Miképpen a karácsonyt az advent, a keresztény egyház legnagyobb ünnepét, a húsvétot is negyvennapos előkészület előzi meg. Egykor szerdán, pénteken és szombaton is böjtöt tartottak. Ezek a szabályok ma már kevésbé szigorúak, de emlékük a paraszti étrend tésztás napjaiban sok helyen még tetten érhető.

Józsue idejében kettévált a Szövetség Ládája előtt, Keresztelő János itt merítette alá a bűneiktől tisztulni vágyókat. A zsidó nép számára az állandó vízhozamú folyó Isten szüntelen gondoskodásának szimbóluma, napjainkban ellenben az emberi beavatkozások miatt kiszáradás fenyegeti.

A tömeg sodrásában az ember elveszítheti önmagát. A Tábor hegyén Jézus istenségének fényét megtapasztaló Péter képes volt megtagadni őt, a nemrég még pálmaágat lengető tömeg Jézus helyett Barabbást választja. Vajon sodródom-e a tömeggel, vagy merem vállalni meggyőződésemet?

Százötven évvel ezelőtt született Glattfelder Gyula, a huszadik század első felének egyik legkiemelkedőbb egyházi személyisége, a szegedi püspökség megalapozója, a magyar politikai és kulturális élet kimagasló egyénisége.

Ki ez az ember? Még a szélvész és a víz is engedelmeskedik neki, a tisztátalan lelkeknek is parancsol. Jézus minden korban tanúságtevőket keres, akik elég bátrak, hogy Őt követve ne maguknak, hanem másokért éljenek. Vajon felismerhető-e a gyakran ügyintézővé váló egyháziakban a jézusi élet?

Karácsony, húsvét, pünkösd – ünnepeink többnyire keresztény eredetűek. Évről évre visszatérve a rend és a stabilitás érzését hozzák az életünkbe, miközben a „maguk módján vallásos” emberek egyre kevésbé vannak tisztában azzal, voltaképpen mit is ünnepelnek.

A hercegprímás XII. Piusz pápához 1945–1948 között írt leveleiben a történelmi magyar egyházmegyék határának megőrzését szorgalmazta, hogy a szomszédos államokba került magyar híveket anyanyelvükön gondozhassák. Miután kérésére nem érkezett válasz, lemondott tisztségéről, a Szentszék azonban helytállásra buzdította.

Sokan látszatvilágba menekülnek a legnehezebb kérdés elől: mi az élet értelme? Az apostolok képesek voltak az életüket adni azért, hogy tanúsíthassák, amit láttak: Jézuson nem lett úrrá a halál, harmadnapra föltámadt. Fénye átragyog a halál sötétségén a világ végezetéig.

Babits keserűen írja: „bűneid utánad jönnek, mint a hű kutyák”, ám vigasztalásunkra szolgálhat, hogy a hozzánk a bűnt kivéve mindenben hasonlóvá lett Jézus vállalta a megkísértés gyötrelmét is, példát mutatva az ellentmondásra a gonosznak.

Kereszténységünkre nem telepedhet rá napjaink anyagiassága. A vallás nem üzleti vállalkozás, hitet nem lehet pénzzel teremteni. Az Istennel való személyes kapcsolatunk túl van mindenen, ami pénzzel megfizethető. A kőből épült templomnál fontosabb az élő kövekből felépülő szent egyház.

A három kiválasztott apostol a Tábor hegyén Jézus ragyogó fényességében átéli Isten közelségét. Az életet adó tiszta világosság számunkra is fölragyog a megtapasztalható világ mélyén, ha fölösleges terheinktől megszabadulva készek vagyunk a hegymenethez elengedhetetlen erőfeszítésre.

A feltámadás is a teremtett világ része. Ugyanaz a Minden van jelen a halálon túl, s innen. Ha homályos értelemmel is, életünk során az Édenkertben járunk, ahol Urunk végig velünk van, s fogja a kezünket.

A hitükhöz, magyarságukhoz, egyházukhoz az üldöztetés évtizedeiben is hűségesen ragaszkodó papok, szerzetesek elismerésére alapított Hit Pajzsa-díjat ezúttal a diktatúra utolsó két évtizedének legendás ifjúsági lelkipásztora veheti át, aki immár három évtizede szolgálja a fóti híveket.

A nagyböjtben Jézust követve negyven napra jelképesen nekünk is vissza kell vonulnunk a pusztaságba, eltávolodva a mindennapok látszatvilágától, amely elszakad az Isten teremtette rendtől. Otthonkeresők vagyunk, amíg rá nem döbbenünk arra, hogy a mi hazánk az égben van.

A hamu a keresztény liturgiában a szeretetből fakadó alázat szimbóluma. A hívek a zsoltárossal Isten szerető jóságához, mérhetetlen irgalmához folyamodnak, kérve Őt: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem!” S az Úr életre keltő hatalmas irgalma feltámaszt a porból.

Lengyelország Királynője, Magyarok Nagyasszonya; mindkét nemzet történelmének válságos korszakában az uralkodó Máriának ajánlotta fel országát. Az oltárképeken az ő alakja mellett gyakran jelenik meg két lengyel vértanú püspök, illetve két szent magyar király.

Ötven éve a svájciaknak még csak egy százaléka nem tartotta magát vallásosnak, mára azonban a vallási közösséghez nem tartozók már ott is többen vannak, mint a katolikusok vagy a reformátusok. A szekularizáció a városokban és a fiatalok között a legerőteljesebb.

Képes vagyok-e elfogadni, hogy rászorulok Isten gyógyító kegyelmére, s Tőle kérni bizalommal segítséget? A találkozás Jézussal megújít, visszaadja az életet. Ennek örömét nem tarthatjuk meg magunknak, meg kell osztanunk másokkal, oldani magányukat, s támogatni őket küzdelmeikben.

Isten országa nem elitklub, az örömhír mindenkihez szól. Jézus ezért járja a vidéket, gyógyít, hív, bátorít. Az élet ereje sugárzik belőle, de ő is szükségét érzi, hogy időnként elcsendesedjen. Szellemi-lelki háttér nélkül nem lehetünk örömhírének tanúi, legfeljebb nyüzsgő aktivisták.

Nem megszokott szerepkörben hallhatják a Szent István Rádió hallgatói Széles László lőrinci plébánost. Kéthetente jelentkező zenés műsorában a régi idők magyar és külföldi slágerei csendülnek fel hozzájuk fűzött emlékeivel, gondolataival. Olyankor megáll az idő.

Világméretű lelki-szellemi környezetszennyezésben élünk; a hétköznapi beszédet gorombaság, a közbeszédet erőszak árasztja el, a média kultúrszeméttel van tele. Gyűlölködő, fegyverkező, egymást legyilkoló világunkban elszabadult a pokol, de Jézussal kiűzhetjük életünkből a gonoszt.

Jézus tanítványainak gyógyító, örömhírt sugárzó, közösséget formáló jelenlétére sóvárog a világ. Hagynunk kell a múltat, halogatás nélkül cselekedni a jelenben, miközben előre tekintünk új feladatainkra. Van-e bátorságunk elkötelezni magunkat Isten országának ügye mellett?

András apostol, aki elsőként követte Jézust, a keresztény keleten, testvére, Péter, aki András szavára nézett Jézus szemébe, a keresztény nyugaton nyugszik. Jó volna, ha Kelet és Nyugat ma közösen tudna tanúságot tenni arról, hogy megtalálta a Messiást.