Ki ne ismerné Joseph Ratzingert, aki két évvel ezelőtt, 2022 utolsó napján, kilencvenöt éves korában hunyt el? Ki ne hallott volna XVI. Benedek pápáról, és ki ne alkotott volna többé-kevésbé határozott véleményt alakjáról és hatásáról? A Hittani Kongregáció egykori vezetője, a későbbi egyházfő javarészt mégis ismeretlenségben maradt, mert hiába kiáltották ki sokan a kereszténység védelmezőjének, Európa lelkiismeretének vagy az egészséges emberi létezés őrének, és hiába könyvelték el mások párbeszédre képtelen, merev vagy a modernitással ellenséges professzori alkatnak, többnyire legritkábban került sor arra, ami a legfontosabb lett volna – az írásait, úgy tűnik, nem gyakran tanulmányozzák behatóan.

Nem mindig tesz jót, ha valakiből szobrot faragnak.

Többféle oka van annak, miért nem egyszerű valóban megismerni Joseph Ratzingert. Nem egyszerű, mert mára kiderült, hogy életműve sokkal terjedelmesebb annál, mint ahogy sokan feltételezték. Összegyűjtött írásainak tizenöt vaskos kötete mennyiségi szempontból is komoly feladat elé állítja az érdeklődőket, noha tény, hogy mindig tisztán, világosan, elegánsan és  közérthetően írt. Ám még így sem egyszerű igazán megismerni, mivel életútját és szellemisége kibontakozását olyan gondolkodók kísérték, akik mára feledésbe merültek, vagy éppen annyira kimagaslóak, hogy riasztóan hathatnak.

VI. Pál pápa bíborossá kreálja Joseph Ratzingert (képek a Wikipediáról)

 

A fiatal Ratzingerre jelentős hatást gyakorolt legfontosabb tanára, Gottlieb Söhngen, aki arra figyelmeztette, hogy az igazi hit és az igazi tudomány egységbe fogható, felhívta a figyelmét Szent Ágostonra és Bonaventurára, akikről azután akadémiai értekezését írta, és megismertette John Henry Newmannel, a XIX. század egyházatyájával, akivel ettől kezdve titokzatos és bensőséges kapcsolat fűzte össze. Ugyanilyen fontos lett számára Romano Guardini, aki egyebek között az Európa-eszme keresztény alapjait hangsúlyozta, és életre szóló igazodási pontja lett Ratzingernek. És persze nem lehet megfeledkezni Hans Urs von Balthasarról, Ratzinger legfontosabb teológiai szövetségeséről, aki kora legműveltebb emberének számított, és látásmódja a mélyben mindig áthatja Ratzinger gondolatait.

Newman és Balthasar hatására

a szépség is meghatározóvá vált számára, az a dimenzió, amelynek jelenléte kivételnek számít a keresztény gondolkodásban.

A szépség mostohagyerek a katolikus teológiában, és különleges kifinomultság szükséges ahhoz, hogy valaki komolyan vegye. Joseph Ratzinger nem riadt vissza attól a kijelentéstől, hogy a kereszténység igazságát az a szépség bizonyítja a legmeggyőzőbben, amelyet a hit hoz létre. Nem sokan mertek ilyesmit állítani, és ma sem szokás. Nemcsak a művészi szépre gondolt az egykori pápa (bár a zene és a képzőművészet nagyon fontos volt számára), hanem az egész létezés szépségére is, amely a legszebből, magából az isteni értelemből fakad.

Válogatás Joseph Ratzinger eddig magyarul nem olvasható előadásaiból, beszédeiből, prédikációiból és tanulmányaiból

 

Miközben a Politika, szabadság, igazság című kötet anyagát válogattam, arra törekedtem, hogy főként olyan írásokat gyűjtsek össze, amelyek történelmi, társadalmi, sőt közéleti kérdéseket érintenek. Ezekből a szövegekből kiderül, hogy minden ellenkező híresztelés ellenére XVI. Benedek nem volt ellensége a modernitásnak, hanem termékeny lehetőségeket fedezett fel például az egyház és az állam szétválasztásában, amelyet az újkor megkerülhetetlen vívmányának tartott. Úgy vélte, társadalomelméleti szempontból a katolikus gondolkodás nagyon sokféle megközelítésmódot elfogadhat, valamennyit, amelyik megérti, hogy az emberi társadalom nem tud létrehozni és megalkotni magának mindent, amire szükség van az életéhez – vagyis

tudatában van annak, hogy bizonyos dolgokat nem lehet létrehozni, csak elfogadni.

Bármily meglepő, ezért méltányolja például Karl Popper nézeteit és a nyitott társadalom elméletét, mivel megkívánja olyan erkölcsi értékek elfogadását, amelyek nem vezethetők le tisztán az értelemből, hanem a zsidó-keresztény hagyományból fakadnak.

Ferenc pápával 2013 júliusában

 

Amúgy Joseph Ratzinger az emberi értelmet is meg akarta védeni önmagától, attól a veszélytől, hogy bezárkózzon és önmagába forduljon. Kevesen képviselték ilyen szenvedéllyel az értelem nélkülözhetetlenségét, és kevesen kívánták ilyen szenvedéllyel érvényre juttatni az értelem valódi igényeit. És nem egyszerűen a keresztény hitben jelölte meg az értelem valódi támaszát, hanem azt is vallotta, hogy

az értelem torzulásaihoz hasonlóan a hit is eltorzulhat, fundamentalista vagy irracionális lehet, s ilyenkor az értelemnek kell mentőövet dobnia számára.

Végül érdekes jelenség, hogy az Európa-eszmét milyen különleges figyelemben részesítette Joseph Ratzinger. A nemzetiszocializmus idején átélt tapasztalatai és a kommunizmusról szerzett ismeretei alapján óva intett mind a nacionalizmustól, mind attól, hogy az állam totális igényt formáljon az emberi életre. Különösen fontos volt számára, hogy az egyház olyasmit képvisel, ami nemzeti és állami korlátokon felülemelkedik, és úgy teszi szabaddá az embert, hogy közben a nemzet és az állam határai között is megtartja. A fundamentalizmus, a nacionalizmus és a totális állam veszélye nem tűnt el a mai társadalmakból, s ezért Joseph Ratzinger gondolkodásmódja azok számára is tanulságokkal szolgálhat, akik nem kötődnek a katolikus hithez. Ezért is született ez a legújabb magyar nyelvű Ratzinger-kötet.

Joseph Ratzinger: Politika, szabadság, hagyomány – A kereszténység és az istenkérdés Európa jövőjében. Fordította és az utószót írta Görföl Tibor. MMA Kiadó, Budapest 2024, 616 oldal