Királyi menyegzőről szóló példázatával Jézus az öntelteket, a magukat különbnek tartókat, a változni nem akarókat inti, akiknek fontosabb az üzletük, mint az üdvösségük. Ahol a kincsed, ott a szíved, figyelmeztet; bűnbánatra, megtérésre hív. Ajtaja mindenki előtt nyitva áll.

Szinte az egész magyar történelmen végigvonul a mélységből az ég felé kiáltó búskomorság: „Nyisd meg az egeket sok kiáltásunkra…” Pedig ha oltalmazónknak tekintjük Jézus anyját, az örömhírnek kellene eltöltenie bennünket: Velünk az Isten, aki az élet teljességét ajándékozta nekünk.

A vezető nem áll a többi ember fölött, csupán nagyobb a felelőssége. A ranggal, beosztással, pozícióval nem jár együtt automatikusan a hitelesség, nagy szükség van az önkritikára, önkontrollra. A bölcs képes jobb belátásra térni, megváltoztatni a véleményét és életét.

A szőlőmunkások példázata az Atya ajándékozó jóságáról szól, amely fölülmúl minden emberi számítgatást. Adományait nem egyforma mértékkel osztja, de erre nem válaszolhatunk féltékeny irigységgel. Az ajándékba kapott lehetőséggel mindenkinek annak mértékében kell élnie.

Aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát – figyelmeztet János apostol. A harag és a gyűlölet nem old meg semmit, csak megnehezíti az életet. Nem fogcsikorgatva kell megbocsátanunk, hanem nyílt szívvel, önmagunk gyarlóságait is elfogadva.

Tragikusnak tartja a nicaraguai egyház helyzetét Pintér Gábor érsek, Honduras apostoli nunciusa. A választáson újra hatalomra jutott sandinista rendszer az ellenzék ellehetetlenítése után meg akarja törni az egyetlen kormánytól független hatalmi tényezőt, a katolikus egyházat.

Sorsomat egy véletlen találkozás döntötte el. Édesapám összetalálkozott egyik volt kolléganőjével, aki lelkesen mesélte, hogy a fia első osztályos a szentendrei Ferences Gimnáziumban, és nagyon tetszik neki, szeret odajárni. Mi addig az iskola létezéséről sem tudtunk.

A világ kezdete, Káin és Ábel óta jelen van a diabolosz, a megosztó hatalma közöttünk. Emberi gyarlóságok szakítanak el egymástól, de ha egyetértve tudunk kérni, s beengedjük az életünkbe Urunkat, Jézust, ő valóban jelen lesz közöttünk, és egyesít bennünket.

A kereszt nem csupán jel, hanem teher, megkötöttség, vállalás. Az önzés nem tesz boldoggá, csak a másokért élt élet. Együtt sírni a sírókkal, együtt örvendezni az örvendezőkkel, s az önzés média vezérelte kultúrája helyett építeni az önzetlenség, az odaadás ellentársadalmát.

Tetteiért mindenki maga felelős, de hogyan vélekedjünk arról, ha egy közösség, intézmény tagjaként, nem „önként és szabad elhatározásból” cselekszünk, s ennek messzemenő, akár súlyosan hátrányos következményei lehetnek embertársaink életére vagy a természet állapotára?

Kemény beszéd ez, ki hallgatja? – fordult el a csalódott tömeg a csodatevő Jézustól, amikor arról kezdett beszélni, hogy a kenyér, amit ad, az ő teste a világ életéért. Vajon tudjuk-e követni a mellette kitartó apostolokat, hozzájuk hasonlóan alapjaiban változtatva meg az életünket?

Homályba vész a magyar kereszténység kezdete, még a Szent Koronát hozó Asztrik püspök személyéről is alig tudunk valamit. Ami bizonyos: Európa több kolostorából érkezett bencés szerzetesek, élükön Adalbert és Gellért püspökkel, meghatározó szerepet játszottak a misszióban.

Reményteljes volt szent királyunk életének kezdete, példamutató a magyar ifjúság számára, hogy mind jellemben, tudományban növekedjék, és megszívlelendő életének befejezése a nemzetnek, amikor egész életművét Szűz Mária által Istennek ajánlotta.

Nem a közös jogrend, nem a közös védelmi rendszer, nem a közös gazdasági szervezet tesz bennünket európaivá, hanem az az értékrend, amely Szent István államszervező műve révén a mi örökségünkké is vált, s amit az elmúlt évtizedekben Európa-szerte oly könnyen elherdálnak.

A keresztény hitben való kitartásra és példaadásra, az embertársak alázatos tiszteletére, az irántuk való szeretetteljes nyitottságra, mértékletességre, igazságosságra, szelídségre inti fiát Szent István, aki személyes életében is eggyé vált országával.

Ma már a gitár elfogadott hangszer a templomokban, de nem volt ez így fél évszázaddal ezelőtt. A fiatal káplánoknak meg kellett küzdeniük a régi vágású plébánosokkal és az idősebb hívek egy részével, és persze a hatalomnak sem volt ínyére, hogy a beatzene hangjára hirtelenjében több fiatal jár szentmisére.

Gyakran úrrá lesz rajtunk a kétely, reménytelennek látjuk a családunk, nemzetünk életét. Nehezen vesszük észre, hogy Jézus ma is jön felénk: Ne féljetek! Amikor ellenszél fúj, az igaz értékeket lesöprő világméretű vihar, bátran rá kell hagyatkoznunk a bennünket szolgálatára hívó Úrra.

Évtizedek múltán is tehet csodát a lelkiismeret időket nem ismerő ereje. A világháborúban szétlőtt helyére új templomot teremthet akár – amint ez meg is történt Szigetszentmiklóson.

A magaslatokról jobban át lehet látni a világot, az összefüggéseket. A három apostolnak jó volt a Tábor hegyén lennie, ahol fölsejlett számukra Jézus istenségének fénye. De le kellett jönniük, vállalva a tanúságtételt Isten Jézus Krisztusban megjelent jóságáról és emberszeretetéről.

Látszatértékeket próbál ránk erőltetni a világ, de a velünk született vágyat a teljesség után ezek nem csillapítják. Ne csodálkozzunk, ha a virtuális valóságon felnőtt nemzedékek nem találják a helyüket. Jézussal való személyes kapcsolatunk tudja megújítani az életünket.

Igazságos békét kötne minden háborúzó fél, ám az eseményeket mindenki csak a saját szempontjából értékeli. Nem „okos” békére volna szükség, hanem a kereszten ellenségeiért imádkozó Jézus példájára kiengesztelődésre önmagunkkal és minden emberrel, ellenségeinkkel is.

„A lélek, a vallás a faj fölött állanak, és … sok ok teheti indokolttá, hogy bárki más nemzet és nemzetiség szolgálatára szentelje életét” – írta Király Kelemen 1966-ban, aranymiséjének évében, egy apologetikus, identitását magyarázó kéziratban.

Életünkben együtt van a jó és a rossz, ami türelemre, elfogadásra, elviselésre int. Az Egyház nem vámhivatal, hanem atyai ház, amelyben mindenkinek helye van a maga fáradságos életével együtt – értelmezi Ferenc pápa Jézus búzáról és konkolyról szóló példabeszédét.