Vannak, akik úgy gondolkodnak, hogy a világot a kereskedelem irányítja. Ügyes kereskedők, ismerve az ember ösztöneit, vágyait, kívánságait, megpróbálják irányítani a keresletet. Ez jár neked! – mondják, harsogják, nagy plakátokon vagy az internet különböző felületein harsányan megjelenítik. Kívánatossá teszik az árut. Úgy, hogy az ember magától nem is gondolna rá, de
mivel megjelent a csábító kínálat, azonnal lesz iránta kereslet is.
Ha ez nekem jár, akkor miért ne?
Tulajdonképpen pénz kérdése az egész. Pénzzel ki lehet elégíteni mindenféle vágyat. Utazzunk, próbáljunk eltelni mindenféle testi gyönyörrel, vásároljunk, fogyasszunk, együnk-igyunk, divatozzunk – s ezzel még jót is teszünk a gazdaságnak, mert több adót fizetünk, növekszik a nemzeti jövedelem, virul a gazdaság, növekszik a jólét.
Egyszerű volna a dolog, ha az ember csak ebből állna. De az ember ennél sokkal bonyolultabb létező. Előbb-utóbb rádöbben arra, hogy lehetne úgy is, hogy nem vagyok. Nem is olyan természetes, hogy élek. S akkor kereslet meg kínálat ide vagy oda, könnyen összeomlik minden. Mert rádöbbenek arra, hogy igaz a jézusi kijelentés: ki az, aki életét meghosszabbíthatná akár csak egy arasznyival is? (Mt 6,27)
Pénzzel nem lehet kielégíteni minden vágyat (a szerző fotói)
Jézus és kortársainak kapcsolata nem ilyen adok-veszek. Jézus egyszerűen jelen van az emberek között. Megszólítja, elhívja őket. S akik utána mennek, az első tanítványok, nem tudják, miért követik őt. Megbíznak benne. Nem lehet reklámfogásnak mondani a nehezen érthető kijelentést: Én emberhalászokká teszlek titeket. Mi ez? Érthetetlen. De mégis… Sugárzik belőle valami, amit megéreznek, akik a közvetlen környezetében vannak.
És ahogy Galilea vidékét járják, olyan események történnek, amelyek elgondolkoztatják az embereket. Sőt csodálkozást váltanak ki belőlük. Dicsérik az Istent.
A zsinagógai elöljáró, akinek súlyos beteg a kislánya, hallott Jézusról. Elhírlett róla, hogy ahol ő jelen van, ott valamiképpen jelen van az Élet teljessége. Egy beteg asszony, aki már ki tudja, hány éve szenved betegségében, azt gondolja: ha csak a ruháját érintem, meggyógyulok.
Jézus nem azért gyűjt tanítványokat maga köré, hogy azok hallgatóságot toborozzanak,
hogy hívják a betegeket, mert most érkezik a csodadoktor. Valami egészen másról van szó. Elhírlik, hogy ahol Jézus jelen van, ott megváltozik az élet.
Aggódás a gyermekekért
Leányom halálán van! – mondja a zsinagóga elöljárója. Jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon. Jézus teljesíti a kérést, mert látja, hogy ez az ember hittel, bizalommal fordul hozzá. S amikor azzal a hírrel jönnek, hogy a kislány meghalt, Jézus valami egészen szokatlant mond az apának: Ne félj, csak higgy! (Mk 5,21–24.35b–43)
Mennyi mindentől tudunk félni! S egy szülőnek az aggódása a halálán lévő gyermeke miatt elmondhatatlan szorongást jelent. Ebben az állapotban,
amikor már minden emberi remény szertefoszlott, szól Jézus az apához: Ne félj, csak higgy!
Jézus nem csodadoktor. Nem szereti a látványosságot. Három tanítványának, Péternek, Jakabnak, Jánosnak engedi meg csupán, hogy vele menjenek oda, ahol a kislány fekszik. Kiparancsolja a bámészkodókat, csak a kislány apjának és anyjának engedi a három tanítványon kívül, hogy jelen legyenek, amikor kézen fogja, megszólítja a kislányt: mondom neked, kelj föl!
... nem szereti a látványosságot
Hitet kívánt attól, aki a segítségét kérte. S a hit ajándéka az élet.
Nem győznek csodálkozni; rendkívüli, hihetetlen dolog történt. Jézus azonban
a legtermészetesebb módon van jelen közöttük. Szól, adjanak a gyermeknek enni…
Ahhoz, hogy megváltozzon az élet, Jézus hitet kíván. Menj, hited meggyógyított téged! – mondja a beteg asszonynak. Hited meggyógyított, mondja az út szélén kolduló vaknak Jerikóban. Ugyanezt hallja a béna is.
Ne félj, csak higgy! – mondta Jézus a zsinagóga elöljárójának. S ő, aki tudott hinni, ajándékba kapta a leánya életét.
Mi is a hit? – kérdezzük. A hit más, mint a tudás. A hit: bizalom. Akárkinek hinni nem lehet. Szoktuk mondani: hiteles. Igen, csak az a hiteles, ami nem hamis.
A hitnek semmi köze a látványossághoz, a csodaváráshoz.
A hit a legszemélyesebb belső kapcsolat az élet forrásával. Személyes kapcsolat Jézussal.
Akárkinek hinni nem lehet
Hívőket toborozni nem lehet. Jézus köré nem reklámkampány gyűjtötte a sokaságot. Híre elterjedt Galilea és Júdea egész vidékén. Ugyanakkor világosan kell látnunk, hogy Jézus küldetése tudatában tette és vállalta, amit tett és amit vállalt.
Jézus tevékenysége nem önmagáért volt és nem őróla szólt.
Az élet teljességéről, az Istenről, a Mennyek országáról. Arról, hogy minden bűnre való hajlandóságunk ellenére lehetséges a testvériség. Arról, hogy az önzetlen szeretetnél nincs nagyobb kincs.
S valamit nem szabad elfelejtenünk: Jézus nem csodálókat akart látni maga körül. Hanem olyanokat, akik bátran követik őt.
