Ki ne ült volna életében legalább egyszer az apja mögött a motoron? Ki ne evezett volna kílbóttal a szigetcsúcsig, s van-e, akinek nem dolgozott valamely felmenője a Ganz–MÁVAG-ban?

Egy jó buliban minden megtörténhet. Vagy az alexandriai könyvtár robban fel, vagy a résztvevők. És talán rádöbbenünk az igazságra. Négy dimenzió a túlélés záloga… Valami így mindig megmarad belőlünk…

Egyszer nagyon régen még volt vakond a hegyen. Valamikor még az ántivilágban, amikor még olyan paranormális dolgok is megestek, hogy a Jurta Színházban Páskándi Géza Átkozottak című darabjában az Egy leány szerepét Kiszel Tünde játszotta.

A társadalmi nem elmélete kétségtelenül rávilágít a magyar nácizmus történetének némely vonatkozására, de vajon hozzáad-e a legalantasabb indulatok és politikai szándékok feltárásához, kérdez rá a holokausztkutató.

Amikor apa meghalt, annyi idős voltam, mint Jézus a keresztre feszítésekor. A 33. születésnapom után történt, eszembe sem jutott, hogy krisztusi kor, összeroskadtam az ajtó előtt, a padlóra hajtottam a fejem és sírtam, befelé jobban, mint kifelé.

Kodolányi János legfontosabb mítoszregényeinek értelmezését kínálja Sulyok Bernadett könyve.

„Őrzi tükre békéjét e fényben
– nagyságával oly megnyugtató –
s hegyet, hajót, horgászt, – hálaképen
mindent megkettőz a néma tó.”

Innen, a hegyről régen még a magyar tengerig is el lehetett látni.
Az igaziig is, ami a magyar Adria.

Állni a halál előtt, mikrofonba kapaszkodva, ritmusra fájni, mert kikapott a Barcelona, vagy azért, mert már nincs másik dal, ami belefér, és ami igazán szerethető, mert mindig ráfeszül ez a frigiddé szűkült idő.

Hét állomásból álló, a Károlyi kerttől induló, a Molnár utcát és az egykori Nárcisz presszó épületét is érintő séta keretében Pilinszky János életének jelentős helyszínein hangzanak el a költő művei, miközben az érdeklődők megismerhetik pályájának és életének főbb szakaszait is.

Készülőfélben lévő könyve kapcsán döbbent rá arra, hogy mindig is a Balkánnal foglalkozott, annak lelkével, természetével, szépségével, áradó életerejével. Boszniához ezer szállal kötődik, sokszor írt egyebek mellett a világon egyedülálló bosnyák kávéról.

Belecsorog az ég kékje a Balatonba. Fentebb pipacslángok futnak a dombra lilaszeretők ölébe, szirmok rejtekébe. Mézillatú szerelem születik. Lopom a tekinteted, a tóra vetítem, délibáb lidércek kísértenek holnap, amikor nem leszel itt.

A szabadságharc kiemelkedő alakjának, Lőw Lipót szegedi főrabbinak és Kecskeméti Árminnak, a tudós makói rabbinak a történész leszármazottjáról, Kecskeméti Károlyról emlékezik meg a franzstadti Demokritus mostani anekdotája.

Hátizsákban mégpedig. Ez a Duna nem áztatja el a holmimat, nem vízből van: papírból. Rendben, elmondom: a Duna a témája az újonnan indult Magyar Kultúra magazinnak.

A balkáni vonat elérte az országhatárt. A Balkán Bécset elhagyva kezdődik, hallottam később egyik német ismerősömtől.

Egyre nehezebben viselem el a legkisebb változást is az életemben. Nem tudom, ez a korral jár-e (lásd még a rigolyás öregemberekről szóló nem kevés irodalmat és szakirodalmat), vagy valami másfajta érés (éretlenség?) eredménye.

Anekdota Révész Imre tudós református püspökről a franzstadti Demokritus gyűjteményéből

Lezajlott az I. Rimay Nemzetközi Költészeti Fesztivál, amely hagyományteremtő szándékkal a költészet hazai és nemzetközi ünnepélyévé szeretne válni, számos neves külföldi és hazai alkotó részvételével.

– Higgye meg, szomszéd, a falhoz es hezzaszólanék, ha felelne.
Egy reccsenés és egy puffanás. Ezt nem lehetett folytatni. A láncfűrész mégis újra belebőgött a délutáni csendbe, sírva rágta a patakmarti fiatal fákat…

Hol is kezdődött az egész. A Dunánál kezdődött, amikor a Szépek Ada Kaleh szigetéhez értek, hogy megszerezzék a Varázsszőnyeget. Annyit már elinduláskor tudtak, hogy az igazi varázsszőnyeget nem szőni szokták. Az igazi varázslat mindig is pára, köd, esszencia. Eltűnt nyom.

Jezsó Ákos új könyvében, a Mécses ködben címűben a krisztusi láng kap erőre, még akkor is, ha a ködben nehezen látszik majd. Pedig olykor mintha politikai krimit tartana a kezében az olvasó, de olyat, melyben kibontakozik az egyetemes magyar szenvedéstörténet.

Anekdota a nemzet beteg voltáról a franzstadti Demokritus gyűjteményéből

„Hogy nagy úr a realitás,
nem leckéztetik, de tudja.
Bűnös? Erényes? Csak hibás?
Sosem törtet az élre.”