Nyolcszáz éve született a Naphimnusz, amely azóta is örök ihletője a festészetnek, a zeneszerzőknek, újabban a filmművészetnek, legújabban pedig a környezetvédőknek, teremtésvédelmi szakembereknek.

Üres a sír. De hol van Jézus? Asszonyok angyali jelenésről beszélnek, azt állítva, hogy él. Őt magát azonban nem látta senki… S akkor megjelenik a bezárkózott apostoloknak. Tamás kedvéért újból. Megmutatja sebeit. Később együtt eszik velük, hogy elhihessék a hihetetlent. Jézus él!

Egyházfőként Jorge Mario Bergoglio elsőként választotta a Ferenc nevet. Életművének és örökségének értelmezésén kívül az az egyik legfontosabb kérdés, vajon I. Ferenc pápaként marad-e meg az egyháztörténeti emlékezetben – azaz lesz-e valaha II. Ferenc pápa, aki folytatni kívánja, amit ő elkezdett.

Húsvét hétfőn reggel hosszú, súlyos betegség után, életének 89. évében meghalt Ferenc pápa. Az utolsó pillanatig dolgozott egyházáért, a világ békéjéért, a szegényekért. Előző nap még halk hangon Urbi et Orbi áldást adott, a fegyverkezés helyett kiengesztelődést sürgetve a Föld háborúktól gyötört térségeiben.

Két boldoggá avatást hirdetnek ki ünnepi liturgia keretében itthon és a határon túl a következő hetekben. Bódi Magdi Balaton-felvidéki vértanú munkáslány és Orosz Péter Pál görögkatolikus titkos püspök is a megszálló szovjet hatalom áldozatává vált.

Békesség! Ne féljetek! A Názáreti Jézus a halálon túlmutató szeretet példáját adta nekünk. Legyőzte halálával a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozott. Húsvét a halált legyőző Élet ünnepe.

Ősi kert nyomaira bukkantak a jeruzsálemi Szent Sír-templom alatt. Ez a felfedezés azért érdekes, mert egybevág a János-evangélium tudósításával: „Azon a helyen pedig, ahol megfeszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még nem fektettek senkit.” (Jn 19,41)

Még a szovjet időkben, 1989-ben indult újra a magyarországi ferences rendtartomány kárpátaljai missziója. Nagyszőlősön telepedtek meg, ahol régi hagyománya volt a ferences jelenlétnek, de egykori kolostorukban és templomukban a visszatéréskor még ateista múzeum működött.

Ingyen kenyeret osztó, a nép szabadságát visszaszerző királyt láttak kortársai Jézusban, ezért ünnepelték bevonulását Jeruzsálembe. Pedig ő világossá tette, hogy országa nem e világból való. A lelkesedés hamar elenyészett, a hozsannából néhány nap múlva „Feszítsd meg!” lett.

Eluralkodni látszik a gonoszság a magát felvilágosultnak képzelő világon. Úton-útfélen gyűlölettől izzó szónoklatokat hallunk, s a világ hatalmasai képtelenek véget vetni a gyilkos háborúknak. De Jézus legyőzte a halál sötétségét, s arra hív, hogy hozzá igazítsuk életünket.

A gyerek ott játszott, ahol csak tudott, akkoriban, a szürke hetvenes években is, és minden kis időt felhasznált a játékra. Így tettünk mi is, amikor jó félórával az esti szentmise, a ministrálás kezdete előtt már ott voltunk a málló vakolatú, erősen vizesedő templomocskánál.

Nyolcvan éve szenvedett vértanúságot báró Apor Vilmos győri megyés püspök (1892–1945). Az üldözöttek mindenkori rendíthetetlen védelmezője nőkre vadászó részeg szovjet katonák útját állta el, amikor a végzetes géppisztolysorozat érte.

Különböző szovjet papkínzó/papképző helyeknek, börtönöknek, Gulag-táboroknak volt a gyűjtőneve a Keleti Akadémia. Professzorai mind aranydiplomások: tudományuk aranyat ért, a szenvedés tüzében edzett aranyat, melynek fénye áthatolt a legszennyesebb ködökön is.

Jézus nyilvános bűnösökkel találkozva nem a bűnt helyesli, hanem fölemeli az embert, hogy megtérjen és éljen. Mindenkinek helye van az Isten országában, aki őszintén megvallja vétkét. Bármennyire mélyre süllyedt is előzőleg, visszafogadja az Úr.

Salernóban járva bukkantam Szent Máté evangélista sírjára, és mivel életéről csak azt tudtam, ami az evangéliumból megismerhető, érdekelni kezdett, miként kapcsolódik össze a város, az evangélista és a gyógyítás.

Önmagamban kevés vagyok, mindannyian keressük helyünket a világban. Időt kapunk ajándékba, hogy életünk ne legyen terméketlen. Törődnünk kell egymással, gondoskodni gyermekeinkről, idős rokonainkról, a rászorulókról. Életünk a másik embert szolgálva teljesedik ki.

Jézus bennünket is hív, mint a három kiválasztott tanítványt, akik számára a Tábor hegyén feltárul az Ő valóságának mélysége. Nem sokkal később, a Getszemáni-kertben mégis elalszanak, magára hagyva a halálfélelemmel küzdő Mestert. De ő mindenkinek kezet nyújt, hogy vele járjuk életünk útját.

Bár a templom a „természetes közege”, a sokat utazó Szemerei János evangélikus elnök-püspökkel, a Nyugati Evangélikus Egyházkerület lelkészi vezetőjével székhelye, Győr és a főváros között közlekedő vonaton beszélgettünk.

Porból lettél, és visszatérsz a porba – a hamvazkodás jele intés arra, hogy nem vagyunk urai e világnak. A megújulás, megtisztulás, megtérés szent időszaka vár ránk. Fölösleges megkötöttségeinktől szabaddá válva a Lélek örömével várhatjuk a szent húsvétot.

Somorjai Ádám bencés szerzetes, jeles történész legújabb, a Napkút Kiadónál megjelent Állítható, vitatható, vitatandó című könyvében úti élményeinek is szentel egy fejezetet. Ebben a beszélgetésben az utazó történész-szerzetessel ismerkedhetünk meg.

Napjaink erkölcsi relativizmusa felszámolta a közös értékeket. Önzésből nem születik közösség, így sok magába záruló ember elviselhetetlennek érezve önként dobja el az életet magától. Ideje az igazi megtérésnek: a hazugságtól, gyűlölködéstől elfordulva, a szíveket vizsgáló Úrhoz odafordulva.

Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek lett a kommunizmus évtizedeinek üldözése közepette és ellenére hűségesnek megmaradt papok, szerzetesek életáldozatának elismerését és megismertetését célzó, Gyurkovics Tibor és Horváth Béla által alapított Parma Fidei – Hit Pajzsa-díj idei kitüntetettje.

Életünk egyik legnagyobb kihívása az ellenségszeretet parancsa. Ne harcoljunk azok ellen, akik ellenünk törnek? Áldást mondjunk azokra, akik átkoznak bennünket? Jézus követői a kizökkent világot próbálják ezáltal a helyére tenni, azok megváltozásáért imádkozva, akik gyűlölik őket.