István király szívébe véste Imrének, hogy „minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség”.

Rákosiéknak nem sikerült az üldözött kulákokat a házaikba beszállásolt, kitelepített polgárokkal összeugrasztani, sem a jövőjüket elvenni. Gyermekeik minden megpróbáltatás ellenére, dacos erőfeszítéssel újjáépítették az életüket, társadalmi pozíciójukat.

Minden függetlenséget biztosító önálló egzisztenciát fel kívánt számolni a berendezkedő Rákosi-rendszer. Az osztályidegennek minősített fővárosi polgárság vidékre deportálása után otthonaikban az új osztály tagjai rendezkedtek be. Az erkölcsi és anyagi kár felmérhetetlen.

Giesswein Sándor (1856–1923) „prófétai látnok”, „merész úttörő”, akadémikus, nyelvész, filozófus, antropológus, vallástörténész, római katolikus pap, kanonok, a Szent István Akadémia alapítója és első elnöke – százhetvenöt éve született a keresztényszociális mozgalom meghatározó teoretikusa.