Szülei szegény uradalmi cselédek voltak, nem kötöttek házasságot, így Bódi Magdolna két testvérével együtt „törvénytelen” gyermeknek számított. Nem családjában, hanem az elemi iskolában kapott vallásos nevelést. Szeretett olvasni, a plébániától kölcsönkapott könyvekből komoly teológiai tudásra tett szert.
Tizenhét esztendős korában egy Balatonfűzfőn tartott népmisszió alkalmából határozta el, hogy egészen Jézusé akar lenni. Apáca azonban törvénytelen származása miatt, az akkori szokások szerint nem lehetett. Szeretetét a leginkább rászorulókra árasztotta ki. Miközben a Nitrokémia Rt.-ben dolgozott, a Katolikus Dolgozó Lányok Országos Szövetsége önkénteseként közösségszervező, karitatív és családgondozó munkát is végzett.
Szüzességi fogadalmát és társait garázda szovjet katonákkal szemben védelmezve halt vértanúhalált
1945. március 23-án Litéren.
Nehéz, drámai történelmi helyzetben adott egyértelmű, következetes tanúságtételt, és ez vonzó volt mások számára is – mutat rá Cristiana Marinelli, a boldoggá avatási eljárás posztulátora. Soha nem önmagát állította a középpontba, mindig mások felé fordult. Képes volt felvidítani társait, és tudott örülni egyszerű dolgoknak, például a teremtett világ szépségének. Kivívta környezete elismerését, már vértanúsága előtt életszentség hírében állt.
Mindszenty József veszprémi püspökként Bódi Magdolna halála után egy hónapon belül kezdeményezte boldoggá avatását,
s előrelátóan összegyűjtette a tanúságtételeket. A Rákosi-rendszer lehetetlenné tette az eljárás folytatását, Magdolna életszentségének és vértanúságának híre azonban titokban tovább élt az üldöztetés idején is. Az eljárást végül Márfi Gyula érsek indította újra 2011-ben.
Nyitókép: Bódi Mária Magdolna szobra Litéren (fotó: Krómer István)
