Lévén ő nemcsak egy hatalmas ország, Japán fővárosának az érseke, hanem emellett a világegyház legfontosabb karitatív szervezetének vezetője is, kinevezése nem tűnhet meglepőnek, bár néhány évvel ezelőtt ő felemelkedését aligha jósolták volna meg sokan. A verbita szerzetesrend amúgy sem törekszik vezető egyházi vezető tisztségekre, százhuszonöt éves fennállása alatt mindössze egyetlen tagja, Thomas Tien Ken-sin lett bíboros 1946-ban, ugyanettől az évtől pekingi érsek.

Thomas Tien Ken-sin bíboros, pekingi érsek (képek a Wikipediáról)

 

Az Isteni Ige Társaságát Janssen Szent Arnold német pap alapította 1875. szeptember 8-án Hollandia egy kis falujában, Steylben, mely mindössze néhány kilométerre található a német határtól. A verbiták a katolikus egyházban a legnagyobb, a missziót fő feladatának tartó szerzetesrend. A közösség sajátos karizmája, hogy hirdesse mindenkinek a Szeretet Istenének Országát, mint az emberiség egyetlen közös célját, amely felé tudatosan vagy tudattalanul haladunk.

Főleg azokat igyekeznek megszólítani, akiknek még hiányos az ismereteik a világ Teremtőjéről és Gondviselőjéről,

vagy egyáltalán nem ismerik Istent, más szóval keresésének útján járnak. Szent Arnold olyan misszióra gondolt, amely a néphez közeli módon hirdeti Krisztus Országát. Ezzel ugyanakkor nem határolta el magát azoktól, akik egy-egy elit társadalmi réteg segítségével próbálták meggyőzni a többséget.

Arnold Janssen, az Isteni Ige Társaság alapítója

 

Fiatal újságíróként Arnold népszerű lapokon keresztül teremtett magának társadalmi bázist. Ezzel tudatosan a nehezebb utat választotta. Az általa kezdeményezett „tiszta missziós” társaság

működésének súlypontjául a fejlődő országokat választotta, s ehhez a munkához a fejlett országokban talált támogatást.

Ez a fajta missziós módszer különösen a II. vatikáni zsinat utáni években bizonyult gyümölcsözőnek, amikor más rendek tagságuk jelentős részét elveszítették, mert a társadalmi elitnek az egyházhoz való viszonya alapvetően megváltozott.

Talán e missziós módszer miatt régebben sok európai országban, így Magyarországon is „vadpapok” néven ismerték az egyszerű néprétegek között mozgó, illetve távoli országokat megjárt verbita misszionáriusokat. Sokan büszkén viselték ezt a megnevezést, ami azt is jelentette, hogy a munkájuk nem a hagyományos egyházi hierarchiával, hanem az egyszerű emberekkel fonódott össze. Ahol verbiták mégis vezető egyházi tisztségeket kaptak, azok távoli, jól szervezett helyi katolikus egyházzal nemigen rendelkező vidékek voltak. Ott volt igazán nagy szükség arra, hogy az új és még gyenge helyi kezdeményezések mögé erős nemzetközi szervezet álljon.

Erre a német eredetű és szervezetű missziós társaság kiválóan alkalmasnak bizonyult, hiszen németes pontossággal és hatékonysággal működött. Jó volt a személyi utánpótlása, valamint a misszió számára jelentős német és amerikai forrásokat tudott mozgósítani. Így

a Szentszék szívesen bízott a társaságra olyan püspökségeket, amelyek anyagilag, személyileg vagy erkölcsileg segítségre szorultak.

Európában azonban egészen a legutóbbi időkig nem volt verbita megyéspüspök, legfeljebb Európába akkreditált apostoli nuncius. 1994-ben, rendkívüli helyzetben lett Julian Gbur lengyel verbita atya a Lembergi Görögkatolikus Főegyházmegye segédpüspöke, s szintén különleges körülmények között született Jerzy Mazur irkutszki megyéspüspök európai püspöki kinevezése is.

Julian Gbur lengyel verbita, ukrajnai görögkatolikus püspök

 

Amikor Mazur 2003 áprilisában nem térhetett vissza Szibériában lévő egyházmegyéjébe, a lengyelországi Elk megyéspüspöke lett. Az első, kifejezetten Európa számára kinevezett verbita püspök Német László volt, a Vajdasági Nagybecskerek megyéspüspöke; olyan helyen, ahol szintén nagy szükség van külső segítségre.

Kapcsolatépítés, a verbita missziós módszer

A verbita misszió alapgondolata, hogy a rászoruló tömegekhez szól a küldetése, nagyon fontossá teszi a kapcsolatépítés („networking”) szerepét. Hiszen sok olyan emberhez kell elvinni Krisztus örömhírét, akinek eddig nemigen volt kapcsolata a kereszténységgel. A verbita misszió alapbeállítottsága, hogy a társadalom többségével igyekszik kapcsolatba lépni, azt eredményezi, hogy már a noviciátusban elsajátítják a tagok azt képességet, hogy

sokféle kulturális és életviteli hozzáállást tudjanak megérteni és értékelni.

A misszió során ezekre „hangolják rá” Krisztus üzenetét.

Tarcisio Izao Kikucsi (菊地 功) tokiói érsek, a Caritas Internationalis világszövetség elnöke is a világ különböző részein szerzett missziós lelkipásztori tapasztalatot. Ez készítette fel őt arra, hogy bíborosként támogassa a pápát az egyetemes egyház vezetésében. A verbitáknál 1985-ben tett örökfogadalma, majd 1986-os pappá szentelése után posztgraduális tanulmányait Ausztráliában végezte, majd 1986 és 1992 között

misszionáriusként, vidéki plébánosként dolgozott Ghánában,

az accrai érsekségben és a koforiduai egyházmegyében.

Az 1990-es években a bukavui (akkor Zaire, jelenleg Kongói Demokratikus Köztársaság) menekülttábor önkénteseként szerzett tapasztalatot. Ezután visszatért Japánba, ahol szerzetesi kiképzőként dolgozott, majd 1994-től 1999-ig tartományi tanácsosként szolgálta rendjét. 1994-től a verbita rendi Nanzan Egyetemen kezdett tanítani, és tagja lett a Japán Püspöki Konferencia Nemzetközi Segélybizottságának. 1996-ban a verbiták Igazság, Béke és Teremtésvédelem projektkoordinátora lett. 1998-től dolgozik a Caritasban, 1999 és 2004 között a Caritas Japan ügyvezető igazgatójaként.

Izao Kikucsi tokiói érsek

 

Kikucsit két ciklusra japán verbita tartományfőnökké választották, majd 2004-ben Niigata püspöke lett. 2014-ben Ferenc pápa a Népek Evangelizációja Kongregáció tagjává, 2017-ben Tokió érsekévé nevezte ki.

2023-ban négy évre megválasztották a Caritas Internationalis elnökévé.

A Japán Püspöki Konferencia elnöke és az Ázsiai Püspöki Konferenciák Szövetségének főtitkára. 2024. december 7-én Ferenc pápa bíborossá kreálta. Állásfoglalásaival mindig a nemzetek közötti párbeszédet támogatta.

Váltás a Caritas élén

Kikucsi működésének, szolgálatának igazi jelentősége abban áll, hogy a világméretű Caritas Internationalisnak, a Katolikus Egyház legnagyobb segélyszervezetének vezetője. Ezért számít rendkívül jelentősnek az a beavatkozás, amikor 2023 novemberében egy meglepően tekintélyelvű döntéssel

elbocsátották a Caritas International teljes vezetői csapatát,

köztük a szervezet vezetőjét, Louis Antonio Tagle Fülöp-szigeteki bíborost. A bejelentést a Caritas Konföderációt felügyelő Átfogó Emberi Fejlődés dikasztérium terjedelmes közleménye kísérte, amely szerint a döntést külső vizsgálat eredményeként hozták meg. Bár nem talált bizonyítékot szexuális vagy pénzügyi visszaélésre, a dikasztérium prefektusa, Michael Czerny kanadai jezsuita bíboros nyilatkozatában „valódi hiányosságokat” azonosított a vezetésben, amelyek súlyosan befolyásolták a „csapatszellemet és a személyzet morálját”.

Ilyen körülmények között Izao Kikucsi megbízatása a Caritas élén nagyon érzékeny, mivel egy népszerű személytől veszi át a tisztséget, akinek a tevékenységét azonban korrigálnia kell. Munkáját biztosan jól fogja végezni, mert nagy tapasztalattal rendelkezik a Caritas szervezetében és a missziós munkában.

A verbita rend összeszedettsége, missziós tapasztalatai valószínűleg sokat segítenek Kikucsi bíborosnak abban, hogy a hatalmas Caritas Internationalis szervezetet menedzselni tudja. Nemcsak a szervezet működését, hanem annak szellemiségét,

sokféle kultúrához való alkalmazkodását

is biztosítania kell. A verbiták örülnek, hogy a Szentatya ezzel a kinevezéssel elismeri rendjük kapcsolatépítésen alapuló gyakorlatát, amely így majd az egész Világegyházat szolgálja.

Isten akarata teljesül

Az Egyházban sokszor látunk váratlan fejleményeket. Néha a pápa hatalmának tulajdonítjuk ezeket, de igazából hiszünk abban, hogy Isten áll mögöttük. Ő felkészíti választottjait, hogy rögös úton is célt érjenek. Kikucsi bíboros hosszú éveken keresztül vidéki plébános volt egy elhagyatott afrikai faluban. Később visszatért Japánba, püspök is lett, mégsem rögtön őt választották ki a Caritas Internationalis vezetésére.

Mindvégig megvolt benne a hivatás, a nagy dologra való kiválasztottság tudata, ami nem kábította el, hanem felkészítette őt a feladatára. Nem volt egyszerű az odavezető út. Tudjuk azonban, hogy

„Isten egyenesen ír a görbe sorok között”

(„Deus escreve direito por limhas tortas.”) A verbita missziósrend már nemcsak Rómától távoli helyeken alkalmas vezető egyházi tisztségekre, hanem az egész világon. A missziós gondolat egyre mélyebben hatja át a katolikus Világegyházat.

 

Nyitókép: Izao Kikucsi érsek a Vatikáni Rádió Marconi-termében (Vatican News)