Feltámadása után Jézus még negyven napig tartózkodott övéi körében. Mennybemeneteléről az egyház a húsvét utáni negyvenedik napon emlékezik meg. Ez az ünnep áldozócsütörtök. Évtizedek óta munkanap, miután az állam nem ismeri el ezt az egyházi ünnepet. Ezért Magyarországon a rá következő vasárnapon tartják. A környező országokban azonban
a valódi napján, csütörtökön ülik meg.
Az áldozócsütörtök előtti három napon: hétfőn, kedden és szerdán voltak a keresztjáró napok. Ekkor
a hívek egy-egy előénekes, előimádkozó vezetésével – egészen az 1950-es évekig – körbejárták településük út menti keresztjeit, szobrait és kápolnáit.
Néhány helyen felújították ezt a kegyes hagyományt, de a legtöbb faluban ez a szokás már kihalt, s még az emlékezetben is elenyészett.
Pünkösdi jelenet egy XIV századi misszáléban (Wikipedia)
Mennybemenetele előtt Jézus megígérte tanítványainak, hogy elküldi nekik a Szentlelket. Erre emlékezik a kereszténység a húsvét utáni ötvenedik napon, amelynek magyarul pünkösd a neve, s a görög πεντηκοστή (pentékoszté), ötvenedik szóból származik.
Pünkösd a Szentlélek kiáradásának emléknapja.
Ez az ünnep már jócskán beleesett a kora nyári paraszti munkacsúcsok időszakába, ezért egyházi ünnepként és munkaszüneti napként már nem volt könnyen megülhető.
Pünkösd ünnepe nyitja meg a búcsújárások idejét a vallási hagyomány szerint. A pünkösdi búcsúk közül a legjelesebb, az eredetileg a székelyek középkori fogadalmi zarándoklata, a csíksomlyói búcsú, mely az elmúlt években a maga több százezres látogatottságával, sajátos rítusaival (hajnali napfelkeltevárás, a kegyszobor megérintése, zarándokok vendégkönyve, zarándokvonatok) az összmagyarság ünnepe lett.
A Dél-Alföld, a Körösök, a Tisza és a Maros mente népének 1918-ig, a térség román megszállásáig legnagyobb búcsújáró helye Máriaradna volt.
Kunszentmártoni őseim mindig pünkösd szombatjára zarándokoltak a Radnai Szűzanyához.
Máriaradna kegytemploma a Maros túloldaláról 1820-ban (Wikipedia)
A Szentlélek hét ajándékáért – Bölcsesség, Értelem, Jótanács, Tudomány, Lelki erősség, Jámborság, Istenfélelem – könyörögnek a hívek és az egyház pünkösdkor. A liturgia szavaival:
a Szentlélek hét ajándékával megújítja a föld színét és betölti híveinek szívét.
Világi ünnepként pünkösd jellemzően tavaszünnep. A föld termékenységének biztosítását szolgálta a pünkösdi királynéjárás szokása, amelynek Szeged vidéki változatáról már Dugonics András is megemlékezett. Több dél-alföldi településen ekkor hordják a májusfát, bodzaággal s virággal díszítették a kerítést, mint például Csépán. Pünkösd tájékán, a nagy nyári munkák előtt egykor még bálokra, lakodalmakra is lehetőség kínálkozott, ezért ezt az időszakot zöldfarsangnak hívták.
Több magyar településen a lelkipásztorok révén honosodott meg a középkori pünkösdi királynéválasztásnak a XIX. századi Franciaországban elterjedt változata: a rózsamenyasszony- és a rózsavőlegény-választás. Földeákon az 1870-es években vezette be a plébános, előbb Péter-Pál napjára, majd a rózsalakodalom szokásának megújulásakor, 1996-ban került át pünkösdre.
Miután a három sátoros ünnep közül pünkösd vonzereje volt a legkisebb, meglepetést keltett, hogy pünkösd hétfőjét az 1990-es politikai fordulat után államilag elismert munkaszüneti nappá nyilvánították.
Úrnapi szabadtéri oltár a budapesti Keresztelő Szent János-templom kertjében (Fortepan, adományozó Móra András)
A húsvéti–pünkösdi ünnepkört úrnapja, az Oltáriszentség XIII. században kialakult ünnepe zárja le. A hitviták idején a nap a katolikus identitás fontos szimbolikus kifejezőjévé vált. Magyarországon
máig megtartják jellegzetes szentségi körmenetével, négy sátorállítással és az Oltáriszentség előtti virágsziromszórással.
Számos Budapest környéki településen pedig vallási szimbólumokkal pompásan ékesített virágszőnyeggel, amelyre csak az Oltáriszentséget hordozó pap léphet. Úrnapjával lezárul a ciklikus ünnepek sora, megkezdődik az úgynevezett évközi idő, amely a római katolikusoknál egészen adventig tart.
Nyitókép: Protestáns oltár pünkösd ünnepén (Wikipedia)
