Közel tíz éve gyakran hangzik el a szinódus és a szinodalitás kifejezés a katolikus egyházban, ám egyelőre nem tudni, hogy a gyakori emlegetés jár-e majd következményekkel. Mindenesetre az egész világegyházat megmozgató szinodális folyamat október végi lezárulta nem rezignációra ad okot.

A legmozgalmasabb időszakban, 1968-ban alapította Andrea Riccardi a Sant’Egidio Közösséget, amely az elmúlt bő félszáz év alatt igen kiterjedt tevékenységet folytatott, mindig három pillérre, a szegényekre, az imádságra és a békeszerzésre támaszkodva.

Mennyire szerencsétlen dolog – kiáltott fel Jorge Mario Bergoglio 2019-ben –, hogy egyesek a múlthoz akarják láncolni a katolikus egyházat, és ezzel vénné próbálják tenni! Bár, tette hozzá, ugyanilyen szerencsétlen dolog lenne, ha a katolikusok mindenkinek meg akarnák nyerni a tetszését, és fűhöz-fához alkalmazkodni igyekeznének.

Oly sok minden foglalkoztatta a február 25-én elhunyt Lukács Lászlót, hogy szinte lehetetlen tömören összefoglalni, ki is volt ő. Mégis megkockáztatható, hogy pedagógiai vénájú tudós szerzetesként alkotott maradandót a katolikus egyház és a magyar kultúra XX. és XXI. századi történetében.

A szinodális folyamattal Róma túl kíván lépni a megmerevedett egyházi frontvonalakon. A cél, hogy az egyházkormányzás rendjét megőrizve minden hívő ember szabadon elmondhassa véleményét az egyház belső életéről, hiányosságairól, kívánatos fejlődési irányairól.

Sokan felkapták a fejüket idén márciusban, amikor Candor Lucis aeternae – Az örök fény ragyogása kezdettel váratlanul hivatalos dokumentumot adott ki Dantéról a katolikus egyházfő. A meglepetést azonban nyomban árnyalta a szöveg első része, amely részletesen számba veszi, milyen megnyilatkozások születtek korábban a Vatikánban az itáliai költőről.