Erénye védelmében a második világháború idején vértanúhalált szenvedett fiatal leány életéből nagyon kevés tárgyi emlék marad fenn, csak néhány kéziratos szentkép és pár fénykép. Személyiségét azonban – hogyan élte mindennapjait, miként gondolkodott – megrendítő gazdagságban őrizték meg az emlékírói. Ismerjük védőszentjéről, Bűnbánó Mária Magdolnáról is a gondolatait: „Nagyon szeretem a nevemet. Ha tőlem függött volna, akkor sem tudtam volna jobb nevet választani.”

Bogáncs és liliom a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény kiállításának címe, egy-egy szimbólum, melyekkel

a két, látszólag egymásnak ellentmondó élettörténet, Bűnbánó Mária Magdolna és Bódi Magdi élete egybekapcsolódik,

és kirajzolható a „magdolnaság” sokrétű üzenete.

A kiállítás a veszprémi Várhegy legszebb barokk kanonokházának freskódíszes termeiben látható. Szerepet kapnak a Biró–Giczey Ház emeleti termeinek kertet imitáló freskói, Franz Xaver Bucher alkotásai is: a nyitókép egy Rubens nyomán készült Noli me tangere (Ne illess engem) című festmény, amelynek helyszíne, a húsvét hajnali kert díszletszerű elemek segítségével összekapcsolódik a barokk falképeken megjelenő, a művészet varázslatával megfestett kerttel, melybe a néző is belép. A falképen az ásót, az összegyűjtött zöldségeket mintha a titokzatos kertész hagyta volna itt. A műtárgyakon derengő fényfoltok, a drámai félhomály különleges atmoszférát teremt.

Bogáncs és liliom (a képek forrása: Veszprémi Főegyházmegye, fotó: Nagy Lajos)

 

Bűnbánó Mária Magdolna a legnagyobb szentek egyike.

Krisztus életének minden jelentős eseményén jelen volt. Utolsóként maradt a kereszt tövében, és ő az első, aki találkozhatott a feltámadt Krisztussal,

vihette az örömhírt az apostoloknak, s így vált az apostolok apostolává.

Több bibliai személy története fonódott eggyé a képi hagyományban, sokrétű, sokakat megszólító élettörténetté. Mária Magdolna legendájába olvadt bele a bűnös asszony története, akiből hét ördögöt űzött ki Krisztus, ő a titokzatos gazdag nő, Magdalai Mária, Lázár és Márta testvére, akik Krisztust megismerve feladták gazdagságukat és Krisztusnak szentelték életüket, ő az, aki Simon házában könnyeivel öntözi és hajával törli Krisztus lábát és az is, aki Bethesdában drága, illatos olajjal keni meg Krisztus fejét. A középkor óta a legnépszerűbb szentek egyikévé vált, rengeteg műalkotás inspirálója. A Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény is számos jelentős műalkotást őriz, elsősorban ezek közül kerültek XVII–XVIII. századi, barokk alkotások a kiállításba.

Nagyobbrészt a Koller Ignác püspök megbízásából a XVIII. század második felében Fellner Jakab által tervezett veszprémi érseki palota faburkolatos, barokk metszetszalonjából valók a kiállított műtárgyak, a püspöki magánlakosztály dolgozószobájának bibliai témájú rézmetszetei közül. Különleges élmény a díszes enteriőrből kiemelt, nagyméretű metszeteket közelről, a részletek felfedezésének lehetőségével szemügyre venni. Nicolas Poussin csodálatos festménye alapján készült Benoit Audran metszete a XVII. században, amelyről a kiállítás címképe, a Lábmosás jelenete való. A Biró–Giczey Ház freskóit is készítő, Franz Xaver Bucher alkotása a nagyméretű Kálvária-kép a XVIII. század végéről. Megrendítő szépségű a Peter Paul Rubens után festett Krisztus megjelenik Mária Magdolnának húsvét hajnalán (Noli me tangere) kép.

Dinamikusan változnak a kiállításon a közel- és távolnézetek, a mikro- és makróközelítések, a fény és az árnyék.

Több méter magas műtárgyak mellett nagyítólencse alá helyezett apró kincsek láthatók.

A vitrinben és installáción lévő műtárgyak mellé a freskós terem falképeinek részletei, egyedi megvilágítással, a kiállítás témájához kapcsolódó motívumokkal (páva, Vénusz-szobor, kertrészletek, gereblye, tövises ágak…) önálló műtárgyakká váltak. Jól követhető a tablókon megjelenő két információs réteg: a „magdolnaság” témái és a művészettörténeti, művelődéstörténeti, ikonográfiai információkkal kiegészített tárgyfeliratok.

Magdolna eldobja ékszereit

 

A Mária Magdolna eldobja ékszereit jelenetét ábrázoló metszethez kapcsolódó installáción ismét a barokk illúziókeltés eszközeihez nyúlva

egy csendélet lepi meg a látogatót, amely a képet látszik folytatni: elvetett tükör, összegyűrt selyem, szétguruló gyöngyök

– mintha Mária Magdolna itt hagyott ékszerei lennének, melyek közé mai gyermekékszerek keveredtek. A gyöngyszemek, ékszerek nincsenek rögzítve, bárki elvihet belőlük. Erre egy felirat hívja fel a figyelmet, a látogatóra bízva a döntést: „Vinnél belőlük? Vagy inkább itt hagynál valamit?” 

Az egyik nagyítólencse alatt igazi különlegességgel, egy XV. századi bestseller találkozhatunk, Hartmann Schedel nagy sikerű Nürnbergi krónikájának kalózkiadásából származó apró fametszettel, amelyen Mária Magdolna ritka ábrázolása látható. Mária Magdolna Krisztus keresztre feszítése után harminc éven át magányosan, egy barlangban élt. Legendája szerint ekkor csupán lelki táplálékot vett magához. Különleges ajándékban részesült: naponta hét órára angyalok emelték az égbe és hallgathatta a mennyei kórus énekét. Ezt jelenetet ábrázolja a XV. századi metszet.

Nagyító alatt

 

Végigkíséri a bogáncs motívuma a kiállítást, melynek szimbolikus jelentése a „csúcsponton” bomlik ki. Az útszéli porban szertelen vadsággal burjánzó tüskés bogáncs és az ártatlan szépségű, illatával is elbűvölő liliom látszólag egymás ellentétei. A művészet világában azonban ez korántsem ilyen egyszerű. A veszprémi érsekség múzeumában őriznek egy XVII. századi metszetet, amelyen Mária Magdolna egy barlangban imádkozik. Előtte a földön vezeklésének, bűnbánatának, elmélkedésének eszközei mellett gyönyörű bogáncs virágzik.

A bogáncs Mária Magdolna ritka attribútuma. Összetett jelentése megtestesíti mindazt, amiért Magdolnát a legnagyobb szentek között tiszteljük.

A kiállítás mélyebb rétegében Bódi Mária Magdolna gondolatait ismerhetjük meg. Látszólag ellentétes életútjuk – mint liliom és bogáncs –, a „magdolnaság” közös vonásaiban mégis összefonódik. Olyan „régimódi” értékek kapnak figyelmet, mint az alázat, a megbánás, a legkisebb fontossága és a határtalan szeretet.

 

A Bogáncs és liliom című kiállítás december 31-ig tekinthető meg a veszprémi Várnegyedben, a Biró–Giczey Házban (8200 Veszprém, Vár utca 31.) keddtől péntekig 17–19, szombaton és vasárnap 10–19 óra között.