Az eredetileg a kápolnába tervezett beszélgetés színhelyét a nagy érdeklődésre való tekintettel negyedórával a kezdés előtt helyezték át a templomba, de este hét órára az is zsúfolásig megtelt. A nyitó éneket és igeliturgiát követő, anekdotákkal és versekkel fűszerezett, a humort sem nélkülöző beszélgetés elején és végén elhangzó egy-egy novella révén Örkény István egypercesei mintegy keretbe foglalták, körbeölelték az estet.

Fabiny Tamás a beszélgetést bevezető igemagyarázatában párhuzamba állította a lelkész és a rendező, a püspök és a színházigazgató szolgálatát. Utalt arra, hogy

hívőként is nyitottnak kell lennünk az isteni és emberi dramaturgiára, ha meg akarjuk érteni az Ó- és Újszövetséget.

Jézus maga is kiváló dramaturg volt, amint azt az adópénzzel kapcsolatos bibliai történet is mutatja. Jézus ebben nemcsak arra mutatott rá, mi jár a császárnak (a képmásával ellátott adópénz), hanem arra is, hogy – mivel mi Isten képmását viseljük – emberségünket viszont Istennek kell adnunk.

A Budavári Evangélikus Gyülekezet temploma (fotó: Thaler Tamás/Wikipédia)

 

Beszélt a püspök a második században élt Tertullianus erős színházellenességéről, utánzáskritikájáról is, melynek gyökere egyrészt a pogányságtól való óvásban, másrészt az említett Isten-képmásság őrzésében gyökerezett. Ezzel ellentétes nézetet vallott viszont Szent Pál, aki éppen az együtt követésre (szün mimész), Jézus utánzására bátorította a hívőket. Fabiny Tamás Örkény Keresd a hibát! című egypercesére utalva azzal zárta igemagyarázatát, hogy Piszkos Fred a bűn jelképeként teológiailag nem idegen Jézus családfájában, hiszen ahol elhatalmasodik a bűn, ott túlárad a kegyelem. Jézus után – adja Isten – már valóban nem lesz több hiba.

Mácsai Pál a bevezető gondolatokra reflektálva egyetértett azzal, hogy a két témakör rokonságban áll egymással. Jelezte ugyanakkor, hogy bár a keresztény liturgia a templomot a megtisztulás helyévé avatta, az emberről valójában nem választható le gyarlósága, mivel ezzel együtt teljes egész.

Harcol benne a jó és a rossz – éppen ettől válik érdekessé a művészet számára.

A színház és az élet a konfliktusról, a küzdelemről szól.

Színház és templom, színészet és lelkészi szolgálat hasonlóságáról beszélgetett Fabiny Tamás Mácsai Pállal (a szerző fotója)

 

Tertullianus mintájára elzárkózni az utánzástól tévedés, hiszen ez az emberi fejlődés alapja: már a gyermek is utánzás révén tanul meg mindent. Való igaz azonban, hogy a színház bizonyos szempontból veszélyesnek is minősíthető, hiszen ez is, mint minden művészet, alkalmas arra, hogy

felszínre hozza azt az ösztönkészletet, melyet az erkölcsi rendszerek megfékezendőnek tartanak.

A színjátszás alfája, hogy minden egyes emberben benne van minden véglet, csak civilizációs és erkölcsi fegyelmünk nem engedi azt felszínre törni.

Mácsai Pál számára sem a Bécsi kapu tér, sem a beszélgetés helyszíne nem idegen. Mivel a templomban csakúgy, mint a színházban a „látogató” a térbe belépés révén átalakuláson megy keresztül, egy másféle lelki- és tudatállapotba kerül, ezért egészen ismerős volt számára a helyzet. A Bécsi kapu téren pedig teljesen otthon érzi magát, mivel 1968 szilvesztere óta – amikor hétévesen kilencéves bátyjával először lógtak fel a Várba és csavarogtak itt – minden szilveszterkor eljönnek ide együtt, azóta már családtagjaik kíséretében, hogy bebarangolják a Bécsi kapu tér környékét.

A budai Vár kapcsán óhatatlanul szóba került, hogy kié – tehát

a sokaságé és a kultúráé, vagy csak kiválasztott keveseké és a politikáé – ez a kitüntetett hely,

amelynek problematikájával már Örkény A vár mindenkié című novellája is foglalkozott. Mácsai számára az előbbi a szimpatikus, míg az utóbbi nagyon idegen. Megemlékezett arról is, mennyire csodás volt számára a Várszínház – korábban templomnak épített, és ezért magas, tágas – terében játszani.

Kié a Vár? – a Táncsics Mihály utca, középen a Bécsi kapu téri templom tornya és az Országos Levéltár épülete (Wikipédia)

 

Ennek apropóján arról is beszélt, hogy a színházi épület miként alakult, változott koronként, indulva a rituális köröktől, a görög körszínházon, Shakespeare Globe-ján, a francia kertek merev mintájára szögletessé szorított épületen át a mai kukucska színpadig, ahol a néző már csupán egy oldalról látja a történéseket. Reményét fejezte ki, hogy korunk színházi igényeinek megfelelően

ismét tágul majd a több oldalán nyitott, variálható, tágas terekig.

A Várhoz visszakanyarodva arról mesélt, hogy édesapja naplójának tanúsága szerint 1956-ban az orosz tankok nem tudtak feljutni a Várba, mert az egyetlen lehetséges útvonalat, az Ostrom utcát felöntötték olajjal a Széna téri fiúk. Szóba került még, hogy a Várban lakott Hatvany Bertalan, József Attila támogatója, akit Örkény is többször felkeresett otthonában, míg a Logodi utcában – ahol püspök úr és átmenetileg Mácsai Pál is lakik – élt Kosztolányi Dezső és írta meg a Hajnali részegség című versét, mely egy hitetlen ember találkozását festi le Istennel.

Kosztolányi unokatestvéréhez, Csáth Gézához hasonlóan morfinista, kokainista volt, és Mácsai Pál elképzelhetőnek tartja – amit számára egy meg nem nevezett, jeles irodalomtörténész is megerősített –, hogy egy flash-élmény, egy ilyen kétes világi cselekedet vezette el a versben megörökített Isten-élményhez. E rövid bevezető után Mácsai Pál elő is adta a verset, melynek csúcspontján – a mondandóra mintegy ráerősítve – megszólaltak a templom harangjai, jelezvén egyúttal az idő múlását is.

A színész és a lelkész feladatának és helyzetének hasonlóságáról, illetve különbségéről szólva Mácsai elmondta, a színésznek annyiban könnyebb a dolga, hogy nem kell minden alkalommal új szöveggel állnia a hallgatóság elé, egyúttal azonban nehezebb helyzetben is van, mert

erős alázat kell ahhoz, hogy ugyanazon darab akár több századik előadásán is teljes valójával ott álljon a szerepe mögött.

De akár színész, akár lelkész az ember, az „előadásra” fel kell készülnie, maximálisan ki- és felhasználva a rendelkezésére álló eszközöket, majd teljes egészében ott kell lennie testileg-lelkileg és szellemileg az adott helyzetben.

Hétévesen csavargott először a Várban – az evangélikus templom a Bécsi kapuból (Fortepan, adományozó: Inkey Tibor)

 

Fabiny Tamás e hasonlóság érzékeltetésére részletet olvasott fel Keken Andrásnak, a Deák téri evangélikus gyülekezet korábbi lelkészének leveléből, mely a prédikáció és a szolgálat szépségéről és kínjairól, a vágyakozás és félelem keverékéről szólt Isten szolgálatában. A Deák téri helyszínhez kapcsolódóan Mácsai Pál mesélt Icuka néniről, a keresztanyjáról. Icuka néni a színész édesapjának nagynénje és egyben művelődésre sarkalló mentora is volt. A vidékről húszévesen a fővárosba költöző lány gépírónő lett, és a szociáldemokrata mozgalom révén barátságba került József Attilával és Faludy „Gyurkával”. Az utóbbi életrajzában emléket állít a „kövér Icának”, Justus Pál titkárnőjének. Ez az

Icuka már megjárta a koncentrációs tábort és az ÁVH börtönét is, mire Mácsai Pált keresztvíz alá tarthatta

1961-ben, a Deák téri evangélikus templomban.

Mácsai Pál a múltból a jövőbe kanyarodva a március 1-jével kezdődő időszakról is beszélt, amikor átadja majd az Örkény Színház igazgatását utódainak. A váltásra való felkészülésben komoly segítséget jelentett számára Várszegi Asztrik emeritus pannonhalmi főapáttal folytatott beszélgetése, melyről egy jóízű anekdota keretében számolt be a hallgatóságnak. Mint mondta, a változást derűvel éli meg.

Helyes lépésnek tartja egyrészt, hogy átadja a helyét és a lehetőséget a fiatalabb generációnak, másrészt saját magának is időt teremt arra, hogy megvalósíthassa, megélhesse, amit még szerepek, rendezés és írás terén szeretne. A nyugdíj kapujában, hatvannégy évesen megkapja az újrakezdés lehetőségét, mint kamaszkorában. A dolgokat meg kell tenni és nem keseregni, siránkozni, panaszkodni. Erről szól számára a zárásként előadott Örkény egyperces, Az élet értelme, mely a paprikakoszorú lényegének keresésére bátorítja az olvasót.

Az est zárásaként Fabiny Tamás egy kiváló pannonhalmi bor és egy püspökök gondolataival átszőtt kortárs képzőművészeti gyűjtemény mellett meglepte vendégét a Deák téri evangélikus plébániáról kikért keresztlevelével is.

 

Nyitókép: A Budavári Evangélikus Gyülekezet templomának új orgonája