Az ünnep sokak számára csak a finom ennivalót vagy éppen a semmittevést jelenti. Ennél jobb, ha összegyűlik a (nagy)család, együtt játszhatnak, kirándulhatnak a gyerekek. Ünnepeinket a politikai-ideológiai erőszak is elrabolta, s nem könnyű hagyományainkhoz visszatalálni.

Amikor a tömeg királlyá akarná tenni, eltűnik előlük. Virágvasárnap azonban elfogadja a pálmaágakat, a köszöntő éneket. Ám nyíltan csak Pilátus foglyaként, a kereszt árnyékában mondja királynak magát, akinek országa nem e világból való. Követőinek nap mint nap föl kell venniük keresztjüket.

A jeruzsálemi templom pusztulásáról jövendölve Jézus a rájuk váró üldöztetésre figyelmezteti tanítványait: a pusztítás, a rombolás világában nemkívánatossá válhatnak. Miközben szétesnek a családok, a közösségek, a Mester az igazságosság, a béke és az öröm országának építésére bátorít.

Derűs alázattal követte a rendalapító példáját, nem húzódozott a piszkos, nehéz fizikai munkától sem, nem kereste a maga kényelmét a nyolcvankilenc évesen Mesteréhez hazatért P. Csorba Domonkos ferences atya, amerikai s hazai magyarok szeretett lelkipásztora.

Szita Irén nővér élete és vallomása tanúsítja, hogy Jézus a végtelen nyomorúságban sem hagyja el azt, aki benne bízik, képes mérhetetlen kincsekkel elhalmozni a szenvedő embert.

A halott már Isten irgalmának ölelő karjában van, és mi, akik rá emlékezve mindabba a jóba és szépbe „beletemetkezünk”, amit életében velünk tett – mi, akik még a halott előtt feltáruló új lehetőségek előtt állunk, újra megtapasztaljuk létének szépségét, amely immár Isten életével eggyé vált.

Itt tiritarka út menti bokrok között kocsikázom, amott őzek, fajdok és fácánok kapják fel fejüket a motorzúgásra. Göncre tartok, ebbe az abaúji kisvárosba: a Károlyi Gáspár Múzeum és Bibliakiállításhoz vezet kíváncsiságom. 

Mint egy gyerek, Zakeus fára mászott, vállalva vagy talán nem is gondolva rá, hogy nevetségessé válhat. Nem törődött mások véleményével; látni akarta a Mestert. Vajon én képes vagyok-e az emberi tekintetektől függetleníteni magamat? S meg tudom-e osztani azt, amim van?

Mindennapi harcainkban szeretjük magunkat másoknál többnek, értékesebbnek mutatni. A farizeus bennünk él: hajlamosak vagyunk embertársainkat elítélni, magunkat túlértékelni. Pedig esendő emberként többnyire inkább a vámoshoz hasonlítunk; rászorulunk Isten felemelő irgalmára.

Nem egészen reformátusként, de mindenképpen presbiteriánusként, ahogy a skót kálvinistákat nevezzük. Amikor ugyanis a brit király Balmoralban, Skóciában tartózkodik, megváltoztatja vallási hovatartozását.

Szüntelenül imádkozni annyit jelent, mint állandóan kapcsolatban lenni az életet ajándékozó Istennel, megköszönve örömeinket, elé tárva gondjainkat. Elfogadni, hogy nem én vagyok az ura az életemnek, hanem Ő szólított meg Fiában, aki meggyógyít, felemel.

Hatvan éve kezdődött a II. vatikáni zsinat, amely fordulópontot hozott az egyház és a laikus világ, a keresztény felekezetek, valamint a kereszténység és más vallások viszonyában. XXIII. János, a párbeszéd pápája új válaszokat keresett a modern világ kihívásaira.

Annyi mindent kaptunk ajándékba, amiben mások szűkölködnek. Család, otthon, egészség, megélhetés, barátok nem magától értetődően „járnak” nekünk; kérnünk kell, s hálát adni érte. És hírét vinni a világba Jézus gyógyító jóságának, amely meg tudja változtatni az életünket.

Október 3-án elhunyt Szabó Ferenc jezsuita atya, teológus, író, költő, a Vatikáni Rádió egykori szerkesztője. Elmer István emlékezik rá.

Az Egyházak Világtanácsa augusztus 31. és szeptember 8. között Karlsruhéban tartotta tizenegyedik nagygyűlését. Előzőleg többen szorgalmazták az orosz ortodox egyház tagságának felfüggesztését.

Isten létének kérdése nem hagyja nyugodni az embert. Az élet válságos időszakaiban az istentagadó is elbizonytalanodhat hitetlenségében, de meginoghat a hívő is. Növeld bennünk a hitet! – kérik Jézust az apostolok, aki válaszul hívja őket: jöjjetek utánam!

A koldus Lázárról szóló példabeszéd arra figyelmeztet: nem lehetünk közömbösek a világ nyomorúságaival szemben. Az igazi Krisztus-követésnek társadalmi következményei vannak. Az elesettekkel, elhagyatottakkal való szolidaritás, testvériség nélkül nincs kereszténység.

Korunk embere jobbára csak pillanatnyi csoportérdekeken alapuló szabályokat ismer, nehezen fogadja el a világ természet adta rendjét. Senki nem szolgálhat két úrnak: vagy az élet Urát választom, vagy az anyagi világ látszatértékeibe helyezem bizalmamat.

Budapesten járt, és az augusztus 27-én Máriaremetén megtartott, egész napos Szeretetláng Fesztivál kiemelt vendége volt Jim Blount atya, aki a Szeretetláng mozgalom ismert misszionáriusa.

Jézus sok kortársát megbotránkoztatta azzal, hogy az írott betűnél fontosabbnak tartotta a segítségre szoruló embert. Kereste, aki elveszett, s közösséget vállalt a vétkesekkel. Újjá akarja teremteni; önzetlen, egymást elfogadó nagy családdá formálni a világot.

A XX. század közepéig elmaradhatatlanul hozzátartozott a falusi házasságkötéshez a leánykérés. Rosszabb esetben azért, hogy a szülők érvényesíthessék anyagi szempontjaikat. Jobb esetben azért, hogy élettapasztalatukkal óvják leányukat az elhamarkodott választástól.

Augusztus végén immár harmincharmadik alkalommal rendezték meg a Benyik György szegedi biblikus professzor által kezdeményezett és mindmáig általa vezetett Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferenciát, Közép-Európa legjelentősebb szentírás-tudományi fórumát, Hermeneutika vagy a bibliai szövegértelmezés változatai címmel.

„Az iskolában nem tanárok és tanulók vannak, mi egyszerűen mindnyájan egy iskolába járunk” – vallotta Brisits Frigyes, a nagy tekintélyű, közkedvelt ciszterci igazgató, aki diákjai legtöbbjét személyesen ismerte, sokaknak még a szüleit is.