Szerző: Barna Gábor
Hűséggel és felelősséggel
A keresztény hitben való kitartásra és példaadásra, az embertársak alázatos tiszteletére, az irántuk való szeretetteljes nyitottságra, mértékletességre, igazságosságra, szelídségre inti fiát Szent István, aki személyes életében is eggyé vált országával.
A Hegyet hágék-jelenség
Szobor örökíti meg immár a Városligetben Erdélyi Zsuzsanna rokonszenves egyéniségét, az európai kitekintésű néprajzkutatóét, aki az utolsó órákban mentette át a népi vallásosság költők sorát megihlető kincseit. Néprajztudós kollégája avatóbeszédével emlékezünk rá.
Nektek ostyát hoztunk szíves ajándékból
Számos észak-magyarországi és felvidéki magyar és szlovák település karácsonyi életéhez még ma is hozzátartozik az ostyahordás. Gyerekek a tanító megbízásából ostyát visznek a családokhoz, amelyet versike kíséretében adnak át a háziaknak és cserébe adományt gyűjtenek.
Jászok a kunok között
A református Nagykun Kerület egykori központját, Kunszentmártont a török hódoltságot követően katolikus jászok élesztették újjá. A kommunista közösségbomlasztás ellenére, elhivatott művészek keze munkájával máig őrzi kézműves és közösségi hagyományait.
Kétszázötven éve tért haza a Szent Jobb
István király szívébe véste Imrének, hogy „minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség”.
Osztályidegenek - Kulákok
Rákosiéknak nem sikerült az üldözött kulákokat a házaikba beszállásolt, kitelepített polgárokkal összeugrasztani, sem a jövőjüket elvenni. Gyermekeik minden megpróbáltatás ellenére, dacos erőfeszítéssel újjáépítették az életüket, társadalmi pozíciójukat.
Osztályidegenek - Kitelepítettek
Minden függetlenséget biztosító önálló egzisztenciát fel kívánt számolni a berendezkedő Rákosi-rendszer. Az osztályidegennek minősített fővárosi polgárság vidékre deportálása után otthonaikban az új osztály tagjai rendezkedtek be. Az erkölcsi és anyagi kár felmérhetetlen.
Az első magyar kereszténydemokrata
Giesswein Sándor (1856–1923) „prófétai látnok”, „merész úttörő”, akadémikus, nyelvész, filozófus, antropológus, vallástörténész, római katolikus pap, kanonok, a Szent István Akadémia alapítója és első elnöke – százhetvenöt éve született a keresztényszociális mozgalom meghatározó teoretikusa.