban papi-szerzetesi, tanári, sportról vallott elveit így fogalmazta meg: ,,Kezdettől meggyőződésem volt, hogy a lelki és a testi egészség összetartozik. Teljes ember nem lehet, aki a sportot kihagyja az életéből." Ugyanakkor hangsúlyozta: nem versenysportról beszél, mert abba legtöbbször érdekszempontok, anyagiak gyűrűznek be, hanem a testmozgás, a sport lélekedző jótékony szerepére hívja fel a figyelmet az ember életútján.

Egy másik találkozásunk alkalmával pedig ekként foglalta össze papi-szerzetesi ars poeticáját: „Valójában az egész életünk egy hatalmas zarándoklat a földön, amelyre az Úristen hív meg bennünket. Az idő figyelmeztet: szüntelenül kell imádkozni, mert az ima hatalma, kegyelme óriási, imádkozni kell papjainkért és a papi hivatásokért, a jó győzelméért a világban.

Imádkozni pedig nemcsak szavakkal lehet és kell, hanem tetteinkkel, példaadásunkkal is a világban.”

Félix atya, Fater útravalója napjaink háborús, testben-lélekben megkeveredett, ,,halláskárosult", összezavarodott világában kiáltó üzenet ma is glóbuszunkon. Fogadja be őt Isten gondviselő szeretete az Örök Országba!

 

Félix atya temetése július 10-én, délután 4 órakor lesz a Tihanyi Bencés Apátság templomában.