Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia!

Kinek tartják az emberek az Emberfiát? – kérdezte Jézus a közvetlen környezetétől. A válasz nem meglepő: van, aki Jánosnak, a keresztelőnek, van, aki valamelyik prófétának. El tudom képzelni, hogy Jézus a legtöbb kortársa számára csupán szokatlan tanítással fellépő vándortanító vagy furcsa rabbi volt. Talán csodadoktornak is tarthatták, mert meggyógyított mindenféle betegséget és bajt. De a legtöbben értetlenül álltak: kicsoda ez, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?

Amit Simon Péter kijelent, az egyértelműen az ősegyház hite: Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia!

Az őskeresztények ezt a hitet rejtjeles formában is megjelenítették, amikor egy hal ábrázolásával jelezték a hitvallásukat: IKHTÜSZ – ΙΧΘΥΣ: Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó – a görög „hal” szó egyes betűihez rendelt szavakból áll össze ez a kijelentés.

Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó (III. századi sírkő, Wikipedia)

Kinek tartjuk mi Jézust? Vajon üdvözítőnknek, életünk urának tekintjük-e Őt? Vagyunk-e vele személyes kapcsolatban? Ővele, aki nem kevesebbet kér tőlünk, mint azt, hogy változtassuk meg az életünket…

Nem lehetett egyszerű dolguk az apostoloknak, akik otthagytak mindent, és követték Jézust, aki nevükön szólította őket: Jöjjetek utánam! Ott voltak, amikor Jézus a mennyek országáról beszélt, példázatokat mondott a mezők liliomairól, az ég madarairól. A fiának menyegzőt készítő királyról. Ott voltak, amikor beszélt arról a kenyérről, amit majd ő fog adni, amely nem olyan, mint amit az ősatyák ettek. A kenyér, amit majd ő ad, az ő teste, a világ életéért. Ki az, aki megérti az ilyen tanítást?

Látták a tanítványok a csalódott tömeget, amint otthagyták Jézust, akik azt mondták: kemény beszéd ez,

ki az, aki egyáltalán el tudja fogadni…

Az apostolok tanúi voltak a nép csalódásának. Messiást vártak, politikust, aki majd megváltoztatja az erőviszonyokat, aki helyreállítja Izrael országát. A Mester nem volt politikus, még akkor sem, ha a főpapok és írástudók féltették tőle a politikai hatalmukat.

Jézus tanított és gyógyított, sántákat, bénákat, vérfolyásos asszonyt, vakokat, leprásokat. A betegségük miatt peremre szorult, útszéli koldusokká vált embereket visszahozta a többiek közé.

Közösséget teremtett. Élni segített.

Ott volt az emberek között, akiktől hitet kívánt. Hitet őbenne, akiben világosan élt a meggyőződés, hogy az Ő országa nem ebből a világból való.

A peremre szorultakat visszahozza a többiek közé (a szerző fotói)

Kicsoda Jézus? Kinek tartjuk mi őt?

Manapság furcsa félelem van jelen az emberek között: elveszítjük keresztény kultúránkat. Megfeledkezünk arról, hogy

a kereszténység nem egyszerűen kultúra, – az is, de annál sokkal több. Jézus nem kultúrpolitikus volt.

Az őt követőknek természetesen megvolt a maguk korában a saját hagyományuk, és a történelem során kialakult a keresztények sokszínű kultúrája is, amelyben sok a közös vonás, de sok a különbözőség is.

Jézus nem kultúrát hirdetett, hanem életformát. Emberképet. Az embernek az Istennel, a teremtővel való kapcsolatáról beszélt. Arról, hogy az Isten mindenek fölött van, ég és föld teremtője. Ő maga, emberségében tudta, hogy az Atyával való élő kapcsolat hozzátartozik az élethez. Tudta, hogy csak az Istennel való kapcsolatban teljesedik ki az ember élete. Ezért vonult vissza újra és újra, hogy egyedül legyen és imádkozzon. Ezért tanította imádkozni az apostolokat: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…

Teljesüljön a Te akaratod

Áldalak téged, Atyám! – olvassuk az evangéliumban Jézus szavait. A hagyomány egyértelműen tanúskodik az Atyával kapcsolatban lévő Jézusról, aki a Getszemáni-kertben így könyörög: Ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár, de ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem teljesüljön a Te akaratod.

Aki utánam akar jönni, vegye föl a keresztjét mindennap, és úgy kövessen engem!

– figyelmezteti a tanítványokat.

Panaszkodunk, kesergünk, hogy nincs már keresztény Európa, az Európai Unió dokumentumai nem hivatkoznak sem Istenre, sem a kereszténységre… Jézus üzenete nem az európai polgárhoz szól, nem is a magyarhoz vagy bármilyen nemzetiségűhöz, hanem az emberhez, aki lehet magyar, lehet európai. Keresztényként, Jézus-követőként élheti meg magyarságát, európaiságát.

Jézus üzenete nem az európai polgárhoz szól, hanem az emberhez

Üres szólam csupán, amikor úgy beszélünk keresztény Európáról vagy keresztény Magyarországról, hogy nem vesszük komolyan: Jézus üzenete elsősorban személyhez szól: nekem, hozzám, hozzánk. Jöjj, kövess engem! – hangzik ma is. És nem hivatkozhatunk a körülményekre, nem hivatkozhatunk ellenséges ideológiákra.

Nem mondhatjuk, hogy ha majd megváltozik körülöttünk a világ, akkor mi is követni fogjuk a hívó szót.

Itt és most kell elfordulni mindattól, ami ideig-óráig tart csupán, és most kell befogadnunk az evangéliumi értékrendet.

Jézus a valósággal szembesíti az embert. Azt az embert, aki a bűnbeesés óta megpróbálja Isten helyére tenni önmagát. S ez nem más, mint az ember tragédiája. Erről beszél a történelem, miként Madách is megfogalmazza. Ha az ember elfordul az Istentől, és csupán saját erejére támaszkodik, mindig elbukik. Vissza kell térni az élet forrásához. Vissza kell térnünk a Teremtőhöz.