A legutóbbi, 2022-es népszámlálási adatok alapján Tóth Géza statisztikai tanácsadó, egyetemi tanár Magyarország vallási térképéről nyújt átfogó képet A népszámlálások vallási adatainak eredményei térképeken című, közeljövőben megjelenő könyvében. A római katolikus vonatkozásokból emeltünk ki néhány megállapítást.

Ránk is kiáradt a Lélek, hirdetnünk kell az Úr nagy tetteit abban a világban, amely tudni sem akar Istenről. Elmondani, hogy Ő nem a messzi távolban él, hanem személyesen, létezésemben szólít meg. Ő maga a Szeretet, s nincs üdvösség senki másban, csak Fiában, a Názáreti Jézusban.

A húsvéti ünnepkör másik kiemelkedő ünnepe az ötvenednapon megült pünkösd, a hét ajándékú Szentlélek kiáradásának emléknapja. Világi szempontból termékenység- és tavaszünnep, amely a vallási hagyomány szerint a búcsújárások idejét is megnyitja.

A civilizáltnak mondott emberiség mintha saját pusztulását készítené elő. A mértéktelen fegyverkezéshez hasonló gátlástalansággal ölik ki az emberekből a józan önismeretet. Új teremtésre volna szükség, amihez kevés az emberi erő. Az Igazság Lelke tehet szabaddá, megújítva a föld színét.

Urunk mennybemenetelének ünnepe nem pusztán emlékezés, hanem felelősségünk tudatosítása is. Nem ismerjük sem a napot, sem az órát, de az Úr biztosan újra eljön. Addig az Ő országát kell építenünk, elvinni az élet üzenetét mindenkihez, mert Jézus mindenkiért odaadta az életét.

A Csehtestvérek Protestáns Egyháza kis lélekszámú keresztény közösség Csehországban, de annál szorosabb történelmi kapcsolatok fűzik őket hozzánk, magyarokhoz. Hamar István nyugalmazott református lelkésszel, a magyar–cseh egyházi kapcsolatok szószólójával beszélgettünk a historikus közösségről.

Bár minden ember szívében él a vágy a békesség után, gyűlölet tombol a világban, egymást gyilkolják a nemzetek. Jézus keresztáldozatával lebontotta az embereket elválasztó falakat, életét adta barátaiért, s a szeretetparanccsal békességszerzőnek küldi őket a világba.

Életünket nem kértük, hanem ajándékba kaptuk, feladatként. Emberi érettségünk jele, ha nem akarunk önmagunkba zárkózni. Jézus a szőlőtőről szóló példázattal figyelmeztet: a vele való eleven kapcsolat nélkül terméketlen az életünk.

Krisztus földi helytartóinak feladata, hogy mesterükhöz híven hidat ácsoljanak a föld és az ég között, illetve hidakat verjenek emberek, népek és kultúrák között. A kereszt két szára is erre figyelmeztet.

Követőinek kisded nyáját Jézus örömhírével az egész világra küldi. Szinte lehetetlen feladat; hány embert gyötör a fizikai, lelki vagy érzelmi éhség, sokan értelmetlennek érzik az életüket. Ha hivatásában nem találná örömét a pásztor, már régen másutt járna.

A végtelent legföljebb megsejteni lehet. A hit az embert létezésében érintő mély titok. Bár a tanító, csodatévő Jézus előre megmondta apostolainak, hogy harmadnapra föltámad a halottak közül, ők mégsem tudtak hinni Benne. Ehhez a találkozás megrendítő élményére volt szükségük.

Sokszor szerepel az evangéliumokban a szabbat, s a farizeusok szemére hányják Jézusnak, hogy nem tartja be a vallási pihenőnapot. Szombat szavunk nyelvi örökségét vizsgálva megérthetjük, miért is ilyen fontos ez a szó, és milyen teológiai tartalmat hordoz.

Lelkesedtek, bizakodtak az apostolok, végül mégis mily csúfos véget ért a názáreti próféta! Vagy lehet mégis folytatás? A Mester, aki meghalt, valóban megjelent, vagy csak képzelődnek? Tamás a kétely ellenében küzdi ki a hitét. Vallomása a feltámadt Jézussal való találkozásból fakad.

Ha jól számolom, már pedig miért is ne számolnám jól, vagy háromezer alkalommal szolgáltam gyermekként az Urat, az oltár mellett. Tehát „minisztráltam” a miséken, más szertartásokon, ahogyan ezt Gasztonyban mondták akkoriban.

Szabadulás a bűn rabságából és a haláltól – Krisztus feltámadásának ez a legfőbb üzenete. Ezt jeleníti meg a fény liturgiája, az újonnan kereszteltek fehér ruhája, erről tesznek hitvallást a feltámadási körmenet résztvevői, s erről szól megannyi népszokás.

Harmadnapra a kő elhengerítve, a sír üres. Ugyan előre megmondta, mégis felfoghatatlan, hogy úrrá lett a halálon. Békesség, én vagyok, ne féljetek! – szólít meg ma is, az élet szolgálatát bízva ránk. Békességszerzést egy háborús világban, elfogadni testvérként minden embert.

A müezzinek szavára a keresztény zarándokokat falhoz szorító muszlim tömeg hömpölygése, a Via Dolorosa bazári nyüzsgése és zajongása, a fotózkodó turisták szent helyeket elárasztó tömege aligha segíti az áhítatot és elmélyülést. Ám Jézus sem halk zeneszóra járta keresztútját…

Miképpen a karácsonyt az advent, a keresztény egyház legnagyobb ünnepét, a húsvétot is negyvennapos előkészület előzi meg. Egykor szerdán, pénteken és szombaton is böjtöt tartottak. Ezek a szabályok ma már kevésbé szigorúak, de emlékük a paraszti étrend tésztás napjaiban sok helyen még tetten érhető.

Józsue idejében kettévált a Szövetség Ládája előtt, Keresztelő János itt merítette alá a bűneiktől tisztulni vágyókat. A zsidó nép számára az állandó vízhozamú folyó Isten szüntelen gondoskodásának szimbóluma, napjainkban ellenben az emberi beavatkozások miatt kiszáradás fenyegeti.

A tömeg sodrásában az ember elveszítheti önmagát. A Tábor hegyén Jézus istenségének fényét megtapasztaló Péter képes volt megtagadni őt, a nemrég még pálmaágat lengető tömeg Jézus helyett Barabbást választja. Vajon sodródom-e a tömeggel, vagy merem vállalni meggyőződésemet?

Százötven évvel ezelőtt született Glattfelder Gyula, a huszadik század első felének egyik legkiemelkedőbb egyházi személyisége, a szegedi püspökség megalapozója, a magyar politikai és kulturális élet kimagasló egyénisége.

Ki ez az ember? Még a szélvész és a víz is engedelmeskedik neki, a tisztátalan lelkeknek is parancsol. Jézus minden korban tanúságtevőket keres, akik elég bátrak, hogy Őt követve ne maguknak, hanem másokért éljenek. Vajon felismerhető-e a gyakran ügyintézővé váló egyháziakban a jézusi élet?

Karácsony, húsvét, pünkösd – ünnepeink többnyire keresztény eredetűek. Évről évre visszatérve a rend és a stabilitás érzését hozzák az életünkbe, miközben a „maguk módján vallásos” emberek egyre kevésbé vannak tisztában azzal, voltaképpen mit is ünnepelnek.