A modern magyar kereszténydemokrácia előfutárának tekintett tudós, politikus és lelkipásztor halála után két esztendővel a Giesswein-emlékműbizottság emlékkönyvet adott ki „az igaz emberbarát és a béke lelkes apostolának” tiszteletére. Ezután azonban kivételes személyiségét hosszú csend vette körül.

Csak a második világháború után politikai színtérre lépő Demokrata Néppárt, Barankovics István pártja számára váltak eszméi követendő hivatkozási alappá. Majd hosszú időre Giessweint és a keresztényszociális gondolatot ismét elsöpörték a politikai változások.

Halála ötvenedik évfordulóján a Vigilia több cikkben idézte meg a szellemiségét. Az Új Ember írása „a béke és az igazságosság apostolának” nevezte őt. Ezután újabb ötvenesztendei hallgatás következett. Griger Miklós plébános, a Keresztényszocialista Párt nemzetgyűlési képviselője már 1924-ben úgy vélte:

„Giesswein Sándornak meg kellett halnia, hogy objektíven nyilatkozzanak róla.”

Gergely Jenő A politikai katolicizmus Magyarországon című, 1977-es könyvében tudatosan szembeállította Giesswein progresszivitását a „feudális katolikus” egyházi hierarchiával. Rónay György „kiváló szellemnek” mondta, „aki a hatalmi és osztályérdekek zavarosában valóban az »evangéliumi üdvösségüzenet« hangját próbálta hallatni”.

Ki volt ez az időről időre elfeledett, szellemiségével korát megelőző tudós pap, Giesswein Sándor? Mihályfi Ákos ciszterci, Jánosi Gyula bencés pap tanár gondolatai, a Magyar Katolikus Lexikon és Csapody Miklós Bálint Sándor politikusi működését bemutató könyve nyomán idézem meg röviden életét és munkásságát.

Tatán született 1856. február 4-én. Apja az Esterházyak gazdatisztje volt, anyja bécsi német asszony. Mind a magyar, mind a német nyelvet anyanyelvi szinten bírta, magyar hazafinak nevelték. Középiskoláit a tatai piarista, majd kispapként a győri bencés gimnáziumban végezte. Teológiai tanulmányait Bécsben kezdte, és Budapesten fejezte be. Zalka János győri püspök 1878-ban szentelte pappá. A papi pályán gyorsan haladt előre: 1883-ban püspöki szertartó, 1885-ben szentszéki jegyző, 1892-től püspöki titkár, 1897-től győri kanonok, 1909-ben pápai prelátus lett.

Győrött kezdte meg nyelvészeti, történelmi, vallástörténeti és társadalomtudományi kutatásait. Tudományos munkásságának elismeréseként az MTA 1914-ben levelező tagjának választotta. Foglalkozott általános nyelvészettel, s az eszperantó nyelvvel. 1911-től a Magyar Országos Eszperantó Egyesület az ő vezetése alatt vált tekintélyes társadalmi szervezetté. 1915-ben a Szent István Társulat Tudományos és Irodalmi Osztályának tagjaként egyik kezdeményezője volt az osztály akadémiává szervezésének, majd egy esztendővel később a Szent István Akadémia elnökévé választották.

Giesswein gróf Zichy Nándorral, gróf Esterházy Miklós Móriccal, Prohászka Ottokárral és Griger Miklóssal együtt a XIX. század végén meginduló katolikus közéleti szervezkedés egyik kiváló egyénisége lett. Tudományos és társadalmi tevékenységével már Győrött országos hírnevet szerzett, sőt külföldön is ismertté vált a neve. Zichy Nándor ajánlatára 1903-ban a Szent István Társulat alelnökévé választották. Ettől kezdve nagyrészt Budapesten élt, munkássága országos és nemzetközi méretekben a fővárosban bontakozott ki. Páratlan nyelvtudása révén lépést tartott a kor tudományos fejlődésével, s az akkor egyre szaporodó nemzetközi egyesületekben német, olasz, francia, angol nyelven tartotta előadásait.

1910-ben a Magyar Békeegyesület, 1912-ben az Országos Katolikus Tanügyi Tanács egyházi elnökeként tevékenykedett, halálának évében az Eszperantisták Nemzetközi Békeligájának alapítója és elnöke lett.

Írásaiban és szónoklataiban a választójog reformját, valamint a munkásság szervezkedési szabadságát támogatta, beleértve a földmunkások sztrájkhoz való jogát is.

Pacifista, antimilitarista és feminista munkássága nemzetközi ismertséget és tekintélyt szerzett neki. 1915-ben tagja lett a berni székhelyű Tartós Béke Központi Szervezete elnevezésű pacifista egyesület végrehajtó bizottságának. Következetesen kitartott a szociális igazságosság, a demokrácia elve mellett, és fellépett az 1919-es kommünt követő fehérterror túlkapásai ellen. Ekkor kezdték nemcsak a politikai életből, hanem a katolikus közéletből is kiszorítani. A kudarc azonban nem törte meg. 1922-ben a grazi székhelyű Katolikus Internacionálé és a Katolikus Világifjúság vezetőségének tagja lett. 1923-ban keresztényszocialista elveit fenntartva elfogadta az ellenzéki Reformpárt elnöki tisztét.

Irodalmi és tudományos, közéleti és politikai tevékenységét mindenkor a keresztény humanizmus hatotta át. Még 1897-ben Győrött megalakította az első magyarországi keresztény munkásegyesületet. 1904-ben a Keresztényszociális Egyesületek Szövetségének elnökévé választották. 1905-től a Katolikus Néppárt tagjaként keresztényszocialista programmal élete végéig a mosonmagyaróvári kerület országgyűlési képviselőjeként dolgozott. 1910-ben kilépett a Néppártból, és csatlakozott az Országos Keresztényszocialista Párthoz, amely társelnökévé választotta. Híve volt a demokratikus szabadságjogoknak, támogatta a választójog reformját.

Negyvenéves írói munkásságát az általa szerkesztett Aurora című lapban 1921-ben olyan szerzők méltatták, mint Germanus Gyula, Benedek Marcell, Tóth Árpád és Babits Mihály. Maga Giesswein így vallott: „Talán e csekély ajándékkal hálálhatom meg az emberiségnek és édes hazámnak azt, hogy a Gondviselés kegyelméből negyven éve forgatom a tollat. A tudomány és szociális publicisztika különféle terein tettem ezt, de sohasem tettem oly nagy örömmel, mint akkor, midőn hazám népét az emberiség és emberiesség érzelmi kapcsolataiba beilleszteni segédkeztem, mert nézetem szerint ez ma egyszersmind a legnagyobb hazafias feladat, amely által nemzetünk és hazánk restaurálását a legjobban szolgáljuk.”

Szellemi és etikai egységre épülő humanista embereszményét a felebaráti szeretet és a Krisztusban való testvériség hitével mélyítette el, nemesítette meg.

Széles körű tudományos felkészültsége és a konkrét emberre vonatkozó keresztény humanista magatartása volt prófétai meglátásainak és Teilhard de Chardinnel való eszmei kapcsolatának is az alapja. Ezáltal lett a II. Vatikánum elveinek előfutára magyar földön. Bálint Sándor A modern magyar lélek útjairól az Izenet című folyóiratban 1934-ben megjelent írásában Prohászka Ottokár, Horváth Sándor és Pauler Ákos mellett a legnagyobb hatású magyar filozófusok között említi Giesswein Sándort, aki „az örök béke gondolatának és szociális kérdésnek különös tiszteletünkre méltó apostola”.

A Demokrata Néppárt 1945-ben nem véletlenül Győrött bontott zászlót. A párt 1947-es programjában így írt Barankovics István: „A modern szociális és demokratikus keresztény állameszmét innét indította el útjára a századforduló idején egy nagyszerű pap, az evangéliumi szocializmus első magyar gyakorlati apostola, a modern keresztény demokráciának közép-európai előhírnöke, a békeeszme világhírű magyar szószólója, az első keresztény munkásegyesület megalapítója, a szociális és demokratikus keresztény politikának tragikus hőse: a mi nagy előfutárunk, Giesswein Sándor. A modern szociális és demokratikus keresztény politika tiszta forrása, amelyből mi meríteni akarunk, Magyarországon először Győrben fakadt fel. Méltó és igazságos tehát, hogy itt bontsuk ki újra a zászlót, ahol azt az első igehirdető felemelte, ezzel is hódolván a modern keresztény demokrácia és az evangéliumi szocializmus korán érkezett és későn igazolt nagy magyar kezdeményezője szelleme előtt…”