Egy kitüntetés értékét gyakran a díjazottak személye, munkássága mutatja, emeli meg. Így van ez a kommunizmus áldozatainak emléknapjához kapcsolódva immár huszonnegyedik alkalommal megítélt elismerés esetében is. A korábbi díjazottak között olyan, túlzás nélkül legendának számító egyéniségek szerepelnek, mint a Gulágon is az áldozatos szeretet apostolának megmaradt Oloffson Placid bencés szerzetes, a kollaboráció elleni fellépéséért Kistarcsára internált Brusznyai József, László Gábor, a Regnum Marianum többszörösen börtönviselt Patere, Punk M. Gemma, aki az illegalitás idején is megszervezte a ciszterci nővérek közösségét, Kerényi Lajos piarista, a legendás kórházlelkész, Regőczi István, „Isten vándora”, templom- és közösségépítő a legsötétebb időkben.
Közéjük tartozik Katona István, az Emmausz Közösség lelki vezetője, ifjúsági lelkipásztorként a harmadik Regnum-per elítéltje, Rédly Elemér, a központi szemináriumból a „békegyűlések” bojkottja miatt kizárt kispapok földalatti szemináriumának szervezője, a betiltott jezsuita rend életben tartásáért, közösségi munkájáért börtönt szenvedett Bálint József, Kontra Éva, akinek az volt öt évet érő bűne, hogy kapcsolatot tartott a jezsuita provinciálissal, Kuklay Antal, akit azért ítéltek el, mert 1956-ban részt vett az Állami Egyházügyi Hivatal iratainak lefoglalásában, vagy Balás Béla püspök, Beton atya, aki talán maga csodálkozott legjobban, hogy többszöri kihallgatása ellenére nem lett vádlott a harmadik Regnum-perben, s aki a kényszer-áthelyezések csúcstartójává vált, mert túlságosan jól értett és beszélt a fiatalok nyelvén.
Ahogy a derék, hűséges szolgák apránként bemennek Uruk örömébe, lassan elfogynak a börtönviselt hitvallók, így az utóbbi években olyanokra kerül a sor, akiket a Helsinki felől fúvó szélben puhuló diktatúra már „csak” megfigyelt, zaklatott, munkájukban ̶ ahogy csak bírt ̶ akadályozott. Az utóbbi évek kitüntetettjei azok közül kerültek ki, akik
hirdették az Igét, akár alkalmas volt az számukra, akár alkalmatlan, akik a karrier és megalkuvás csábításának ellenállva feltűnés nélkül munkálkodva keltettek feltűnést.
Mert az ilyen egyéniségek mindig maguk köré vonzottak sokakat, a jobbra törekvőket, a keresőket, a közösség után vágyódókat.
Az ilyen egyéniségek maguk köré vonzottak sokakat (magyarkurir.hu, fotó: Lambert Attila)
Bábel Balázs, a gyóni parasztfiú, aki hitének megerősödését és papi hivatását a kecskeméti piarista nevelésnek köszönheti, váci egyházmegyés papként Pest környéki falvak és pesti peremkerületek minden előmenetelből kizárt, örökös káplánjának ígérkezett, kiváltképp miután
a nyolcvanas évek elején csatlakozott az illegális regnumi közösséghez,
amelyre korábban, ötévenként, háromszor is lecsapott a „dolgozó nép államának” büntető karja.
A most őt méltató volt regnumi paptárs, barát, egykori titkos szemináriumi önképzőkörük tagja, Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes szavaival „Bábel Balázs könyveiben, tanításaiban, egész életében tanúságot tesz arról, hogy a hite adja az erőt minden nehézség közepette, hogy
a nagyobb jóhoz, mindannyiunk nagyobb javához hű legyen, bármilyen nehézség, ellenszél vagy megpróbáltatás éri”.
Közvetlenségét, derűs nyitottságát, humorérzékét az egyházkormányzás nehéz terhét viselve sem veszítette el. „Bármennyi gondja, baja volt és van Bábel Balázsnak, lelkének békéjét, derűjét nem tudják elvenni, hite, reménye, szeretete nem ebben a világban gyökerezik, ezért ez a világ nem is tudja elvenni.”
A kecskeméti Piarista Gimnázium (fotó: Krómer István)
Kecskeméten, a Piarista Gimnázium dísztermében gyűltek össze a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye papjai, hívei, barátok az ország minden szegletéből, köztük számos piarista öregdiák, amit az ünnepségen felhangzó piarista himnusz érces férfikari hangzása is mutatott. A kitüntetett kifejezett kérése volt, hogy vidéki székvárosában, meghatározó Alma Máterében találkozzunk, ahol meghatottan elevenítette föl a jó piarista atyák alakját, élükön Lukács Lászlóval, akitől többek között az irodalom és a művészetek szeretetét is tanulta. Prédikációit, hitoktatását azóta is mindig versekkel, irodalmi idézetekkel gazdagítja.
A meglepetés Jó Pásztor-szoborral (fotó: Krómer István)
Rövid beszédében Bábel Balázs felidézte gimnáziumi egyháztörténelmi tanulmányait, amelyből bizonyságot nyert az Egyház isteni eredetéről. „Most, amikor annyi baja, sebe van a mi Egyházunknak, is bizonyítja, hogy isteni eredetű, hiszen nem szűnt meg.” Ezért az emberi voltában esendő, isteni alapítása révén időtlen egyházért dolgozott egyszerű falusi lelkészként, ifjúsági vezetőként, szemináriumi elöljáróként és érsekként;
embertársai felé mindvégig figyelmes jóindulattal, barátaihoz derűs közvetlenséggel fordulva
Bábel Balázs. Mindent megcselekedve az Ő Országáért, ahogy püspöki jelmondata hirdeti: Pro Regno Dei.
Nyitókép: Az ünneplők a Piarista Gimnázium dísztermében gyűltek össze (magyarkurir.hu, fotó: Lambert Attila)
